Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Molnár László: Egy ipari torzó (A tormaföldei centrálé építésének története)
ZALAI MÚZEUM 20 2012 255 Molnár László Egy ipari torzó (A tormaföldei centrálé építésének története) Napjaink, az energiaválság híreivel bombázott embere számára nehéz elképzelni, hogy volt olyan időszaka a magyar kőolaj- és földgázbányászatnak, amikor gondot okozott a kőolajtermelés kísérőjeként - mellék- termékeként -jelentkező földgáz. Ezért, abban az időben - 1938-1948 - a MAORT még szinte ingyen adta azoknak az érdekeltségi körébe tartozó környékbeli falvaknak a földgázt, amelyek hajlandóak voltak elfogadni azt. Oda még a csővezetéket is ingyen építették ki. Bázakerettyei, nagykanizsai lakótelepeik fűtése sem került a lakóknak pénzbe. Nagykanizsa város nem tartott igényt erre az energiahordozóra, de aki a lakótelep környékén rá akart csatlakozni a fővezetékre, az saját költségén megtehette, és csekély díj fizetése mellett füthetett, főzhetett a gázzal. Néhány évvel később is nagyon olcsón adták a földgázt, de akkor már a vezeték építéséről az adott településnek kellett gondoskodnia. Az elfogyasztott gáz mennyiségét becsléssel állapították meg, ezért a lakossági fogyasztók nem is takarékoskodtak. A túlfűtött lakások hőmérsékletét szellőztetéssel, az ablakok állandó nyitva tartásával szabályozták. 1948-tól még mindig nagyon olcsón - Nagykanizsán 18, az olajvidék környéki falvakban 17 fillérért - adták a földgáz m3-ét.' Ez a felhasználás, továbbá az időközben bevezetett, már régóta ismert technikai megoldás, a fölgáz vissza- sajtolása a termelő rétegekbe - aminek elsősorban nem a takarékosság, hanem a rétegnyomás megtartása volt a célja - sem tudta megoldani a kitermelt földgáz teljes hasznosítását. Bár a MAORT vezetése már 1939-ben lépéseket tett, hogy a felszínre kerülő földgázt visszajuttassák a rétegekbe.2 Kezdetben ehhez nem voltak meg a technikai eszközök, nevezetesen a szükséges kompresszorok. 1941-ben újabb lehetőségek is szóba kerültek a gáz hasznosítására. Többek közt a koromgyártás, ami a gumi és festékipar számára volt fontos. Annak ellenére, hogy a gáz felhasználásának ez a legrosszabb mutatókkal rendelkező módja, mivel a földgázban lévő szénnek 2-3,5 %-át hasznosítja csupán. Ezért ezt két másik javaslat is megelőzte. Az egyik a már említett gáz vissza- sajtolása a termelő rétegekbe, a másik a gáz elektromos energia előállítására való felhasználása.3 1942. január 26-ára elkészült egy előterjesztés, amely az „Elektromos erőtelep költségvetése 2” címet viselte. „A kerettyei és lovászi területen létesítendő nagyteljesítményű szivattyútelepek, valamint a Lovásziban épülő gazolintelep, és a kerettyei gazolintelep újabb bővítés utáni energia szükséglete indokolttá teszi annak a kérdésnek a vizsgálatát, nem volna-e célszerű központosán telepített elektromos centráléban termelni az energiát, amely vezetéken keresztül jutna el a fogyasztóhoz.” A 14 oldalas részletes költségvetés végén összegzik megállapításaikat. „Az eddigiekben kimutattuk, hogy a kombinált centrálé létesítése a szecunder gépekkel, valamint a távvezetékkel együtt 1,385.000 P többletkiadást jelent. Ezzel szemben áll az olajfogyasztásban mutatkozó nagy megtakarítás. Ha ehhez hozzászámítjuk a fenntartási, javítási és alkatrészpótlási költségeket, ami gőzturbinánál az első 10 évben jelentéktelen, elektromotornál pedig az első 25 évben fel sem lép, viszont gázgépeknél az üzemben tartott gépegységek beruházási költségének /: 1,672.000 P :/, mintegy az évi 10%-át szokta kitenni, ami évente újabb 167.000 P megtakarítást jelent. Tehát az összes megtakarítások összege, ha nem számítjuk a kezelőszemélyzet költségeiben mutatkozó megtakarítást, évente cca. 300.000 P-t jelent. Minthogy a többletkiadás 4 és fél év alatt teljes összegében megtérül, indokolt az erőtelep létesítése, amely feltétlenül zavartalan üzemmenetet biztosít.” Majd két hónap elteltével, április 2-án készült egy jelentés az erőmütelepről: „Az elektromos erőtelepre vonatkozó Láng és Ganz ajánlat megérkezett, így módunkban áll az erőtelepről pontosabb költségvetést készíteni, és a várható üzemköltséget is pontosabban kalkulálni.
