Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Kostyál László: Világhír vagy hír a világban? Kisfaludi Stróbl Zsigmond külföldön

10 Kostyál László nyeképpen levélben fordult a művészhez, és a szobrot életnagyságú márvány változatban megrendelte. Az ismert történet szerint Stróbl az 1928. évi Kossuth-zarándoklat alkalmával maga vitte a szobrot (mely Hearst halála után Marion Davies tulajdonába került) New Yorkba, ahol önálló kiállítást is rendezett,

8 és három szobrát (Boxoló, Lábtörlő nő, Guggoló nő) eladta.

9 (1. kép) Ugyanebben az évben érdekes és szokatlan sajtóhírrel lehetett találkozni a hazai lapokban. Kisfaludi Stróbl pert indított a hágai nemzetközi bíróságon a csehszlovák állam ellen.

1

0 A per tárgya az egykor (1917-ben) a kassai katonaiskola udvarára, a gorlicei áttörés emlékére tervezett emlékmű két elkészült, nagyméretű szobra (.Ferenc József és IV. Károly), amelyeket a csehszlovák bevonulást követően feltehetően beolvasztottak. A művész kártérítést, vagy a szobrok kiadatását követelte. A per precedens értékű lehetett volna, konkrét felvételéről nem jelent meg további információ. Ezt megelőzően, 1927 tavaszán Stróbl Bécsben szerepelt nemzetközi tárlaton, majd a varsói magyar kiállításon. A lengyel főváros Szépművészeti Társulatától „mention honorable" elismerést kapott," majd még ugyanebben az esztendőben egy philadelphiai nagy kiállításon aranyérmet nyert.

1

2 Pályájának második, 1928-tól kezdődő szakasza jelentős részben Londonhoz kötődik, de a következő néhány évben szinte állandó a jelenléte a külföldön bemutatkozó magyar művészek között is. 1928-ban a bécsi Secessionban, Pármában, Pittsburgben (itt a város aranykulcsával jutalmazták) és Stockholmban szerepelt, a svéd fővárosban az ottani Nemzeti Múzeum megvette a Reggel című szobrát

1

3 (Parkes méltatásának ebben is szerepe lehetett), a sajtóban pedig igen kedvező kritikák jelentek meg róla.

1

4 Az 1929-es, az íjász révén számára igen magas elismerést eredményező barcelonai világkiállítást megelőzően, áprilisban a nürnbergi magyar héten hat szobrával szerepelt - Leányakt c. alkotását Nürnberg városa meg is vásárolta

1

5 -, a nyáron az óriási sikert hozó genfi magyar kiállításon mutatkozott be, amelynek anyagát Bernbe is meghívták.

1

6 1930-ban a Velencei Biennálén és a IV. Monzai Kiállításon vett részt a magyar küldöttség tagjaként, 1931-ben Belgrádban, 1932-ben újra a Velencei Biennálén állított ki. (2. kép) Ezt követően a helyzet megváltozott. 1931 -tői nyolc éven át Stróbl önálló műtermet tartott fent Londonban, Chelsea művésznegyedében (Manresa Road 1 8as műterem), és áprilistól októberig jobbára az angol fővárosban tartózkodott.

1

7 A sajtóban jól dokumentált és emlékiratában bőségesen, talán kissé ki is színezve felidézett angliai működése során a londoni felső tízezer egyik legkeresettebb portrészobrásza lett. Az impozáns londoni évek közvetlen előzménye kétségkívül Rothermere lord első portréjának készítése volt. A művész a megrendelés körülményeire úgy emlékezett, hogy a Kossuth-zarándoklat során, egy párizsi beszélgetés alkalmával vetette fel Nagy Emil a lord megmintázásának gondolatát, amelyet Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere felkarolt, és levélben kérte a lordot, hogy üljön modellt egy magyar szobrásznak a főváros részére készülő szoborhoz.

1

8 Ezzel szemben a költő Kemény Simon önéletírásában - nem túl barátságos szövegkörnyezetben — azt írta, hogy Stróbl londoni útját és a lorddal történő megismerkedését neki köszönhette.

1

9 Akárhogy is történt azonban, a lényegen nem változtat. (3. kép) A Londonban megforduló Zsögödi Nagy Imre kimondottan iparszerűnek tartotta Stróbl portrékészítő tevékenységét, amelyhez komoly felhajtói apparátussal működő promóciós háttér társult.

2

0 Tény, hogy arcmásainak nagy része magánmegrendelésre született, többségükről csupán a hírlaptudósításokból vagy kiállítási katalógusokból tudunk. Csupán néhány munkája került közintézményekbe, így György kenti herceg portréja - ő az angol Nemzeti Ideggyógyászati Intézet díszelnökeként a saját, Stróbl által készített mellszobrát ajándékozta 1934-ben az általa pártfogolt szervezetnek

2

1 -, vagy az Arthur Hendersonról, a Labourpárt Nobel-békedíjas elnökéről készített büszt, amelyet a Népszövetség genfi épületében helyeztek el.

22 Lord Snowden korábbi miniszter arcmását özvegye 1937-ben a Leeds University-nek ajándékozta,

2

3 Sir Ian Hamilton tábornok 1933-ban készült mellszobra az aberdeeni Katonai Akadémiára került,

2

4 Bemard Shaw híres portréja, amelyet a drámaíró az angol Nemzeti Színházra hagyott, annak felépültéig a londoni County Hall képtárába,

2

5 az író márványba faragott keze pedig a British Múzeumba.

2

6 Erzsébet hercegnő lovas szobrának (1937) bronz változata ma is szinte bizonyosan a Buckingham palota dísze, ahol a művész 1963-ban átadta hajdani modelljének.

2

7 (4. kép) Londoni működése során Stróbl több alkalommal is részt vett kiállításokon. 1934-ben - egyedüli szobrászként - a londoni magyar kiállításon vett részt,

2

8 valamint a Royal Academy of Arts tárlatán (itt a következő évben is szerepelt), amelyről a párizsi La Revue Moderne 1934. július 30-i számában jelent meg elragadtatott hangvételű tudósítás, kiemelve a magyar Stróbl munkáinak magas színvonalát. A legnagyobb sikert kétségkívül az 1935. októberében, a White Állom Galleries termeiben rendezett egyéni kiállításával érte el, amelyen 62 művét mutatta be, és amelynek katalógusához Shaw írt sokat idézett bevezetőt.

2

9 A Daily Telegraph tudósítója a kiállítást - amelyet látogatásával Mary királyné is megtisztelt - a legjobb londoni szobrászati tárlatnak minősítette.

3

0 Háromnegyed évszázad távlatából hozzátehetjük, hogy a kiállítás az egész művészpálya 1945 előtti szakaszának legkiemel-