Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története
96 H. Csukás Györgyi feleségül a révkomáromi Domokos Juliannát. 1792-ben révkomáromi Ntes Vlő Molnár Sámuel vezette oltárhoz néhai Ntes és vlő Mórocza Sándor Ráchel nevű lányát. 1799-ben Mórocza Dániel nőül vette a révkomáromi Berecz István lányát, Erzsébetet. A komáromi kapcsolatok, különösen a 17. század derekán, a lelkészek körében is megmutatkoznak: Alsóörs prédikátora 1654-1657 közt Révkomáromi Balasko György volt, akit gyakran csak Komáromi Györgyként említenek a források. 2 9 A szőlőhegyi ingatlanforgalomról készült összeállításban 1668-ban vevőként feltűnik Tiszabeczi Miklós, feleségével Révkomáromi v. Barbel Annával. 3 0 Végül különösen érdekes lenne feltárni azoknak a kapcsolatoknak a pontos mibenlétét is, amelyre a néprajztudomány az emlékanyag alapján már régen felfigyelt: a komáromi asztalosoknak a vizsgált terület templomaiban fellelhető munkáira. A közeli Sóly és Vilonya templomának festett berendezését komáromi asztalosok készítették 3 1 és Dudaron is a komáromi Jókay Máté készítette el az 1792-98 közt újjáépített templom asztalosmunkáit. 3 2 Az alsóörsi templom ma még restaurálatlan, átfestett, másodlagosan felhasznált mennyezet-elemeket őriz a karzat alatt, amelyek a templom 1788-as átalakítása előttről valók. Az egyik kazettán kivehető Hosszúfalusi M. Márton neve, aki a Rákóczi szabadságharc után volt Alsóörs lelkésze 1729-ig. 3 3 A készítők személye ma még ismeretlen, az intenzív komáromi kapcsolatok ismeretében azonban nem elképzelhetetlen, hogy a templomnak a Rákóczi szabadságharc alatti pusztulása után komáromi asztalosok működtek közre újjáépítésében. Komárom egyben a faanyag fő beszerzési helye is volt, sőt, a dudari templom tornyának ácsmunkáit is Komáromban készítették. A faanyag kiválasztására, megvásárlására, az ácsmunkák megtekintésére a kurátor többször is Révkomáromba utazott. De nemcsak a vándorló templomfestő asztalosok munkái ismertek Veszprém megyében. A komáromi készítésű fenyőfa ládák is széltében elterjedtek, amint arról múzeumi gyűjteményeink is tanúskodnak. Csilléry Klára épp egy szentgáli ládát közölt a korai komáromi bútorstílus illusztrálására, de a komáromi ládák minden stíluskorszakából találhatók példányok a mai Veszprém megye területén. 3 4 A komáromi asztalos céh mestereit felsoroló, 1728ban készült összeírás 28 asztalos nevét tartalmazza. Közülük 21 magyar nevü és református vallású, 6 katolikus, 1 lutheránus, utóbbiak többsége német nevű. 35 A szállítás ennek a vidéknek a vásáraira tengelyen történt, s a komáromi szekeresgazdák ugyancsak református magyarok voltak. 3 6 Ez is elősegíthette a kapcsolatokat Komárom valamint a Veszprém és Zala megyei református falvak közt. Ennek konkrét mibenléte azonban még feltárásra vár. Végezetül a hivatkozott falumonográfiák arra is ráirányítják a figyelmet, hogy az alsóörsi gótikus udvarházat lakó családok története nem ismerhető meg a maguk teljességében, ha csak a Zala és Veszprém vármegye határán fekvő Alsóörsre korlátozzuk a vizsgálatokat. Róluk a falu- és megyehatáron átnyúló birtokok, ingatlanügyletek, házassági, családi kapcsolati hálók ismerete nélkül töredékes képet kaphatnánk csak. Ezt példázza a Prépost és Mórocza család története, akiknek Alsó- és Felsőörsön kívül Nemesvámoson, Szentkirályszabadján, Kövesden, Tótvázsonyban is voltak meghatározott időben birtokrészeik, porcióik. A református lelkészek kapcsolati hálója ennél is kiterjedtebb iskolai kapcsolataik, gyakran változó szolgálati helyük és ebből adódóan nagyobb területen szétszóródó rokonságuk miatt. De a Csepreghi család története sem lenne teljes, ha kövesdi közbirtokosként végzett erőfeszítéseiket nem ismernénk. 3 7 A kutatók figyelmét nemcsak az alsóörsi gótikus ház keltette fel, de Alsóörs sajátos településképe is különböző szinteken futó utcáival, teraszosan elhelyezkedő házsoraival. 3 8 Lichtneckert András megkísérelte az egyes kisnemesi és jobbágycsaládoknak a faluban való szétrajzás és a telekosztódás előtti beltelkét lokalizálni, noha a szövevényes házassági, rokoni, örökösödési viszonyok, a cserék és adásvételek szinte lehetetlenné tették a változások nyomon követését. 3 9 A maguktól adódó természetes határok mégis módot adnak arra, hogy a Prépost családnak a későbbiekben is gyakran Prépost-curianak nevezett beltelkét osztódása előtti állapotában meghatározzuk az 1858-as kataszteri térkép és a kataszteri iratok, valamint az osztályos egyezségek segítségével. 4 0 Az eredeti beltelek, curia nagy valószínűséggel a török adószedő háztól keletre, északkeletre elterülő hosszú, keskeny telek, amelyet északon a mai Kossuth utca határol. Középen egy keskeny, megtörő út visz benne végig, amelyről a telekosztódás során létrejött apró parcellák, udvarok megközelíthetők. A telek délnyugati végében magaslik a gótikus ház, amelynek nyugati végfalánál a meredeken lejtő partfal és az alatta haladó mélyút tűnik természetes határnak. Délkelet felé a szintkülönbség és a Szili, Tonna, Guath családok nagyméretű jobbágytelkei jelenthetik a határt. A feltételezett egykori nemesi kúriában döntő arányban olyan ház- és kert-tulajdonosokat találunk a kataszteri térképre vetítve, akik adatokkal bizonyíthatóan házasság, csere és adásvétel révén juthattak birtokába az egykori Prépost kúria aprózódó résztelkeinek: a Gál, Fábián, Horváth, Mórocza és Hetesy famíliákat. Erre a területre lokalizálható az az 1847-es osztálylevél is, amely N. Szalay Imre örökségét a „Prépost curiaban az édesanyokról maradt fiindus"-ban
