Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Kerny Terézia: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre-szoborcsoportja

Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szent Imre-szoborcsoportja 51 rász. A copfos „magyar leányka" alakját például dr. So­mogyi Jánosné, született Domoki Máriáról, a magasra tartott kezű modellje pedig a művész kislánya volt." A békés egyetértésben hódoló fiatalok, Rónay Lászlót idézve, az „erkölcsös magyarság ideálját" testesítették meg, elleplezve azt az egyre mélyülő morális, szoci­ális és áthághatatlan társadalmi szakadékot, amely az egyes osztályok között valójában húzódott, mely égető problémára a kor kiváló, szociális érzékenységű gon­dolkodói is igyekeztek valamiféle megoldást, kiutat ta­lálni. 1 2 „[...] a társadalmi élet valódi javulása is csak úgy történhetik, ha a társadalmi osztályok között az ösz­szetartó kapcsolat nem szakad meg, az egyik osztály nem nyomja ki a másikat százados közös épületük szerkezetéből, mert hiszen bármelyik társadalmi osz­tály gyors tönkrezúzódása az egész társadalmat, a nem­zetet végromlásba dönthetné. [...] Magyarországon a társadalmi osztályok egymás közötti egyetértésének jóval nagyobb fontossága van, mint egyéb országok­ban. [...] Azt hiszem és ez megingathatatlan meggyő­ződésem, hogy a magyar föld hozzánk áramló tanítá­sa, megnemesedve a felebaráti szeretet krisztusi mele­gétől az egyedüli forrás, ahol tökéletes szociális egész­séget meríthetünk magunknak s ahonnan mai gyenge­ségünkből oly erőre kaphatunk, hogy egybeforrott aka­rattal építhetjük fel a boldogabb jövő Magyarorszá­gát" írta gróf Hunyady Ferenc országgyűlési képviselő 1927-ben. 1 3 A „boldogabb jövő Magyarországán" ter­mészetesen nem a földarabolt ország volt értendő. Az utópikus vízió mögött egyértelműen a revízió gondola­ta húzódott meg, melynek legelső alapfeltétele a nem­zeti összefogás volt. A szoborcsoport koncepciója tehát az aktuális bel­és külpolitikai politikai helyzetet kívánta demonstrálni, melyben egyaránt tetten érhető az irredenta érdekében szükséges társadalmi megbékélés, az egyháztól eltávo­lodott világi hívek rekrisztianizálása, 1 4 valamint az if­júság nevelésének programja. Az összekötő kapocs, az eredeti szándéktól, majd az évfordulótól Függetlenül is, Szent Imre volt. Alakja, voltaképpen egy több évszáza­dos gyakorlatot követve, tökéletesen alkalmasnak bi­zonyult mindezen gondolatok közvetítésére. Tolmácsolásuk nem igényelt különösebben nehéz szobrászi feladatot. A különféle társadalmi népcsopor­tok hódolata a szentek vagy történelmi hősök előtt egy, már a XVIII. század óta kanonizálódott, közismert to­posz volt. A sztereotip, a szakirodalomban viszony­lag jól feldolgozott scéna a hazai képzőművészetből is jól ismert, s a két világháború közötti állami és egy­házi megrendelések, mondhatni első számú kívánalma volt (például Kalocsa, Magyarok Nagyasszonya közté­ri bronzszobor, a Húsz Pengő grafikája, Hungária előt­ti adoráció a Lajta Béla-féle budapesti Rózsavölgyi­ház [V. Szervita tér 5.] homlokzati mozaikján, etc.) és megtalálható Kisfaludi Stróbl munkái között is (Sop­ron, Tűztorony szoborcsoportja [4. kép]). A szomszé­dos országokban is megtalálható ekkoriban ez a típus, természetesen más-más főszereplőhöz, illetve a hazai aktuálpolitikai koncepciókkal nemegyszer homloke­gyenest eltérő eszméhez kapcsolódva (például Alfons Mucha a pánszláv eszmét kifejező Hódolat az egység előtt festménye [1929]). 1 5 De Szent Imre-ikonográfiájában sem volt teljesen újdonság és már a századfordulón fölbukkant, kivált­képp az 1907-es születési-jubileum után, mindenek­előtt a katolikus sajtóorgánumok (Zászlónk, a Szociális Misszióstársulat Búzavirágok lapjának címlapja etc.) illusztrációin, melyeket alighanem igen jól ismerhetett Kisfaludi Stróbl is. Az ünnepélyes leleplezés Az emlékmű felállítására szoborbizottság alakult Bitter Illés ( 1868-1939) clairvaux-i apát, a Budai Cisz­terci Szent Imre Gimnázium igazgatójának elnökleté­vel, mely a Gimnáziumban működött. 1 6 Alakuló ülé­sét 1930. július 17-én tartotta. A szoborcsoportot 1930. augusztus 7-én állították fel a Horthy Miklós körön­dön. A lakosság kezdeményezésére a szobor közvetlen környékét ekkor nevezték el Szentimrevárosnak, mely javaslatot a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal 1934­ben törvényerejű rendelettel jóváhagyott. A látványos külsőségek között zajlott leleplezés au­gusztus 17-én, reggel 8 órakor kezdődött, egész nap tartó megemlékezésekkel (5-6. kép). A szentmisét Serédi Jusztinián hercegprímás tartotta, az ünnepi be­szédet pedig Glattfelder Gyula, a Szeged-Csanád Egy­házmegye püspöke mondta (7. kép). 1 7 A külföldi dele­gációk élén a pápa legátusa vett részt. 1 8 Délután a szo­bornál ötszáz cigányzenész hangversenyére, illetve százegy magyar népdal előadására került sor. 1 9 Az egy­mást követő zsúfolt eseményeket az egyházi és világi sajtó pontosan követte: „Aug. 17-én d. e. 8 órakor ragyogó, ünnepségek kö­zött leplezték le azt a remek Szent Imre szobrot, ame­lyet Izabella főhercegasszony adományozott a nemzet­nek a jubileumi ünnepségek alkalmából. Három dísz­sátor várta az előkelőségeket, akik között az itthoni előkelőségeken kívül Sincero bíboros, pápai delegátus, Serédi bíboros hercegprímás, Bourne bíboros, Hlond bíboros, Angelo Rótta pápai nuncius, a magyar püspö­ki kar stb. jelentek meg. Az ünnepség megkezdése előtt 3 repülőgép hódolt Szent Imre emlékének. Az ünne­pély a magyar himnusszal kezdődött. Majd Izabella fő­hercegasszony, a Szent Imre szobor készíttetője emel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom