Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története

ZALAI MÚZEUM 18 2009 91 H. Csukás Györgyi Az alsóörsi gótikus lakóház története Pctánovits Katit régóta ismerem, s bár találkozásaink ritkák, rendszerint egy-egy néprajzi konferenciához, kiállításnyitóhoz kötődnek, minden ilyen alkalom, vele való beszélgetés örömmel tölt el. Egész lényéből, az emberek iránti szeretet, bizalom, érdeklődés árad. Tudományos munkásságát is ez határozza meg, akár adatközlőit faggatja, akár az elmúlt korok írásos dokumentumait kutatja. Az elödök munkás, nehéz életét azzal a célzattal igyekszik feltárni, hogy az általuk létrehozott értékeket az utódok számára megőrizze, hozzáférhetővé tegye. Rövid tanulmányomban Kati nyomdokain haladva arra szeretnék egy példát felhozni, hogy a régmúlt időkből szerencsésen fennmaradt tárgyi emlékek, jelen esetben épületek, hogyan szólaltathatók meg, egykori lakóik élete hogyan hozható emberközelbe. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológusaiként épületeket választunk ki, építünk újjá, s rendezünk be, mégpedig mindig az adott korban ott élt család konkrét élethelyzetének megfelelően. Az általunk lebontott épületek legtöbbször a 19. században, sőt néha a 18. században épültek, sok-sok átalakítással, felújítással, bővítéssel vagy éppen megosztással alakították őket mindenkori lakóik saját igényeiknek megfelelőre. Bár munkánk meghatározó része ezeknek a változásoknak a müemlékesek vagy régészek módszereivel történő aprólékos feltárása, dokumentálása, mindezt nem öncélúan tesszük. Ez ad megfelelő támpontot ahhoz, hogy az ott élt család miliőjét adott időben hitelesen megeleveníthessük. így munkánk fontos része a ház építése óta ott élt családok történetének a kinyomozása, a családtörténet rekonstruálása, ami megfelelő levéltári források, térképek, összeírások, anyakönyvi adatok hiányában nem mindig sikerülhet teljesen. A források összegyűjtése a nem levéltáros képzettségű kutatónak sokszor azért is reménytelen vállalkozás, mert az adatok különféle levéltárakban szétszórtan találhatók, feltárásuk nagy idő- és anyagi ráfordítással valósítható csak meg, amit a legtöbb intézmény nem tud finanszírozni. Éppen ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy az elmúlt években a digitális technika eredményeként is egyre több adatbázis jelenik meg, térképek válnak hozzáférhetővé, ill. egyes összeírások könyv alakban is hozzáférhetők. Veszprém megyében emellett egész sor olyan falumonográfia jelent meg, amelyben levéltárosok az adott településre vonatkozó szinte teljes forrásanyagot feldolgozták, közzétették.

1 Ezek a különféle célból készült iratok (jegyzökönyvek, ingatlan-bevallások, számadáskönyvek, végrendeletek, osztálylevelek, hagyatéki leltárak, periratok, szerződések, stb.) élet-közeibe hozzák az elmúlt korok embereit, felvillantják környezetüket, leírják ruházatukat, használati tárgyaikat, rávilágítanak problémáikra. Szerencsés esetben az adatokban szereplő családok portája, háza lokalizálható, azonosítható. Természetesen a közéleti funkciókat viselő, vagy más okból hírnevessé vált személyek, családok életéről, környezetéről remélhetünk leginkább adatokat. Elég csak a Szegedy Ignác halála ( 1776) után felvett hagyatéki leltárra gondolni, amelyből a badacsonyi ma is álló Szegedy Róza féle présház, annak berendezése, felszerelése, a benne tárolt borok fajtája, mennyisége is megismerhetők, vagy a Kisfaludy Sándor halála után maradt hagyatéki leltárra. E nevezetes személyek miliőjét, életmódját, az említett épületeket saját élményei vagy mások elbeszélése alapján Eötvös Károly is megelevenítette.

2 Ennél is izgalmasabb, hogy egy olyan kisnemesi udvarház egykori lakóit is sikerült azonosítani, amely a 15-16. század fordulóján épült, és szinte egyetlen olyan falusi emlékünk, amely alaprajzában, felmenő falaiban, nyílászáróiban is maradéktalanul őrzi a késő-középkori kisnemesi kúriák egykor általánosan elterjedt egyik típusát. A szóban forgó épület az Alsóörs, Petőfi köz 7. sz. alatti, török-háznak, török adószedő házának, vagy Guat háznak nevezett középkori lakóház.