Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Basics Beatrix: A művész és a minták - Kisfaludi Stróbl Zsigmond
78 Basics Beatrix hogy az egyetlen jelentős portré, amelyen oldalnézetben lett megörökítve éppen Amerlingé. A bécsi arisztokrácia egyik legkedveltebb portréfestője e képén a 19. századi reprezentatív portré alaptípusát teremtette meg, számos motívumot átvéve a barokk hasonló ábrázolás-típusától (az egyik legjellemzőbb ilyen a tájháttér). Kisfaludi domborművén Széchenyi feje a Görgey-képmás drámaiságát, erőteljességét követi, a dekoratív formálás ezt még inkább hangsúlyozza. A művek egy másik csoportja a húszas évekből származik. Megrendelésre született portrék, s ma már részben nem ott találhatók, ahová eredetileg szánták őket. Hubay Jenő, a kiváló zeneszerző, zenepedagógus és hegedűművész mellszobra csupa mozgás, csupa indulat, érzelem. A minden részletre ügyelő model lálás szinte expresszionista művet eredményez. Hatásos, megragadó - s nagyon különbözik a korszak többi képmásától. A székesfehérvári Zichy-ligetben álló Klebelsberg Kunó büszt a Hubay szobor tökéletes ellentéte - csaknem merev, kevéssé részletező, leginkább az ábrázoltról készült fotókra emlékeztet. Mintha a feladata csak valamiféle letudni vágyott kötelező penzum lett volna: míg az előző esetben nagyon is érezhető a személyiség inspiratív ereje, itt mintha a „hivatalos" feladat bénítólag hatott volna. Harmadik példánk a fenti kettő közötti átmenet ugyanakkor érezhető egyfajta klasszicizáló tendencia is. Az építész Györgyi Dénes 1923-ban készült mellszobra ma a róla elnevezett általános iskola előtt áll Balatonalmádiban. A szikár, visszafogott modellálás az eszköztelenség ellenére fennköltséget, szinte hősiességet sugall. És Györgyi ezidőtájt keletkezett épületei valami hasonlót érzékeltetnek — a klasszicizáló, a „nemes egyszerűséget" mintául vevő stílus az ábrázolt munkáin és a róla készült mű esetében egyaránt megjelennek. A harmincas évek portréinak egy része a művésztársakról - Csók István, Pásztor János, Iványi Grünwald Béla - született Ezekből hiányzik az a fajta olykor kissé erőltetettnek ható fennköltség, amelye a húszas évek portréit jellemzi. De ezek az „intim" szobrok csak időszakos változást jelentenek. Mindegyik kiválasztott példa és annak mintája közötti konkrét összefüggés egyértelműen érzékelhető. S egyik mű sem tartozik az ismert, és a korábban idézett módon értékelt szobrász jellegzetes művei közé, egyik sem alkalmas arra, hogy azokat az általánosságokat alátámassza, amelyeket a legtöbb értékelés gyakran és szívesen hangsúlyoz. Igazolják azonban a szobrász eklekticizmusát, a kifejezésnek abban az értelmében, hogy pontosan tudta, mit szeretne érvényre juttatni, érzékeltetni egy adott művön és ahhoz milyen minták követése, használata a legalkalmasabb. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy 1945 után keletkezett művei esetében mennyire tudta, vagy akarta ezt a módszert alkalmazni. Jegyzet Kostyál László: Nemzetközi hírnév és permanens kompa- bevezető. MNG. 1984., Szűcs György: Szobrász és motibilitás. Lojalitás, neobarokk és szocreál viszonya delije, Művészet, 1984. 10. Kisfaludi Stróbl Zsigmond művészetében. Zalai Múzeum 3 i.m. 317. o. 15. 2006. 312-324. o. 4 i.m. 318. o. N. Pénzes Éva: Szobrász és modelljei. Kiállítási katalógus
