Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története

92 H. Csukás Györgyi A permi vörös homokkőből rakott, végig alápincézett épület a falu központjában, egy olyan magaslaton helyezkedik el, ahol a hegyre nyugatról felkapaszkodó utak és a teraszokon elhelyezkedő délnyugat-északkeleti irányú utak összefutnak. Annak, aki visszavisszajár a faluba, feltűnik, hogy az épület „arcot cserélt" a felújítások során. A délkelet, északnyugat tájolású ház oromzati oldalával, rajta két ablakkal és a pinceajtóval, néz a Balaton felé. E főhomlokzat és a délnyugati hátsó hosszhomlokzat mögött néhány méterrel a terepszint meredeken lejt lefelé, így az épület-különösen nyugat és délnyugat felől-uralja a faluképet. A tekintélyes magasságú, kétszintes épület alsó szintjét a három szakaszos, dongaboltozatos pince foglalja el, melynek gótikus, kőkeretes ajtaja délkeleten nyilik. Mindegyik szakaszban egy-egy szellőzőnyílás fut felfelé a boltvállban. A felső szint háromosztatú, a harántfalak a pincét tagoló hevederek felett futnak. Az épület északi végéhez alacsonyabb toldalék-épület csatlakozik. Két pofafal közt elhelyezkedő hat kő lépcsőfokon jutunk a központi bejárathoz. A szemöldökgyámos késő gótikus kőkeretes ajtó a pitvarba vezet, amelynek hátsó részén balról a szabadkémény helyezkedik el, alatta a kéményalját majdnem teljesen kitöltő kemencével. Mellette, jobbról a felújításig egy parányi dongaboltozatos kamra volt. A pitvarból jobb és bal oldalt is egy-egy kőkeretes késő-gótikus ajtó nyílik a szobákba. A déli mestergerendás szobát a Balaton felé néző oromzati oldalon két, az udvari és hátsó homlokzaton egy-egy kőkeretes, bújtatott vasrácsos, későgótikus, rézsűs ablak világítja meg. A konyha és a hátulsó helyiség hasonló ablakai a hátsó homlokzaton nyílnak. A hátsó helyiség falán egy a falsíkból kinyúló, gyámkövek tartotta faépítmény hívja magára a figyelmet a mélyút felől érkezőknek. A bejárati ajtó felett feliratos táblán G. P. monogram és 1880-as évszám olvasható. A gótikus műformákat mutató, akkor még fazsindellyel fedett építményre már Rómer Flóris felfigyelt 1859-es alsóörsi útja során. 1861-ben vázlatfüzetében rajzon is megörökítette, feljegyezve az akkori tulajdonos, Csepreghi Sámuelné valamit a korábbi tulajdonos Mórocza család nevét. Faragott kö ajtó- és ablakkeretei alapján a házat a középkori eredetű templom gótikus átépítésének korából származó úri laknak határozta meg. Rómer Flóris rajzán a hátsó helyiség felett már nem volt tetö. A romos helyiség északnyugati végfalát és délnyugati falát is egy-egy ajtónyílás törte át. Utóbbi, a mélyút felett elhelyezkedő ajtónyílás alatt két gyámkő nyúlt ki a falból.

3 Az „alsóörsi török-házat" Rupp Jakab is megemlíti, mint „a jó góth izlésű időből" fennmaradt, ritka épületet, amelynek már csak falai állnak.

4 Amikor a 20. század közepén a helyiek által „török háznak", „török adószedő háznak" nevezett épület részletes felmérésére és vizsgálatára is sor került, már csak két helyiségből állt: a hátsó helyiség felhasználásával ugyanis egy új ház épült az előbbi házra merőleges, alacsonyabb tetőgerinccel, a pincebejáratot pedig egy alacsony, féltetős toldalék takarta el. Az 195l-es műemlék-jegyzékben is szereplő házról 1953ban Gilyén Nándor készített felmérést.

5 Entz Géza részletesen ismertette az épületet, és a falura, a templomra vonatkozó okleveles adatok alapján a 15-16. század fordulóján épült kisnemesi udvarháznak határozta meg.

6 Ennek a páratlan módon, szinte teljes épségben megmaradt késő-középkori kisnemesi kúriának a jelentőségét abban látta, hogy míg egyfelől a kisnemesi udvarházak egyik, valaha országszerte elterjedt típusát reprezentálja (központi bejárat, hármas osztás, kívülfűtös szobai tüzelőberendezés), másfelől a helyi népi építkezésre való hatása is félreismerhetetlen: a terep lejtését kihasználó kétszintes építmények ma is gyakoriak a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken. Entz Géza egyedül a szabadkéményt tartotta -turbánra emlékeztető kéményfeje alapján-barokk korinak, ebből eredeztette a ház „török adószedő ház" elnevezését is. A háznak kétosztatú formájában való újjáépítését, a harmadik pinceszakasz ezzel összefüggő elfalazását, a ház jellemző vakolását a feliratos táblán szereplő évszám és monogram alapján Guath Péter 1880-as átalakításához, ill. felújításához kötötte. Entz Géza megkockáztatta azt a feltevést, hogy az építtetők is talán a Guath család ősei lehettek. E család alsóörsi jelenléte ugyanis a 15. századtól folyamatosan követhető.

7 Az épület műemléki kutatása és helyreállítása 1975-77-ben még csak a délnyugati két helyiségre terjedhetett ki.

8 1992-ben a magántulajdonban lévő hátsó épület kutatására is sor kerülhetett, és bebizonyosodott, hogy az új ház építésekor csak részben bontották el a gótikus ház hátsó helyiségének falait, a nyugati fal a lefaragott gyámkövekkel, felette a befalazott ajtónyílással megmaradt.

9 Mindezekre alapozva a ház műemléki helyreállítását-a tulajdonjogilag két különálló lakás megtartásával-a tervező, Nagy András úgy oldotta meg, hogy az eredeti, háromosztatú épületet egységes nyeregtető alá vonta, a bővítmény toldalék-jellegét pedig az alacsonyabb féltetővel is hangsúlyozta. így külső megjelenésében a későgótikus kisnemesi udvarház egységes, háromosztatú formájában, építéskori tömegében áll előttünk, fel sem tűnik, hogy a hátsó szoba tulajdonjogilag a toldaléképülethez tartozik, jelenleg abból nyílik. Rómer Flóris rajzainak felhasználásával rekonstruálták a hátsó hosszhomlokzat ablaknyílásait és a gyámköveken nyugvó egykori árnyékszéket is. A pince bejárata előtti