Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Merczi Mónika - Tóth Gábor: Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének embertanához (Nagykanizsa Inkey-kápolna és Palin lelőhelyek, 3-4. század)

240 Merczi Mónika - Tóth Gábor munkák mellett néhány esetben a gyermek-temetkezések értékelésére is sor került (TÓTH 2004; MERCZI 2007b). Anyag és módszer Az embertani vizsgálatra Nagykanizsa-Inkeykápolna (Római temető I.) és a tőle jól elkülönülő Nagykanizsa-Palin római kori lelőhelyekről (Római temető II.) érkezett csontanyag. A mellékletek alapján az Inkey-kápolnánál feltárt temetőt a 3. század közepe és a 4. század második fele közötti időszakra lehet keltezni, a Palin lelőhelyen előkerült sírokba a 4. század közepe táján temetkeztek, így mindkét temető a Nyugat-Dunántúl késő római népességéről szolgáltat újabb adatokat. A sírok jelentős része korhasztásos temetkezés, csupán néhány a hamvasztott sírból származó csontmaradvány. A csontanyagot előzetesen megmosták, vizsgálatra előkészítették. Inkey-kápolna lelőhelyről 51 sír anyaga, Palin lelőhelyről pedig 54 sír anyaga volt vizsgálható, utóbbi csontanyaga lényegesen roszszabb megtartású. A kalcinált maradványok vizsgálatával a fizikai jellemzők meghatározását, az anatómiai rendszerezést, majd az embertani alapadatok megállapítását kíséreltük meg, figyelembe véve a Nemeskéri-Harsányi szerzőpáros ajánlásait (NEMESKÉRI-HARSÁNYI 1968). A korhasztásos csontmaradványok vizsgálata és értékelése során a felnőttek (23-x év) életkor meghatározása/becslése négy korjelző alapján (NEMESKÉRI et al. 1960), a gyermekek (0-14 év) és a fiatalkorúak (1522 év) életkor meghatározása a fogak áttörése és/vagy a végtagcsontok hossza alapján valamint az epifízisek csontosodásának mértéke szerint történt (SCHOURMASSLER 1941; STLOUKAL-HANÁKOVÁ 1978; FEREMBACH et al. 1979). A nemi hovatartozás meghatározása 23 jelleg súlyozás nélküli vizsgálatára épült (ÉRY et al. 1963). A nem- és életkor meghatározások esetében rögzítettük és figyelembe vettük a fogazat és a vázcsontok általános állapotát is. Az adatok felvétele Rainer Knußmann, valamint Ery Kinga és Tóth Gábor ajánlásait követte (KNUßMANN 1988; ÉRY 1992; TÓTH 2007). A fogstátuszt jelen munkában nem ismertetjük. A testmagasság számítása a hosszúcsontok (kar-, orsó-, comb- és sípcsont) legnagyobb hossza alapján Tornstein Sjovold módszerével a mindkét nemre és az összes rasszra kidolgozott képletek alapján történt (SJ0VOLD 1990). A méretek osztályba sorolása Alekszejev és Debec ide vonatkozó táblázatait követte (ALEKSZEJEV-DEBEC 1964). Az adatkezelésnél és a demográfiai számításoknál a Bemert Zsolt-féle paleoantropológiai számítógépes programcsomagot (BERNERT 2005) alkalmaztuk. A római kori lelőhelyek népességét tíz koponyaméret alapján (Martin No. 1, 8, 9, 17, 40, 45, 48, 51, 52, 54) vetettük össze egymással. Annak ellenére, hogy a Penrose módszerével végzett távolságvizsgálatba (PENROSE 1954) csak azok a sorozatok vonhatók be, melyeknél az esetszám koponyaméretenként tíznél több, elvégeztük a vizsgálatot, melynek eredményei így Nagykanizsa késő római kori népességére vonatkozóan nem tekinthetők teljes értékűnek. Eredmények Demográfiai jellemzők A sírok csontanyaga rossz megtartású, csupán néhány esetben lehetett teljes anthropometriai programot elvégezni. Az egyes egyének nemi és életkori alapadatait az 1. táblázat tartalmazza. Nagykanizsa-Inkey kápolna temetőjébe 14 gyermeket (0-14 év) és 37 felnőttet (15-x év) temettek. A felnőttek között 14 férfit és 12 nőt lehetett elkülöníteni; 2 egyén csontmaradványai sem a nem, sem az életkor becslésére nem voltak alkalmasak, további 9 egyénnél csak az életkor meglehetősen tág határok közti becslésére volt mód. A gyermek- illetve fiatalkorúak (15-22 év) a népesség több mint harmadrészét (18/51 = 35,3 %) tették ki. Nagykanizsa-Palin temetőjében 12 gyermek és 42 felnőtt nyugodott. A felnőttek között a nemet 7 férfinél és 14 nőnél lehetett meghatározni. A csontanyag rosszabb megtartását jelzi, hogy ebben a temetőben már 6 esetben nem lehetett sem a nemet, sem az életkort megállapítani, emellett azon egyének száma is (15) magasabb, akiknél csak az életkort lehetett becsülni. A gyermek- és fiatalkorúak aránya ugyancsak ebben a temetőben volt magasabb (23/54 = 42,6 %). A felnőttek esetében — figyelembe véve az indifferens esetek viszonylag magas számát — a kiegyenlített nemi arány csupán feltételezhető; jelentős férfi-, vagy nőtöbblet nem valószínűsíthető. A demográfiai értékelésnél, összevont mintával dolgozva, mértéktartó következtetéseket ekkora elemszámmal már le lehet vonni. Az egyének rövidített halandósági tábláját a 2. táblázat, a csecsemőkornak pótolt értékei alapján végzett korrigált értékeket pedig a 3. táblázat és az 1. kép tartalmazza. Az elvégzett korrekció szerint a vizsgált népességben 49 újszülöttre lehetne számítani. Mint feltételezhető, az újszülöttek hiánya az alacsonyabb sírmélységgel, az eróziós- és földmunkahatásokkal, a csontanyag elkorhadásával magyarázható, esetlegesen a temetőn kívül történő eltemetéssel. A születéskor várható átlagos élettartam (korrekció nélkül) 27,3 év. Az újszülött kori korrekció után 18,4 év. Gyermekkorban jellemző az 5-9