Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Kerny Terézia: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre-szoborcsoportja
50 Kerny Terézia Alighanem a közelgő Szent Imre-évforduló miatt a főhercegnő 1930. február 10-én a készülő monumentumot nemes gesztussal a nemzetnek ajándékozta, azzal a föltétellel, hogy azt Budán állítsák föl, annak a helynek a közelében, ahol a herceg nevelője, Szent Gellért püspök vértanúhalált szenvedett, s mely városrészben Szent Imre kultusza, a XX. század elejétől, különös jelentőségűvé emelkedett. 4 A szobor, ezáltal egy sajátos metamorfózison esett keresztül. Magán devócionális jellege teljesen elhalványodott. Mellékszereplőkkel kibővülve köztéri emlékművé alakult, mely egyházi témája ellenére, aktuális politikai koncepciót tükrözött. Előzmények A főhercegnő nagyvonalú lépése szerencsésen öszszetalálkozott a városrész egyházi és világi vezetőinek régi vágyával. 1907-ben, a herceg születésének kilencszázadik évfordulóján merült fel először az az ötlet, hogy az ifjúság „saját és hozzátartozói filléreiből" szobrot állítson „annak az iljúnak, ki a hithüségben és a hazaszeretetben példaképe volt a múltban, eszményképe lesz a jövőben". 5 Az akkor alakult Szent Imre-Szobor-Bizottság gyüjtőíveket bocsátott ki, majd szoborpályázatot hirdetett a Regnum Marianum kiadásában megjelenő, egyetlen országos terjesztésű, rendkívül népszerű katolikus diáklapban, a Zászlónk ban a tanulóifjúság részére, hogy az még inkább magáénak érezze a nemes ügyet. A lap sikerét szerkesztője, Izsóf Alajos (1870-1945) alapozta meg, aki emellett 1910-től 1913-ig az Elet című szépirodalmi, 1912-1919 között pedig a Nagyasszonyunk című leánylapnak is a felelős szerkesztője volt. Izsóf nem a katedra, a papi és a szülői tekintély magasságából, hanem a játszótéri pajtás közvetlenségével közeledett az olvasói felé, mint egyenrangú, bizalmas jó barát (2. kép). Iíjú olvasóinak érdeklődését a legmagasabb színvonalú elméleti, szórakoztató és vidám írásokkal, játékokkal, folytatásos rejtvényekkel, versenyekkel, pályázatokkal igyekezett kiszolgálni egy igen tehetséges szerző- (Sík Sándor, Donászy Ferenc etc.) és illusztrátorcsapat segítségével. 6 A Zászlónkban a vallási, szépirodalmi művek mellett helyet kaptak a színesen, változatosan megírt természettudományos, technikai, földrajzi és néprajzi tárgyú cikkek is. Szent Imre, mint a fiatalok védőszentje, kezdettől fogva sokat szerepelt a lapban. Költemények, illusztrációk sokaságával idézték föl alakját, s állították példaképül az itjú olvasók elé. Az első szám megjelenést követő borítópályázatra beérkezett rajzok között is fölbukkant alakja, 7 de különösen ünnepnapja közeledtével, a novemberi számokban foglalkoztak sokat vele. 8 A hatodik, húszezres példányszámot elérő évfolyamban Szent Imre születésének kilencszázadik évfordulója került kiemelt helyre. Több írásban is foglalkoztak a szerzők a szent herceg életével, legendájával. Sík Sándor Madách Imre Az ember tragédiája c. műve nyomán, Az áldozat címmel közölt egy rövid terjedelmű drámai költeményt a herceg megkísértéséről (25-27). Vargha Dámján az aacheni dóm Magyar kápolnájában őrzött Szent Imre-ereklyékről írt (38-41). Közölték Prohászka Ottokár 0, mily szép a tiszta nemzedék című, Budapesten a Szent István-bazilikában és a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás) templomban november 5-én elmondott beszédét (49-50). A Fakadó rügyek állandó pályázati rovatban pedig szépirodalmi (költészeti) és szobrászati versenyt hirdettek meg. Ez utóbbi pályázat - a beérkezett jeligés tervek tanúsága szerint - igen sikeresnek bizonyult. 9 Beküldőik zöméről a későbbiekben nem lehet többet hallani, de akadtak kivételek is, mint például Márton Lajos (1891-1953), az iparművészeti iskola növendéke, aki Korona és liliom c. pályaművével indult, s aki a későbbiekben is rendszeres illusztrátora maradt a lapnak. A szoborállítás ügye az évforduló után lecsengett. Az I. világháború, majd Trianon traumája hosszú időre megakadályozta megvalósítását. Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre szobra Kisfaludi Stróbl 1929. decemberében kezdte el a szoborcsoport főalakjának a megmintázását, amelyet a következő év januárjának végén fejezett be. Gipszmintája utóbb a Budai Ciszterci Szent Imre Római Katolikus Plébániatemplom (1114 XI. Villányi út 25.) előcsarnokába került (3. kép). Modellje - aligha véletlenül — a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium (1114 XI. Villányi út 27.) egyik végzős hallgatója volt. 1 0 Talapzatán Szent István király a Regnum Marianumgondolatot kifejező korona-felajánlásának és Szent Imre herceg hódolatának bronz reliefje látható. 1930. február 8-án Kisfaludi Stróbl műtermében bemutatta az elkészült főalakot a Szent Imre-ünnepség rendezőbizottsága tagjainak, majd hozzálátott a mellékalakok megformálásához. A szobrokat Rafael Vignali öntötte, aki a korszak egyik legjelentősebb szoboröntője volt, s műhelyében számos szobrásznövendék (például Csúcs László) tanult. Kisfaludi Stróbl segédje Mikus Sándor ( 1903-1982) volt. A Szent Imre körül csoportosuló hat fiatal szereplő a különböző ifjúsági mozgalmakat és társadalmi csoportokat (cserkészet, Foederatio Emericana, leventemozgalom, tanuló- és két parasztleány) képviselte, jeles családok képviselőiről mintázta meg őket a szob-
