Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Merczi Mónika - Tóth Gábor: Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének embertanához (Nagykanizsa Inkey-kápolna és Palin lelőhelyek, 3-4. század)

Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének embertanéihoz 241 éves korcsoport megnövekedett halandósága — gyermekkori fertőző megbetegedéseket és egyéb veszélyforrásokat feltételezhetünk —, amit a 20-24 éves korban, mindkét nemnél megfigyelhető újabb magas halandóság követ. Ez az érték a nők esetében a szüléssel-gyermekággyal magyarázható, ebben az életkorban tapasztaljuk a halandósági csúcsot, a férfiak esetében azonban a magasabb értékek az életmód — betegségek, harci eseményekre utaló sérülések nyomai a csontanyagon — következményei lehetnek. Nőknél a megnövekedett halandósági mutató a 35-39 és 45-54 éves korcsoportokban két újabb, de már kisebb csúcscsal jelentkezik. A férfiaknál a halandósági csúcs a 4554 éves időszakra esik. Nemi jellemzők A nemi jellegek vizsgálata során, a rossz megtartás miatt, a medence egyes jellegeinek vizsgálata csak néhány esetben volt lehetséges. Az Inkey-kápolna lelőhelyről meghatározható férfiaknál (n=14) a szexualizáltság értéke +0,56. Palin lelőhely esetében a férfiak értéke + 0,59 (n = 6). Mindkét esetben férfias kategória. A férfias jelleg a koponyán és a vázon egyaránt jellemző. Leginkább férfiasnak tekinthető jellegek — mindkét temető esetében, megközelítőleg azonos kifejezettséggel -— a corpus mandibulae, a caput mandibulae, a cotylo-ischiadic index, a caput femoris nyílirányú átmérője és a sulcus praeauricularis. Érdekes jellegegyüttes, hogy mindkét temető férfi halottainál nőies kategóriába(í) tartozik a tuber frontale és parietale, a protuberantia occipitalis externa és az angulus mandibulae. A nők szexualizálsági értéke Inkeykápolna lelőhely esetében -0,97 (n = 10). Palin lelőhely esetében -1,05 (n = 14). A nőies jelleg a koponyára és a vázra egyaránt jellemző. Leginkább nőies jellegek (mindkét temetőben, megközelítőleg azonos értékekkel) a tuber frontale és parietale, a glabella és arcus superciliaris, a processus mastoideus, a protuberantia occipitalis externa, az occipitalis felszín, a corpus mandibulae, a mentum, az angulus mandibulae, az angulus subpubicus, az incisura ischiadica major, a caput femoris és a sulcus praeauricularis. Az egyes jellegek alapján a két nem jól elkülönül egymástól, a felnőttkori indifferens esetek előfordulása a maradványok töredékes-hiányos voltával magyarázhatóak. A nemi jellegek hasonlóságai/azonosságai miatt felmerül a lehetőség, hogy a két temetőt használók azonos népességhez tartoztak, vagy pedig azonos etnikai háttérrel rendelkeztek. Ezt a felvetést alátámasztani látszik az a két temetőben eltemetett három személy is, akiknél komplett és szimmetrikus os incae tripartitum, valamint egyéb epigenetikus jellegek is megfigyelhetőek voltak, amely alapján köztük a rokoni kapcsolatot is feltételezhetjük (Római temető I.: 6. és 7. sír, Római temető II.: 41. sír). Metrikus jellemzők Mindkét római kori lelőhely (Inkey-kápolna és Palin) esetében igen kevés koponyamérettel rendelkezünk, így azt a nemi jellegek alapján tett a felvetést, mely szerint a két temetőt használók azonos népességhez tartoztak, a kisszámú mérhető koponyalelet nem tudja sem megerősíteni, sem cáfolni. A koponya metrikus jellemzőit a két temető népességét összevonva vizsgáljuk, azonban a méretek száma az összevonással sem növekedett meg jelentősen. A 4. táblázat a két minta összevonása után, a távolságszámításokhoz felhasznált koponyaméretek statisztikai paramétereit tartalmazza, melyeket az alacsony esetszám ellenére meghatároztunk. Az átlagos koponyaméreteket tekintve a férfiak koponyája igen hosszú középszéles és magas, arckoponyájuk középhosszú és középmagas, szemüregük igen keskeny és középmagas, orruk középszéles volt. A nők koponyája hosszú, középszéles és középmagas, arckoponyájuk középhosszú és középmagas, szem üregük igen keskeny és alacsony, orruk keskeny volt. A koponya hosszúság - szélességi jelzője (Martin No. 8:1), az ún. koponyajelző alapján a férfiak hosszúfejűek (dolichokranok), a nők közepesen hosszúfejűek (mesokranok) voltak. Mivel a koponyaméretek átlagos szóráshányadosa a népességet nem mutatja egységesnek (a férfiak mérsékelten, a nők erősen kevertek voltak), érdemesnek tartottuk a koponya jellegeinek részletesebb elemzését, melybe csak azokat az eseteket vontuk be, melyeknél a koponyajelző meghatározható volt (Inkey-kápolna: 1, 7, 12, 14, 49. sírok; Palin: 554, 561, 567, 776, 781.sírok). A férfiak koponyája vagy igen hosszú, középszéles/igen keskeny és középmagas, a koponyajelző alapján hyperdolichokran volt (1, 561. sírok); vagy lehetett igen hosszú/hosszú, igen széles/széles és középmagas/igen magas, a koponyajelző alapján dolicho- vagy mesokran (7, 776. sírok). Arckoponyájuk középmagas/ magas volt. A szemüreg feltűnően keskeny (igen keskeny/igen-igen keskeny) volt, de magasságát tekintve alacsony, középmagas és magas egyaránt lehetett. Az orr középszéles vagy széles volt. Egyetlen esetben (12. sír) a koponya középhosszú, igen széles, igen magas, a koponyajelző alapján hyperbrachykran volt. A nők koponyája lehetett hosszú/igen hosszú, keskeny/igen keskeny és középmagas/magas, a koponyajelző alapján hyperdolichokran (49, 554. sírok). Két to-