Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Muzeológiai tanulmányok - Megyri Anna: Egy utazó fényképész, Tömöry Ferenc (1834-1890 körül). Adatok a zalai fotózás történetéhez

234

Megyeri Anna

A Juhász Miklósné albumaiban megőrzött családi képek között nagy számban vannak Tömöry Ferenc által készített fotók, portré és dedikáció is, bizonyosnak tűnik, hogy fényképészünk a Grész család baráti, ismerősi köréhez tartozott Csáktornyán is, erre következtethetünk egyik horvát nyelvű hátlappal ellátott fotójából.34(7 4. kép) Grész Károly egy alkalommal feleségéhez, Kummer Karolinához írott levelében vadászélményeiről számolt be. A vadászruhás alak két alkalommal is megjelenik az ismert képek között, s bár ezek zsánerképek, a valóságban is hódolhattak e sportnak. Az egyiken, egy színezett albumin képen magát a fényképészt látjuk, amint egy farakás előtt áll. Csizmába, bundás kabátba, sapkába öltözött, kezében puska, vállán tarisznya, a csizma fölött mintás kötésű térdmelegítőt visel. A kabát álló gallérját és a sapka díszítését zöldre színezte. A kép hátoldalán szép nyomású, zalaegerszegi verzó van, rajta Tömöry neve látható a családi album tulajdonosának kézírásával, mely sok fotó hátlapján megőrizte az ábrázoltak nevét. (15-16. kép)

Nem ismertük eddig azt sem, honnan jött a fényképész, milyen képzettséggel rendelkezett, hogy került Szombathelyre, meddig működött ott, ahol komoly konkurenciát jelentett számára az 1864-ben műtermet nyitó, fényképész dinasztiát alapító Knébel Ferenc, aki festő és gyógyszerész volt, mielőtt fényképésznek állt.

Ma sem tudjuk, vajon hová tűntek Tömöry utazásain készített fotói?35

E kérdésekre a Vas Megyei Levéltárban, a 2011 -ben megkezdett kutatás segítségével reméltem választ kapni. Ennek érdekében átnéztem a korabeli sajtót, a városijegyzőkönyvek mutatóját, adólajstromokat, iskolai anyakönyveket. Csupán a városi iratok között tűnt fel egy izgalmas dokumentum, egy kérvény 1862-ből. Ebben Tömöry Ferenc azért folyamodott a városi tanácshoz, hogy a vármegye alispáni hivatala útján a Magyar Királyi Helytartótanácstól egy Angliába, és az „éjszak Amerikai egyesült államokba” szóló útlevelet kérjen. Azt írta, utazása során építészeti és gépész ismereteit óhajtja gyarapítani: Londonban a hamarosan megnyíló műipar kiállításon, majd az Egyesült Államokban is. Az útlevélkérelmen szerepel személyleírása is: termete közép, arca hosszas, haja gesztenyeszín, szeme szölke [világoskék, Vas megyei tájszó], orra rendes. A további adatok szerint Szombathelyen született 1834-ben, római katolikus vallású, szombathelyi lakos, nőtlen.

A szombathelyi városbíró, Taschler József május 2-án javasolta az útlevél kiadását, figyelembe véve, hogy folyamodó magatartása ellen kifogás nem merült fel. A másodalispán azonban május 12-i feljegyzésében felszólította a kérelmezőt, utólagosan nyilatkozzon arról, hogy az angliai és amerikai utazáshoz áll-e rendelkezésére megfelelő összeg. Ezt Tömöry feljegyzése követi: „a városbíró felszólított az utazáshoz szükséges szabadság

kiadásáról melyet későbbi időre halasztottam. ” Valóban, július 12-én a városi tanács a vas megyei hatóság márciusi meghagyására jelentette ezt a tényt.36

Sajnos e két irat nem szól arról, hogy miért maradt el az utazás, hogy lett fényképész az állítólagos építészből37, mi vonzotta Csáktornyára vagy Alsólendvára, hogyan és miként kötött barátságot a zalai Grész családdal.

Az útlevélkérelemben szereplő adatokat figyelembe véve átnéztem az 1834-es születési anyakönyvet,38 Tömöry Ferencet nem találtam. Több katolikus Ferenc is született ebben az évben, de nincs köztük Tömöry. Ekkor már valószínűnek tűnt, hogy a Tömöry név magyarosított. Ezt igazolja az 1895-ben kiadott, az 1800 és 1893 közötti magyarosított neveket tartalmazó kötetben szereplő adat, miszerint Stampf Ferenc gépészépítész szombathelyi születésű férfi 1861-ben magyarosította nevét Tömöryre az udvari kancellária 14419- 61 -es számú engedélyével.39

1865-ben Tömöry Ferenc már bizonyosan „photográfus”, Szombathelyen bérelt lakást a Müller Ferenc tulajdonában lévő 218-as számú házban, tudtam meg a szombathelyi adólajstromból. Ebben a házban lakott még Kuglik Sándor és Volfinger József napszámos, valamint Bősze Jánosné, „kocsisné”. Az asszony kivételével mindegyikük mellett egy-egy hozzátartozót is jelöltek. Ugyanekkor a 310-es számú házban Knébel Ferenc, a későbbi neves fotográfus lakott, mellette egy hozzátartozót és egy cselédet vettek számba.40

Az 1865-ös szombathelyi adókönyv szerint Tömöry Ferenc összesen 5,4 forintnyi adóval szerepelt, ugyanekkor Knébel Ferencre már 17,10 forint adót vetettek ki.41 A következő évben neve mellé 20,22 forintnyi adót írtak, míg Tömöry nevét pirossal áthúzták, ezek szerint Szombathelyen már nem adózott.42

Tehát Tömöry Ferenc 1866-tól nem élt már Szombathelyen, hanem a szomszédos Zala megyében találta meg működésének színterét. Ezért eshetett meg az, hogy bár Szombathelyen kezdte pályáját, Tömöry Ferenc fényképész felvételeit a szombathelyi közgyűjtemények egyáltalán nem őrzik.43 A Vas Megyei Levéltár munkatársa, Kaczmarski Tamás, aki szintén rendelkezik egy kisebb fotógyűjteménnyel, mindössze két, igen rossz állapotú fényképet őriz tőle: egy ismeretlen fiatalember portréját, és egy egészalakos képet, a hatvanas évek divatját viselő iíjú Maurer János ábrázolását. A két kép verzóját közöljük, mivel a múzeumi példányok között ezek a típusok nem szerepelnek. (17-18. kép)

Az 1860-as években dinamikus fejlődésnek indult Szombathelyen44 Knébel Ferenc időközben egyre elismertebb lett, sokáig kedvelt volt még a zalai megrendelők körében is. (79. kép) 1869-ben a következő, őt méltató sorok jelentek meg a zalai sajtóban. „Knébel Ferenc Szombathelyen lakó fényképész oly sikerült s a legmagasabb igényeknek megfelelő tiszta és megszóló-