Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Kostyál László: Világhír vagy hír a világban? Kisfaludi Stróbl Zsigmond külföldön

Világhír vagy hír a világban ? Kisfaludi Stróbl Zsigmond külföldön 11 kedőbb eseményét képezte, amelynek vitathatatlan kultúrpolitikai szerepe is volt. (5. kép) Az angliai sikerek tovább növelték a szobrász hazai tekintélyét, a külföldön szerepeltetett magyar művészek között állandó helye volt. 1937-ben közreműködött a számára utóbb szép sikert hozó párizsi világkiállítás Györgyi Dénes által tervezett magyar pavilonjának szobrászati díszítésében, 1938-ban a Berlini Nemzetközi Kézművesipari Kiállításon,

3

1 a Velencei Biennálén, majd egy nagy tallini tárlaton vett részt, ahol Konstantin Päts észt államelnök két szobrát is megvásárolta.

3

2 Londonban Bemard Shaw közreműködésével film készült Stroblról,

3

3 s több portréval szerepelt a magyar művészek itteni kiállításán is.

3

4 A következő évben felavatták Apponyi Albert emléktábláját, Kisfaludi Stróbl alkotását a genfi Hotel Residence falán.

3

5 (6. kép) A Pesti Napló 1938 karácsonyi számában Tábori Kornél cikket írt a kortárs hazai alkotók külföldi múzeumokban és köztereken található müveiről.

3

6 Felsorolása szerint Stróbl alkotásait a Musée de Luxembourg, valamint New York, Nürnberg, Párizs, Stockholm és Santa Barbara múzeumai őrzik. Említést tesz a Miami közelében, szép téren álló alkotásairól is (Santa Barbara, Íjász, Vénusz születése). (7. kép) A II. világháborút követő rendszerváltás során Kisfaludi Stroblnak a magyar állam nemzetközi kulturális reprezentációjában betöltött szerepe alapvetően nem változott, sőt, bátran fogalmazhatunk úgy, hogy kiteljesedett. E helyen nem térünk ki azokra a folyamatokra, amelyek kezdőpontja a külső szemlélő szemében a Felszabadulási emlékműre adott megbízás volt,

3

7 és amelyek azt eredményezték, hogy Stróbl továbbra is a magyar kultúrpolitika leginkább támogatott alkotói közé tartozhatott. A nagy megrendelésnek számunkra az a vonatkozása érdekes, hogy mögötte maga Vorosilov, a Magyarországot elfoglaló szovjet csapatok parancsnoka állt, aki mind a szobrásszal, mind az elkészült szoborral mélyen szimpatizált. Távolról sem lehet így csodálkozni azon, hogy az emlékmű felavatását követően Stróbl tagja volt az Ortutay Gyula miniszter vezetésével Moszkvába induló első magyar kultúrdelegációnak, amelyben a Magyar-Szovjet Művészeti Társaságot képviselte.

3

8 Az út során igazi hírességként kezelték, és lehetőséget biztosítottak számára egy olyan szakmai kapcsolatrendszer kiépítésére, amely a későbbiekben igen nagy jelentőséggel bírt. A következő esztendőkben a művész a két ország közötti kulturális kapcsolatok egyik központi alakjává vált. Az első utazást továbbiak követték, a tekintélyes magyar alkotóművész munkásságát számos szovjet kulturális és napilap méltatta meleg hangon. 1949-ben Stróbl készítette Sztálin 70. születésnapjára a Hála szobrát,

3

9 amelyet itthon kisplasztikaként multiplikáltak, másodpéldányát a fővárosi Szabadság téren állították fel. 1951-ben Moszkva

4

0 mellett Varsóban

4

1 is rendeztek magyar képzőművészeti kiállítást, természetesen ezeknek is résztvevője volt. 1954-ben, 70. születésnapja alkalmából a szovjet művészek testületileg küldtek üdvözlő táviratot, és meghívták Stroblt, hogy a jubileum alkalmából a Műcsarnokban rendezett retrospektív tárlatának válogatott anyagát a Szovjetunióban is mutassa be. Az 1955 novemberében, Moszkvában megnyílt tárlatot már az első nap 10.000 látogató tekintette meg

4

2, és sikere a későbbiekben kimagasló volt. Vándorkiállításként összesen 11 szovjet városban került bemutatásra,

4

3 majd a kiállítási turné - rövid szünet után - Prágában zárult 1958 decemberében

4

4. Az első helyszínen rendezett megnyitóra érkező Stróbl olyan, inkább a propaganda, mintsem a művészet szempontjából érdekes akcióra is vállalkozott, hogy M. G. Manyizerrel, a neves orosz szobrásszal, annak műtermében, a helyszínre kivonuló televízió kameráinak kereszttüzében egyórás szobrászverseny keretei között készítsék el egymás portréját.

4

5 Ezt követően egy négy szobrász részvételével zajló portretírozó versenyen is részt vett (8-12. kép). A Magyarság 1957 nyarán idézte V. Tolsztoj, a moszkvai Iszkussztvo c. lap mükritikusa Stróbl kiállítása kapcsán írt terjedelmes cikkének néhány részletét.

4

6 Ennek talán legfontosabb megállapítása, hogy „Kisfaludi Stróbl Zsigmond művészetét azért fogadta a szívébe a Szovjetunió népe, mert mindenkor hü maradt a realizmushoz és kora haladó eszméihez, bár három és fél évtizeden keresztül a nyugat-európai művészet légkörében kellett dolgoznia." Ezzel végérvényesen elhallgattatta azokat az elsősorban a hazai művészeti ideológusok egy része által felemlegetett kritikákat, amelyeket Stróbl korábbi működésével kapcsolatban hangoztattak.

4

7 Alkotásai teljes joggal szerepelhettek Moszkvában, 1958 elején, a Nagy Forradalmi Művészet alkotásait bemutató kiállításon,

4

8 majd az év végén, a szocialista országok háromezer alkotást felvonultató seregszemléjén.

4

9 Antwerpenben a kortárs magyar képzőművészetet reprezentáló tárlaton két portréval (ezúttal két angol író, S. Maugham és G. B. Shaw arcmásával) vett részt. Az év nyarán a Szovjet Művészeti Akadémia tiszteletbeli taggá választotta, 1959-ben pedig ugyanitt a vezető szovjet képzőművészek tartottak megemlékezést Stróbl 75. születésnapjáról.

5

0 Újabb két év múlva Stroblt már a rendes tagok között köszöntötték.

5

1 1960-ban Moszkvában, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság ülésén adták át neki a J. V. Vucsetics szobrászművész által őróla összeállított, orosz nyelvű monográfiát.

5

2 A nagy tisztelettel övezett művésztől több alkotását is megvásárolták a szovjet múzeumok számára. A Puskin Múzeumba négy, az Ermitázsba két alkotása került.