Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Merczi Mónika - Tóth Gábor: Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének embertanához (Nagykanizsa Inkey-kápolna és Palin lelőhelyek, 3-4. század)

242 Merczi Mónika - Tóth Gábor vábbi nőnél (14, 567. sírok) a koponya középhosszú, középszéles valamint magas illetve alacsony, a koponyajelző alapján mesokran volt. Egy nőnél (781. sír) az ugyancsak mesokran tartományba sorolható koponyajelzőt igen hosszú és igen széles koponya eredményezte, mely a másik két mesokran esettől eltérően középmagas volt. Az arc a mesokranoknál magas, a hyperdolichokranoknál igen alacsony vagy középmagas volt. Szemüregük keskeny/igen keskeny és alacsony volt, mindössze egyetlen esetben bizonyult középszélesnek és középmagasnak. A mesokranok orra keskeny, a hyperdolichokranoké középszéles volt. Mindkét nem képviselői az europid rasszkörbe tartoztak. A vázcsontméretekből számított testmagasság értékek mindkét temető esetében a középmagas-magas kategóriákban szóródnak, nőknél alacsonyabb testmagassággal; a kis elemszám érezhetően megmutatkozik az eloszlásban. így a legbiztosabb támpont továbbra is a szexualizáltság jellegeinek feltűnő azonossága volt, ami alapján megkockáztatható az a megállapítás, hogy valószínűleg a két temetőt azonos népesség használhatta. A népesség helye a Dunántúlon Az egyes római kori minták közötti összehasonlítást a koponyaméretek átlagértékei alapján végeztük. Férfiak esetében megállapítható, hogy a koponya sem a Nyugat-Dunántúlon, sem a Dunántúl keleti felében nem volt olyan hosszú, széles és magas, mint Nagykanizsán. Ugyancsak szélesebb a homlok és az orr is. Ezzel szemben a szemüreg sehol sem bizonyult olyan keskenynek, mint Nagykanizsán. Nőknél „csak" a szemüreg két méretben mutatható ki számottevő eltérés, amely a többi mintával összevetve igen alacsony és a férfiakhoz hasonlóan igen keskeny. Az itt vázolt különbségekkel, melyért véleményünk szerint leginkább a nagykanizsai minta kis esetszáma tehető felelőssé, magyarázható, hogy a Penrose-módszerével végzett távolságvizsgálat sem a férfiak, sem a nők esetében nem eredményezett 1 %-ra szignifikáns hasonlóságot (Cp

2 = 0,197). (Hasonló eredmény tapasztalható az Oroszvár/rusovcei nők esetében is, akiknél szintén nagyon alacsony volt az esetszám.) A távolságvizsgálat egyéb (szignifikáns) eredményei nem mutatnak jelentős különbségeket az egyes késő római minták, illetve a Dunántúl kora és késő római népessége között (részletesebben lásd Merczi 2006, 2007c). Mindezek alapján sokkal valószínűbbnek tűnik az, hogy az itt bemutatott kis esetszámú minta nem reprezentálja megbízhatóan Nagykanizsa késő római kori népességét. Ennek következtében eredetét illetve leszármazottainak további sorsát sem lehet tisztázni. A felmerülő kérdések megválaszolásához további embertani (és régészet) leletek napvilágra kerülésére és közzétételére van szükség. Végezetül megemlíthető, hogy a koponyaméretek alapján a két nem is jelentősen különbözik egymástól (Cp

2 = 0,617), ugyanis a férfiak koponyája nemcsak az egyéb dunántúli mintákhoz képest, de a nőkéhez viszonyítva is hosszabb, szélesebb és magasabb, az arc és a szemüreg ugyancsak magasabb, az orr szélesebb volt. Az egyetlen közös vonás közöttük a szemüreg feltűnő keskenysége. Ennek oka valószínűleg ismét a kis elemszámra vezethető vissza. Anatómiai variációk és paleopatológiai esetek Az epigenetikus jellegek (anatómiai variációk) betegségek és sérülések ismertetésében a felsorolásra hagyatkozunk, mivel a hiányos és töredékes koponyák és vázak miatt gyakorisági mutatókat nem lenne helyes megadni. Nagykanizsa - Inkey-kápona (Római temető I): A koponya anatómiai variációi közül megemlítendő a sutura metopica (6. sír, 7. sír, 49. sír), az ossa Wormiana (7. sír, 12. sír) és az os incae tripartitum, amely komplett és szimmetrikus (6. sír, 7. sír). A vázon foramen olecranii (7. sír, 28. sír). Paleopatológia: 6. sír: Calcaneuson és ulnán fizikai stress. 7. sír: Cribra orbitalia Stad. I., Spina bifida (sacrumon), A jobb tibián distalisan a fibula ízesülésének megfelelően exostosis (a fibula eltérés nélkül). 12. sír: Calcaneusokon fizikai stress. A jobb oldali femuron a collum és a trochanter minor határolta ívben 40x31 mm-es odacsontosodott csontdarab, amely valószínűleg a hiányzó medence ischiumtöréséből származik. A bal tibián exostosis a fibula ízesülésétől mediálisan az epicondylusnál. 14. sír: Calcaneusokon fizikai stress, a humerusokon fizikai stress, a bal oldalin az alsó harmadban exostosis, az ízületi fej degeneratiója. A caput mandibulae mindkét oldalon kissé degenerált. A bal tibián és fibulán az alsó harmadban gyógyult törés, a csontvégek öszszecsúszva. Az 52-56 éves nőnél (a jó megtartású koponya és vázon kapcsolati hely nélkül) a csontanyagban karfiolszerü csontképlet, amely a méhtest méretének és formájának megfeleltethető (2. kép). Méretei: 51x32x17 mm. Megtisztítva nagy sűrűségű, homogén RTG-árnyékot kapunk. A valódi méhdaganatok kö-