Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Kurucz György: Az Asbóth család és Keszthely: Asbóth János keszthelyi tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 1801–1818
10 Kurucz György hogy Asbóth értekezéséről még ugyanabban az évben recenzió jelent meg a Göttingeni Tudományos Társaság folyóiratában.26 Minthogy jelenlegi ismereteink szerint Asbóth önéletírást, naplót nem hagyott maga után, göttingai tanulmányairól közvetlen információkkal nem rendelkezünk. Fennmaradt viszont az egykori késmárki evangélikus líceum könyvtárának kéziratos gyűjteményében a göttingai évek végén megkezdett Liber Amicoruma, melyben szinte valamennyi neves professzortól bejegyzést találhatunk.27 Asbóth későbbi georgikoni tanári tevékenységének külföldi elismerésére, illetve a Göttingeni Tudós Társaság tagjává választására aligha kerülhetett volna sor, ha felkészültségéről, tanulmányairól a személyes ismeretség, a tényleges tanár és hallgató viszony hiányában nincsenek meggyőződve. A Liber Amicorumban szereplő illusztris személyek sorában ott található többek között Johann Friedrich Gmelin (1748-1804) a kísérleti kémia professzora, Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799) fizikus, matematikus, akit a „magyarok barátjaként” tartottak számon, August Ludwig Schlözer (1735-1809) a statisztikai, matematikai módszertanával számos magyar hallgatójára nagy hatást gyakorló történész, Johann Friedrich Blumenbach (1752-1840) orvosprofesszor és természettudós, Christian Gottlieb Heyne (1729-1812) klasszika filológus, Johann Gottfried Eichhorn (1752— 1827) a héber és a keleti nyelvek tanára, valamint Johann Georg Feder (1740-1821) fi lozófus.28 Asbóth három évig tartó göttingai tanulmányait követően 1791. október végén tért vissza Magyarországra. Kis János idézett önéletírásában megjegyzi, hogy Asbóth rövid ideig egy nemes családnál nevelősködött mielőtt tanári állást kapott volna Késmárkon, ugyanakkor Lipták János késmárki líceumi monográfiája szerint Sárospatakon is tanított.29 A Késmárkon működött tanárok között az 1796. évtől szerepel Asbóth neve, s egyik tanítványának, a később szintén Göttingenben tanult Rumy Károly Györgynek (1780-1847) az irathagyatéka szerint természetrajzot, dogmatikát, illetve Rumy 1808-ban megjelent mezőgazdasági szakkönyvének az előszava szerint általános gazdálkodási ismereteket adott elő.30 Mindenképpen elmondható, hogy a késmárki líceumban igen komoly hangsúlyt fektettek a természettudományok oktatására, illetve ennek megfelelően gazdag természetrajzi, fizikai szemléltetőeszköz (magdeburgi félteke, teleszkópok, lencsék stb.) és ásványtani gyűjtemény állt rendelkezésre. Az iskola gyűjteményeinek büszkeségei közé számított egy 364 darabból álló, arany pénzérméket is tartalmazó érmegyűjtemény, melyet az iskola egyik patrónusa, Horváth- Stansith Márk adományozott a líceumnak. Az iskola gazdag könyvtára, mely természetesen nem csak jogi, teológiai, filozófiai, hanem klasszikus állambölcseleti, továbbá természetrajzi, kameralisztikai műveket is magában foglalt, a 18. század végén még viszonylag szerény volt, s csupán Schwartner 12 000 kötetet számláló hagyatéka révén vált igazán jelentőssé.31 Asbóth Késmárki életkörülményeiről, mindennapjairól ugyanakkor csupán következtetésekre hagyatkozhatunk. Az 1805. évből származó adatok szerint a magasabb osztályokat tanító professzorok készpénzben évi 254 ft fizetést, továbbá 100 ft lakástámogatást kaptak. Mindemellett az énekes temetésekért szintén járt nekik kisebb összeg, továbbá névnapjukon a diákoktól önkéntes pénzadományt (onomasticon) is kaphattak. Természetbeni juttatásként még 20 öl felvágott tűzifa is megillette őket.32 Összehasonlításként viszont megemlíthetjük, hogy Festetics György keszthelyi udvari személyzetének fizetési listája szerint 1800-ban csupán az inas évi fizetése 258 fit volt, míg a szakácsé 280 ft.33 A késmárki tanári fizetés tehát igen szerény megélhetést biztosított, hiszen feltehetően Asbóth már nem kapott semmilyen támogatást hazulról. Anyagi helyzetén az egyébként jómódú késmárki polgárcsaládból származó, tizenhét éves Tátray (Kolbenhausen) Máriával 1797. november 28-án kötött házassága sem sokat javíthatott,34 ezért érthető módon felkeltette érdeklődését a magyar és német nyelvű hazai lapokban megjelent híradás, miszerint Festetics György a távozó Pethe Ferenc utódaként pályázatot hirdetett keszthelyi felsőfokú mezőgazdasági tanintézete, a Georgikon ökonómia professzori állásának betöltésére.35 II. A Georgikon megüresedő professzori állására jelentkezők közül feltűnő módon többen is kötődtek a göttingeni egyetemhez, illetve a soproni líceumhoz. A harmincnyolc éves Johann Rudolf Waltersdorfer 1800. október 8-án kelt német nyelvű levele szerint ügyvédi képesítéssel rendelkezett, s 1781-83 között a Kőszegi Királyi Táblánál szolgált. További tapasztalatokat gróf Batthyány Fülöp uradalmi fiskálisa mellett gyűjtött, s 1786-ban Jenába ment, majd az egyetemen filozófiai doktorátust és Magister Artium fokozatot szerzett. A fakultás privátdocensként alkalmazta, de a testvére hívására visszament Sopronba, s az evangélikus líceum tanára lett.36 Nem érdektelen, hogy Németh László győri evangélikus gimnáziumi tanár, aki egyébként Asbóth János Doris nevű húgát vette el,37október 12-én kelt levelében szintén jelentkezett az álláshirdetésre. Mint Németh írja, gazdálkodási gyakorlatot édesapja rábaközi birtokán szerzett, „ ... theoreticepedig a Göttingai Universitásban Beckmann Professor úrtól, kitől mindaz által mivel akkor szükségesnek nem tartottam bizonyságtevő levelet nem hoztam... ”38 Mindez azért is figyelemre méltó, mert Johann Beckmann (1739-1811)
