Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Kerny Terézia: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre-szoborcsoportja
ZALAI MÚZEUM 19 2010 49 Kerny Terézia: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre-szoborcsoportja A megrendelő A közvetlenül az 1929-es nagy világgazdasági válság után egy évvel megrendezett, hatalmas tömegeket megmozgató Szent Imre-év kétségtelenül legmaradandóbb és legismertebb képzőművészeti emléke Kisfaludi Stróbl Zsigmond (1882-1969) müve, a 2002-ben iljabb Madarassy Walter által restaurált lágymányosi Szent Imre szoborcsoport ( 1. kép). 2007-ben a székesfehérvári Szent Imre 1000 éve című kiállítás katalógusába írt szócikkben foglalkoztam először a monumentummal. Kényszerűségből, mert jó néhány emlék megírására, a lehetetlenül rövid határidő miatt, egyszerűen nem találtunk szakembert. 1 A budapesti szoborkatalógusokban és a korszakról szó művészettörténeti összefoglalásokban általában a következő adatok szerepelnek az emlékműről: Részben aranyozott bronz, fehérmészkő talapzaton, egy fő- és hat mellékalakkal. A Szent Imre-szobor magassága: 2,5 méter. Budapesten a Horthy Miklós köröndön (ma: Budapest, XI. kerület, Móricz Zsigmond körtér) állították fel 1930-ban a Szent Imre-év alkalmából. 2 Megrendelésének valódi indoka a szakirodalomban azonban már igazán nem szerepel, pedig erről maga Kisfaludi Stróbl szolgáltatott meglehetősen pontos információkat önéletírásában. Visszaemlékezése szerint eredetileg semmi köze sem volt a Szent Imre évfordulóhoz. Fogadalomból, egy morganikus házasság elkerülése érdekében, szerették volna fölállítani: „Egyik legérdekesebb feladatom Szt. Imre herceg szobrának elkészítése volt, mellyel Huszár Károly, volt közoktatásügyi miniszter közbenjárására bízott meg Izabella főhercegnő 1929-ben. A költségeket a főhercegnő fedezte. Megbízásával kapcsolatban az a pletyka keringett, hogy a főrangú hölgy ezzel kérné Szent Imre közbenjárását, hogy fia Albrecht nem kívánatos házasságát - mely Izabellának sok bánatot okozott megakadályozza. A szobor felavatása ünnepélyes keretek között történt 1931-ben [sic!]. A kiil- és belföldi vendégsereg előtt Sincero bíboros, a pápa külön követe végezte az egyházi felszentelést. Ez alkalommal Izabella engem is meghívott ebédre, Frigyes főherceg, Festetich Tasziló, Sipőcz [Jenő] polgármester, Bárczy István társaságában. Távozóban Piret de Bihain udvarnagy súgva mondta Bárczynak: - Sajnálom a fenséges asszonyt, még nem tudja, hogy néhány napja megtartották fiának, Albrechtnek az esküvőjét Angliában, Brightonban." 3 Izabella főhercegnő nem volt más, mint Isabella Hedwig Franziska Natalia von Croy-Dülmen (18561931) királyi hercegnő, főhercegasszony, HabsburgLotharingiai Frigyes (1856-1936) osztrák főherceg, magyar királyi herceg felesége. A főhercegnő Magyarországon honosított nemes családja, a CroyDülmen-ág az Árpád-házból, nevezetesen II. Géza király (1130-1162) Géza nevű fiától származtatta magyar kapcsolatát, s erre a hagyományra támaszkodva a Hunyadi Mátyás halála után bekövetkező trónkövetelő harcokban még a magyar trónra is igényt tartott. A kötelességtudó főhercegnő tevékenyen részt vett a közéletben, legfőbb támogatója a kisgyermek-nevelést intézményesen felkaroló (moson)magyaróvári Hildegárd és a mosoni Erzsébet Nőegyleteknek. A magyaróvári Habsburg-uradalom majorjaiban iskolákat szervezett és építtetett. Szabad idejében fényképezett. 1905-től kezdve rendszeresen szerepelt a nemzetközi fényképkiállításokon. Fotográfiáit, különösen jelentős néprajzi fölvételeit, a korabeli sajtó is szívesen közölte. Fia, Albert (Albrecht) főherceg a legitimisták titkos királyjelöltje V. Béla néven ( 1897-1955), a rangon aluli menyasszony pedig Lelbach Irén Dóra (1 897-1985) polgárlány volt. A szobor ötlete tehát fogadalmi szándékból fogant. A főhercegnő a szent herceg tiszta életét, szűzi házasságát akarta példaképül állítani a fiának.
