Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Megyri Anna: Egy utazó fényképész, Tömöry Ferenc (1834-1890 körül). Adatok a zalai fotózás történetéhez
Egy utazó fényképész, Tömöry Ferenc (1834-1890 körül) 233 Mit is ismerhetünk az arcmásán kívül Tömöry Ferencről? A sajtó 1866. február 18-án számolt be arról, hogy „ Tömöry Zala-Egerszegen letelepedett fényképész egy zala-megyei album készítésével foglalkozik. A nevezett albumban Zalának minden szép tájékai föl lennének véve. Előfizetési ára 15 frt. Ajánljuk Tömöry urat, mint ügyes fényképész[t] a közönség figyelmébe18 Majd nyáron megint közölte, hogy „Tömöry, Z-egerszegi ügyes és szorgalmatos fényképész ismét folytatja nagy kocsiján körútját a megyében - czélja egy nagy zalamegyei albumot készíteni 19 Ezek szerint a fiatalember nem volt rest, útnak indult, cipelve fényképészmasináját, előhívó és nagyító eszközeit. Sajnos a tervezett megyei album képei nem ismertek, vagy nem azonosíthatóak. Nagykanizsán a Thúry György Múzeum csupán egy fotográfiát őriz a városról az 1860-as évekből, ezt pedig a kartonján lévő szárazpecsét szerint egy klagenfurti fényképész készítette.20 (9. kép) Az 1866 és 1870 közötti évekre datált kép felidézheti azt a környezetet, amely Tömöry Ferencet fogadta az ekkor már nyüzsgő kereskedelmi központben. A többi zalai településről, ahol hősünk megfordult, nem tudunk ebből a korszakból fényképet bemutatni. A szabadban való fényképezés nagyon fáradságos munka volt, sok felszerelés kellett a negatívok, a nedves eljárással készített üveglemezek, valamint a nagyítások elkészítéséhez. Mégis, ekkortájt egyre többen vállalkoztak a nehéz feladatra, hazánkban is kezdett divatba jönni szabadban való fényképezés, a táj és a települések megörökítése.21 Zalaegerszegről ismert egy ábrázolás 1866-ból, a Vasárnapi Újságban jelent meg december 30-án, azt írták róla, hogy a rajz fénykép után készült. (10. kép) Érdekes és egyben elgondolkoztató az a tény, hogy ugyanebben az évben költözött Tömöry Zalaegerszegre. 1866. június 20-án a sajtó arról tájékoztatta az olvasóit, hogy Tömöry fényképész néhány nap múlva ismét Zalaegerszegen folytatja működését.22 Július elején Letenyén, Zala kis községében23 üdvözölhették a fotográfust, erről rögtön tudósítást küldtek a Zala-Somogyi Közlönynek: „T. szerkesztő úr! Rég kívántam néhány sorral az itten történt dolgokról értesíteni. Sokan azt gondolják, hogy mi a világ háta mögött lakunk, s így semmi világi élvezetben nem részesülhetünk, hogy mennyire csalódnak, megmutatja a következő: A múlt hetekben volt nálunk Tömöry Fe- rencz fényképész Z.-Egerszegről, ki jól elkészített, s a czélnak tökéletesen megfelelő mükocsijával nemcsak igen sok arcz, hanem több tájképet is készített. Jelenleg pedig Balog Alajos színigazgató mulattatja a műkedvelő vidéket válogatott színdarabjaival... , ”24 Képzeljük csak, mekkora szenzációt kelthetett Letenyén a fényképész és „műkocsijának” megjelenése, legalább akkorát, mint a színtársulat szereplése. Mindaddig nem is gondoltam, hogy a színházról szóló mondatnak jelentősége lehet a fényképésszel kapcsolatban, mígnem az interneten rátaláltam25 egy Tömöry Ferenc által készített zsánerképre. Az 1861-re datált kép felirata szerint26 Bényeiné Harmath Emmát (1843-1915) ábrázolja a „Honvédhuszárok” című darab főszerepében. (11. kép) Eredetijét a Színháztörténeti Intézet fényképtára őrzi. A kép azonban feltehetően nem Budán, hanem vidéken készült, néhány évvel később. A színésznőt 1859 októberében a Nemzeti Színház szerződtette, ezután Budán játszott, később Pesten. 1863. október 10-én férjhez ment Bényei Istvánhoz, aki már ismert színigazgató volt. Bejárta vele az egész országot, többek között jelentős szerepe volt Rózsié a Honvédhuszárokban, írta róla a Színművészeti Lexikon.27 Mégis, nem tudhatjuk bizonyosan, hol és mikor örökítette meg fényképészünk Bényeinét, amint jelmezben pózolva csizmát fényesít. 1865-ben például Nagykanizsán szerepelt, ahonnan Szombathelyre utazott férje „dráma, népszínmű és operette” társulatával.28 1866- ban Bényei ismét hat hetet töltött színészeivel Nagykanizsán.29 Akár mindkét helyen találkozhatott velük a fényképész. 1866 szeptemberében Tömöry is Nagykanizsára utazott, ahol a fényképészek „szaporodásáról” adtak hírt. „Csak 3 fényképész érkezik városunkba. Köztük Al- só-Lendváról Tömöri is, és kettő már helyben van, no már így nem fogjuk szükségét szenvedni fényképészekben.”20 Tömöry alsólendvai (ma Lendava, Szlovénai) működésének lehetséges bizonyítéka a Dervarics család hagyatékában fennmaradt két felvétel. A bársonykötésű albumba ragasztva Dervarics Lajos alsólendvai postamester ülő portréját (12. kép), és egy ifjú hölgy egészalakos portréját találjuk Tömöry munkái közül. (13. kép) Sajnos ez utóbbit az albumot rendezgető családtag nemcsak felragasztotta, hanem körbe is vágta.31 Az egyik, akkor már Nagykanizsán élő fényképész hirdetése jellemző képet fest arról, kik is választhatták a fényképész szakmát: Miko lasch Samu fényképész, olaj- és szobafestész tisztelettel ajánlkozott „mindennemű templom és szoba-festészetre, továbbá ajtó és ablakok mázolására.” Fényképeket „borús időben is legjobb sikerrel ” készített. Műtermét a piaristák templomával átellenben rendezte be.32 Tömöry Ferencről mindeddig ennyi ismerettel sem rendelkeztünk, pedig jelen tudásunk szerint ő volt az első fényképész, aki a zalai megyeszékhelyen letelepedett, s ha rövid ideig is, itt élt. A város lakói korábban, ha fényképet szerettek volna magukról, Szombathelyre, Nagykanizsára vagy távolabbi nagyvárosokba utazhattak. Erről, és a Grész család szerteágazó rokoni kapcsolatairól is tanúskodnak az említett albumokban őrzött családi képek, melyben a zalaiak mellett egyéb magyarországi és külföldi fotográfusok munkái egyaránt megtalálhatóak.33
