Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Basics Beatrix: A művész és a minták - Kisfaludi Stróbl Zsigmond

ZALAI MÚZEUM 19 2010 77 Basics Beatrix: A művész és a minták Kisfaludi Stróbl Zsigmond A művész és modelljei A művészt összefoglalóan értékelő egyik legutolsó tanulmány több fontos tényt is megállapít Kisfaludi Strobl-lal kapcsolatban.

1 A változtatást annál is könynyebb szívvel tettem, mert korábban már foglalkoztak írások a művész és modellje témájával.

2 De ami igazán a feladat (és a cím) megváltoztatásának irányába vitt, az végül is Kisfaludi Stróbl művészete volt, pontosabban az a néhány alkotása, amelyeket kiválasztottam, hogy a minták szerepét bemutassam. Kisfaludi Stróbl értékelői művészetének bizonyos vonásait egyöntetűen és általánosan kiemelik. Ilyen a klasszicizálás, a reneszánsz művészet hatása, valamint kiváló képessége a portrészobrok karakterisztikus vonásainak tökéletesnek tűnő és az ábrázoltak által mindig nagyra tartott kivitelezésére. Leginkább ezeket, a minden értékelő és elemző által hangsúlyozott vonásokat szeretném bemutatni, s talán valamelyest árnyalni a kiválasztott művek és minták, esetenként akár modelljeik bemutatása révén. Kostyál László említi, hogy a szobrásznak 1911ben, Párizsba érkezésekor „klasszikus stílusa.. .már kikristályosodott, szakmailag és társadalmilag is elismerésben részesült, így mesterségbeli tökélesedésre törekedett ugyan, stiláris továbblépésre azonban nem". 3 Ez a megállapítás feltételezi, hogy a művészek egyéni stílusának valamifajta általános stiláris fejlődési vonallal párhuzamosan kellene haladnia, s ez - illetve ennek hiánya - egyúttal értékítéletet is jelent. De éppen a kiválasztott példák, illetve magának a szobrásznak az életútja ennek teljesen ellentmond - mit is kezdhetünk valakinek az értékelésével, aki eklektikus, aki a hatások és áramlatok erdejében bizonyos dolgokat elfogad és alkalmaz, sok mindent viszont nem. Éppen a fenti idézet szerzője védi meg később a szobrászt, szellemesen megmagyarázva, mi több megértetve, miért értelmetlen elvárás, ha a „korszerűséget" kizárólag pozitív momentumként vagyunk képesek elfogadni.

4 A legkorábbi munkák közül választottam egy meglehetősen különös büsztöt (1. kép), ami éppen karikatúra-szerűsége, szokatlanul erőteljes megformálása miatt Franz Xaver Messerschmidt (1736-1783) úgynevezett karakterfejeire emlékeztet (2. kép). Hogy Messerschmidt szobrai szolgálhattak-e közvetlen mintaként, arra nem találtam bizonyítékot. De maga a tény, hogy a finoman klasszicizáló, a harmóniára törekvő Kisfaludi Stróbl ilyenre is képes volt, jelzi azt, milyen széles körből válogatta mintáit. Jóval szélesebből, mint azt általában a szakirodalom sejteti, vagy feltételezi. Dávid szobra (3. kép) 191 l-ben készült, s a Székesfőváros vásárolta meg. A mozdulat, a beállítás Michelangelo remekét (4. kép) idézi, de a támaszkodás motívuma fölborítja a mintaként említhető mü arányait. Donatello Dávidjának (5. kép) mozdulata tükröződik itt, de a figura kissé nőisen finom teste és arca helyett nem is Michelangelo szobrának tökéletes szépségű ifjú-fejét, inkább egy archaikus görög szobor stilizált hajviseletével megjelenő, erőteljes vonásokkal jellemzett fejet láthatunk. A harmadik nagy reneszánsz minta, Verocchio Dávidja (6. kép) is tartalmaz olyan elemeket, amelyek Kisfaludi Stróbl szobrán is megjelennek, de itt a leghalványabbak. Egy évvel későbbi a szabadságharc utókor által csaknem mindmáig igencsak méltánytalanul értékelt hősének, Görgey Artúrnak a portrészobra (7. kép). Öszszevetve egy egykorú fényképpel (8. kép) a fiziognómiai jellegzetességek pontosan megjelennek a szobron, de a finom vonású öregúrból egy héroszt formált a szobrász. Erőteljes vonásokkal, a felületek mozgalmassága által keltett drámaisággal jelenik meg előttünk a hős általánosságban is értelmezhető példája. Az utolsó mű és mintája Széchenyi István profil domborműve (9. kép) és Friedrich von Amerling (1802-1887) 1836-ban festett egészalakos reprezentatív képmása ( 10. kép). A meglehetősen gazdag Széchenyi ikonográfiát végignézve szembesülünk azzal,