Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Molnár László: Egy ipari torzó (A tormaföldei centrálé építésének története)
256 Molnár László A beérkezett ajánlatok, bár szállítási határidőben / teljes kiépítés 10 hónap / nem a legkedvezőbb, összegszerűleg annyira előnyös, hogy az előzetes költségvetéshez képest bizonyos változtatásokat célszerű eszközölni. Az egyik ilyen célszerű változtatás az első elgondoláshoz képest, amikor is kombinált gázgép-gőzturbina erőtelepet terveztünk, a gázgépes kiépítést elhagyni és egy tisztán gőzturbinás erőtelepet létesíteni.” Majd a következő időszakra vonatkozóan több javaslatot tesznek, amivel átmenetileg megoldhatnák a problémákat a centrálé elkészültéig.4 Az ekkor tervezett koromgyár végül - egy, napi 270 kg kormot előállító gyár - csak 1947-ben épült meg Lovásziban, de akkor is kényszerből, mert az irdatlan mennyiségű felszínre kerülő földgáz Budapestre szállításához szükséges csővezeték építésének magas költségeit senki sem vállalta.5 A MAORT vezetése látva a nagy veszteséget, további gazdaságos megoldások lehetőségét kereste. Ebbéli törekvésüknek nem nagyon kedvezett a II. világháború és az azt követően kialakult politikai légkör. A szovjet jóvátétel miatt tűltermeltetett kutaknál, pl. Lovásziban egy m3 olaj kitermeléséhez 60 m3 gázra lett volna szükség, ezzel szemben volt olyan kút, ahol egy m3 olaj felszínre kerülésekor 2000 m3 gáz szökött a levegőbe.6 Volt olyan év - 1945 am i kor napi 605 000 - 800 000 m3 gáz távozott felhasználatlanul a kutakból. (1945 májusától 1947 decemberéig 500 millió m3 földgáz ment veszendőbe.)7 Arra viszont jó volt a háború megnövekedett kőolaj igénye, hogy annak kiváltására olcsó, és kéznél lévő megoldásokat keressenek.8 A háború gazdasági haszonnal járt, növelte nyereségüket, mert a kőolaj mellett a földgázból gazolint választottak le, amit a repülőgépek hajtóanyagaként használtak. Bár elsődlegesen a kőolajé volt a főszerep a háborús technika működtetésében, a gazolin iránt fokozatosan növekvő igény miatt — a Bá- zakerettyén működő mellett - 1942 végén Lovásziban is felépítettek egy gazolin telepet. Ezzel párhuzamosan nőtt a propánbután gáz iránti igény, nemcsak a háztartási felhasználásra, hanem a gépjármüvek hajtóanyagaként is.9 A MAORT sem csak gépkocsijait, hanem az Eszterházy hitbizomány csömödéri erdei vasútján - amin a berendezésekhez szükséges anyag egy részét szállították a csömödéri vasútállomásról Bázakerety- tyére - közlekedő mozdonyát is propánbután gázzal üzemeltették. Ezzel azonban még csak töredékét tudták hasznosítani a rendelkezésre álló földgázmennyiségnek, ezért a bevezetett tevékenységgel - koromgyártás, visszasajtolás - párhuzamosan megkezdték egy csőközpont, egy gázenergiát hasznosító erőmű, egy ún. centrálé tervezését, illetve építését. A háború, a front közeledése az országhatárok felé, arra késztette a hadvezetést, hogy a hadsereg üzemanyag igényének kielégítésére az ország különböző pontjain - az olajmezők közelében - kisfinomítókat, ún. zsebfinomítókat építsenek. Ez meg is történt, pl. Ortaháza határában. Üzembe helyezésére, a front megérkezése miatt, azonban már nem került sor.10 Ezzel párhuzamosan egy újabb, kisebb gazolin telepet is felépítettek." A centrálé építése A MAORT földgázra vonatkozó gazdasági célkitűzéseit azonban nagyban akadályozta a háborús termelés. Hiába indították el már 1942-ben az építéshez szükséges eljárást, az ügyintézés és az építkezés vontatottan haladt. Amint azt az Iparügyi Minisztérium XVII. Szakosztálya (a minisztérium hadiüzemi szakosztálya) számára írt MAORT levélből tudjuk, hogy a Centrálé felállítási helyéül két helyszínt jelölt meg az erre kijelölt bizottság. Az első Tormafölde közelében volt, ahol meg is valósult, a másik pedig: „Páka község közelében. Ez a hely az által, hogy a fenti rendeletben engedélyezett 1. telephelyet választották a centrálé céljaira, felszabadult, és így az egyik kis finomító céljaira igénybe vehető lenne.”12 Mivel tudjuk, hogy a már említett kisfinomító Or- taházán épült meg, így a centrálé számára „Páka község közelében” kijelölt helyszín valójában Ortaháza község határában volt. A helyszín kiválasztásának indokai ismeretlenek, de úgy tűnik, az első helyszín volt a racionálisabb. Közvetlenül a (Bázakerettye-) Kiscsehi - Tormafölde (-Lovászi) főútvonal mellé tervezték, amely utat a MAORT ebben az időben kezdett építeni, és 1943. április 27-én tesznek róla először említést a heti jelentésekben: „Kiscsehi - Tormafölde út építése folyik”.13 Továbbá, az erőmű létesítéséhez kapcsolódó előkészítő munkáról is beszámolnak ezek a jelentések: „A tormaföldei villamos mű vízellátására létesítendő Mura parti vízmű helyén két kutat mélyítettünk. Az 1. sz. kút az 1500 p/literes (perc/liter, ma úgy írnánk liter/perc teljesítményű) szivattyú segítségével befejezéséhez közeledik, végleges mélysége 5,80 m. lesz. Vízhozama az eddigi megfigyelések alapján 1300 p/1. körül van. A 2. sz. kút mélyítését megkezdtük.”14 (A Mura menti vízmüvet később Lovászi vízellátására használták fel.) A centrálé vízellátását a teleptől északra lévő ún. „Csondorházi- kút”-ból oldották meg. Ebből a három ásott kútból gravitációs úton jutott el a vezetékes víz az épületekhez. A telepet csak a kétezres évek elején kötötték rá Tormafölde ivóvízhálózatára. A centrálé tervezését „házilagosan” oldották meg. A két egységből álló gázturbinás erőmű gépészeti terveit dr. Fáik Richárd, az építési terveket a vállalat nagy
