Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Balogh Jánosné - Horváth Terézia: Katolikus egyházi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben

Katolikus eg\>házi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben 65 talán az is búcsúi emléklap. Búcsúi kitűzője csak egy sötétruhásnak van a balszélen, és leghátul kettőnek, akik a férfiak közé keveredtek. A fiatalabbak, akiken legalább egy fehér öltözetdarab van, általában rózsafüzért tartanak kezükben. Az idősebbek imakönyvet szorítanak magukhoz karjukkal féloldalt. Ahol csak kivillanik kötény, szoknya, az minden asszonyon sötét. -A férfiak első három sora tisztes templomiasan fedetlen fővel áll. (Egyik tartja a könneneti keresztet.) Hátul több fiatal viszont nem vette le szalagos fejrevalóját, hanem azzal mutogatja „reguta" voltát. De csak a rövid szalagokkal díszített fajtáját viselik, ami otthon nem egyházi, hanem táncos alkalomra való. Az igazi templomi, hosszú szalagokkal fölszerelt fejrevalót nyilván féltették a zarándokút viszontagságaitól. Ez is olyan öltözékelem, ami búcsújáráskor szerényebb, mint otthon. (Három fiatalember tartja a zászlókat. A bajoroknál lányok vitték a zászlót.) Fehér ingén csak kevés férfi visel (selyem) nyakravalót, azok, akik hajtókás, vastag posztódolmányban vannak, jobban megadva a módját az egyházi alkalomnak. Kapuvári stílusú, hagyományos és rangos zsinórdíszes, átalvetős dolmány csak egy alakon van, a második sorban középtájt. Bizonyára ő volt a búcsúvezető, csornai analógiára, vő. 14. kép. Neki is a csornai búcsúvezetőéhez hasonló nagyobb jelvény van a mellén, s kezében ő is nagy (énekes?) könyvet tart. A többség kevésbé ünnepélyes, gallértalan szövet ujjast, „jánklit" visel. Egyeseknek kilátszik a mellényük. Ujjasán soknak díszeleg kicsi, csillagszerű búcsúi kitűző. Némelyik férfi mellén, vagy derekán szögletes, lapos tárgy helyezkedik el, talán szentkép, amit illett akkor mutogatni, mert a „keresztapától" kapta. (Férfi mellére tett zelli Szűzanya képre a 17. századból van már adat.) Néhány férfi leeresztett kezében a fejrevalója, esetleg összekulcsolt kezén rózsafüzér, vagy esernyő, sétapálca. Akin látszik: sötét kötény, csizma. Föltételezhető, hogy a többség nadrágot visel, de eltakarják az előttük állók. A 12. kép kinagyított részlet az előbbiből, középpontban az egyik gyászoló lánnyal a három közül, aki sötét ruhában volt a búcsún. Míg a másik kettőnek a koronájáról lógó szalagja ugyanolyan tónusú, bizonyára világoskék, mint a fehérruhás lányoknak, az övé sötét, legalábbis mély égszínkék, mint a nyakszalagja. Mélyebb lehetett a gyásza. A Mária-szalagjához tartozó kis érem alá akasztott fehér gyöngykeretes, elsőbúcsús emlékkép jól kirajzolódik a sötét ruhája nyújtotta háttérből. A virágszálat is szorító kezén a rózsafüzér is nagyon világos. Ezzel szemben az első sor közepén álló sötétruhás lánynak a rózsafüzérje is sötét. Talán annak a színére nem adtak. A 13. kép 13 évvel később készült két elsőbúcsús kapuvári barátnőről. Műtermi felvétel, ahogyan a páros képeken, vagy kisebb csoportok esetén szokták, az öltöztető kegyszobor másolata mellett, háttérben a kegytemplom képével. Nagyjából azonos a viselet, mint 1913-ban volt a lányoké. Eltérés, hogy a Máriaszalag szélesebb, a „gyöngyös kép" kicsit kisebb. A lányok kezében nincs virág, az időközben kiment a divatból. Bővebb a szoknya, nyárias a lábbeli: fehér harisnya sötét félcipővel. Ez utóbbi különbségek vagy abból adódtak, hogy mindketten nagyon jómódúak voltak, vagy abból, hogy ök már kulturáltabb körülmények között utaztak és csomagoltak, mint a korábbi búcsújárók. A csornaiak elmondásuk szerint a 19. század második felétől évente zarándokoltak Mariazellbe. Legszívesebben Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) vagy Kisasszony napján (szeptember 8.) érkeztek. Többnapos gyalogútjuk utolsó szálláshelye Lilienfeldben, a cisztercita kolostorban, Ausztria legnagyobb középkori kolostorában volt. Mariazellben a lányok fehér ruhában, fejükön „koszorúval" vonultak be a kegytemplomba. A „Mária-lányok" kis csoportja a „búcsúvezető"-vel fényképezkedett 1914-ben (14. kép), csupán egy évvel később, mint a kapuváriak teljes csoportja a 11. képen, és olyan körülmények között, mint a két kapuvári a 13. képen.-A búcsúvezető templomiasan fedetlen fővel ül. Öltözéke a csornai gazdák 19. századi szerényebb ünneplőjét idézi. Fehér vászoningben és fekete, csizmanadrágos öltönyben van, fekete köténnyel, marhabőrből varrt, ványolt csizmával. „Kezében nyitott énekeskönyvvel, vállán a zarándok tarisznyát helyettesítő bőrtáskával." (Bőrtarisznyának is mondhatjuk.) Mellén egy görögkereszt forma, a kapuvári férfiakéhoz hasonló kitűző, a „zarándok jelvény" alatt, szalagdarabon érem csüng, ez lehet a búcsúvezető jelvénye.-A lányok mind kibontott hajjal állnak, fejükön különböző méretű, fehér, áttört korona, nem olyan egységes, mint a kapuváriaké. A talán világoskék szalagdíszük két vége pedig féloldalt kétszeres csokorra kötött, nem lelógó. (Ilyen megoldásról maradt fönn 1905-ből is mariazelli fénykép, a búcsúsok lakhelyének ismerete nélkül, és ilyen a fejdísze 1913-ban az említett lövői kislánynak.) Az első sor bal szélén álló, polgárias ruhájú lány fejviselete ugyanilyen. A legtöbb lány ruhája mellrészén, középen görögkereszt forma kitűző díszeleg. Az első sorban mindegyik imára összeteszi kezét, de csak balról a másodiknak a kezén van rózsafüzér. A középső sorban egyik tart kis virágszálat az összekulcsolt kezében. Összesen öt lány esetében látszik, hogy a selyem derékszalagjára, amely valószínűleg kék, mint 1851 -ben a bajor lányoké, rózsafüzért akasztott, amelyet a „búcsú-keresztanyjától" kapott „búcsúfiaként" ajándékba, majd haláláig őrzött. Náluk tehát ez volt az elsőbúcsús jelvény, nem gyöngykeretes kép.