Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Kurucz György: Az Asbóth család és Keszthely: Asbóth János keszthelyi tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 1801–1818
Az Asbóth család és Keszthely 9 fordítani, de még sokkal nagyobbat a reáltudományokra. ”14 Mindenképpen figyelemre méltó tehát, hogy az aritmetika mellett az 1780-as évektől már geometriát s trigonometriai alapismereteket is tanultak a líceum diákjai.15 A tantárgyak sorában említést érdemel az irodalom- történet is, hiszen Asbóth egykori diáktársa, Kis János későbbi szuperintendens visszaemlékezéseiben is részletesen szól soproni olvasmányélményeiről. Az 1780- as években egyébként klasszikus irodalmat az egykori göttingeni diák, a huszonhat éves Schwartner Márton tanított, mégpedig úgy, hogy „... kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt igen kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű magyarázás, részszerint szívre ható magasztalás által minden jobb érzésűekben tiszteletet gerjészté”.'6 A líceum azonban nem csak a hagyományos irodalmi ismeretanyag tanulmányozásához, illetve elsajátításához nyújtott lehetőséget, hanem az innen kikerülő diákok a német és a latin nyelv mellett a többi magyarországi evangélikus líceum oktatási rendszeréhez, tananyagához hasonlóan igen alapos francia nyelvismerettel is rendelkeztek. Ráadásul Kis megjegyzése szerint tanulmányai végén számos soproni diák már angol nyelven is olvasott szépirodalmat, de Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Locke, Helvetius, vagyis a felvilágosodás nagyhatású íróinak müveit is forgatták.17 Az iskola országos elismerése szempontjából, s a tanítványok számára is igen komoly jelentőséggel bírt az a tény, hogy II. József rendelkezése nyomán Schwartner Márton 1788-ban meghívást kapott a pesti egyetemre. A diákok március 7-én tisztelgő elégiával búcsúztak tanáruktól, s a német nyelvű alkalmi vers szerzője Asbóth János volt. A szerény kiadvány megjelenését egyébként a magyar művelődéstörténetben utóbb komoly hírnevet szerző diáktársak, többek között Schedius Lajos is támogatta.18 Líceumi tanulmányait befejezve maga Asbóth ugyanebben az évben Schedius Lajossal együtt Németország felé vette útját, s a göttingeni egyetemen iskolatársával együtt 1788. november 1-jén beiratkozott a teológiai fakultásra.19 A soproni diákok külföldi tanulmányainak anyagi hátterét egyébként számos helyi ösztöndíj, végrendeleti alapítvány is lehetővé tette. A század elejétől fogva ugyanis Kastenholz András soproni evangélikus lelkész által 1717-ben kezdeményezett patrónusi ösztöndíjak révén igen sokan eljuthattak külföldi egyetemekre. Löffelholz Krisztina bárónő alapítványa 1726-tól egy tanulót segélyezett, Gensel János Adám orvos (1677-1720) végrendeleti leg jogvagy orvostanhallgatót segélyezett, Radl Sámuel pedig 1729-től hét egyetemi hallgatót támogatott, míg Tele- kesi Török Istvánná Komáromy Katalin két soproni református fiatalnak nyújtott támogatást.20 Feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy Kis János, Asbóth fiatalabb soproni líceumi iskolatársa éppen Asbóth anyjának, Krug Juditnak az anyagi támogatásával kezdhette meg németországi egyetemi éveit.21 Asbóth és Schedius külföldi tanulmányainak helyszíne a németországi egyetemalapítások tekintetében alig néhány évtizedes múltra tekinthetett vissza. A hannoveri választófejedelem, vagyis II. György (1727-1760) angol király által 1734-ben létrehozott Georgia Augusta azonban mindenképpen a kor különleges tudománypolitikai elképzelésének intézménye volt.22 Az egyetem hímevét ugyanis a természettudományi fakultások alapozták meg, aminek következtében Göttingent egyre inkább az empirikus, analitikus természettudományi kutatások európai központjaként tartották számon. Az oktatott tantárgyak, illetve a stúdiumok rendszerének sajátos szintézise révén az elmélet és gyakorlat egységének megteremtésére törekedtek; a történettudomány esetében például a filozófiai megalapozottságú történeti-filológiai képzést matematikai és természettudományi tárgyak oktatásával egészítették ki. Az oktatás és a kutatás egységének megvalósítása érdekében az egyetemi képzést laboratóriumok, gyűjtemények, önálló botanikus kert, az orvosi képzés esetében klinikák, Theatrum Anatomicum, továbbá minden tudományterületet felölelő, páratlanul gazdag könyvtár segítette. A professzorok és a hallgatók ráadásul nem elkülönülve, hanem közösségben éltek. A professzorok teljes anyagi függetlenséget élveztek, s igen gyakran egy-egy professzor házában számos hallgató lakott. A hallgatók ráadásul igen gazdag tanrendből válogathattak, s a szaktárgyakon kívül különböző nyelvi kurzusokon is bővíthették ismereteiket.23 A közvetlenül Asbóth után Göttingában tanult, s hozzá hasonlóan ugyanabban a házban szállást bérlő Kis János visszaemlékezéseiben igen szemléletesen érzékelteti az egyetem különleges voltát: „ Minden egyéb tudományos intézetek és készületek mellett, melyek jól rendelt egyetemhez megkívántainak, Göttingát egy jeles könyvtár is ékesíti, mely mintegy háromszázezer kötet könyvet, és ötezer kéziratot foglalván magában, a tudósok vélekedése szerint, kivált az új literatúrára nézve, egész Németországban s talán egész Európában is leggazdagabb volt... A sok jeles tanító az ifjúságban nagyon szembetűnő tanulási vetélkedést támaszta. Ez az által sem kevéssé mozdíttatott elő, hogy esztendőnkint mind a négy tudományos kar az angol király költségén a tanulók számára egy-egy pályakérdést szokott feltenni, melyeknél a jutalom mindenik karban huszonhat arany nehézségű arany emlékpénzből állott. ”24 Asbóth János, amint arról Kis szintén megemlékezett, teológiai-filológiai tárgyú értekezésével Schediushoz hasonlóan elnyerte az említett kitüntetést, értekezését 1791- ben Göttingenben ki is adták, s annak egy példányát utóbb 1804-ben, mint a Georgikon igazgatója, Festetics Györgynek dedikálta.25 Fontos megjegyeznünk,
