Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Balogh Jánosné - Horváth Terézia: Katolikus egyházi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben

56 Balogh Jánosné Horváth Terézia 1940 között) kisebb fehér, lapos mirtuszág viasz utánzata, esetleg kevés gyönggyel díszítve és ráerősítve egy csipkézett préselésű, ovális, kb. 8 cm hosszú papírlapra. Csornán a bokréta piros virágai textíliából voltak, a muskátli-levélhez hasonló zöld levelei papírból. Az alkalmat a lányokon Kapuvárott és Csornán is teljesen fehér ruha, kötény, harisnya (csak a magas szárú fűzős cipő sötét), és a nyíratlan hosszú, nyitott hajukon fehér fejdísz jelezte. Kapuvárott az 1910-es évekig a szegényebbek fejére csak egy kis fehér szalagot kötöttek, míg a legtöbb kislány ún. „félkoszorút" viselt félkör alakban hajlított mirtuszágból, azaz mirtuszvirág viasz utánzatából és fehér selyemvirágokból. Csak a legmódosabbaké érte körül fejüket, laposabb vagy magasabb, „tornyos" kivitelben, esetleg fátyollal is kiegészítve. A lánykák imára összetett kezére akasztott rózsafüzér tette teljesen templomivá a megjelenésüket (1. kép). Ezt a gazdag parasztlányokról 1918-ban készült felvételt érdemes összevetni a 3. képpel, amelyen egy 1940-ben esküdött nagygazda lány fehér ruhája előtt sötét a kötény, és a fején nincs fátyol. A parasztok menyasszonyánál korábban öltött teljesen fehér ruhát és fátylat az iparosok, kereskedők menyasszonya, például két kocsmáros egyszerre rendezett esküvőjének csoportképe dokumentálja ezt a tényt 1919-ből. Az 1. és 3. kép tanúsága szerint az úri, teljesen fehér esküvői ruha és fátyol hatása Kapuvárott a népviselet virágkorában, 1918-ban az elsőáldozási ruhán már jelentkezett, míg magán az esküvőin még 1940-ben sem, csak évtizedekkel később. A rábaközi elsőáldozók haj- és koszorúviselete is menyasszonyi öltözékelemeket tartalmazott. A hosszú nyitott haj Nyugat-Európában a reneszánsz idején a menyasszony megjelenéséhez tartozott hozzá. A középkorban még sokkal általánosabb szerepű, világi és egyházi szempontból is ünnepélyes jelleget hordozó koszorú funkciójának lassanként végbemenő leszűkülése azzal is együtt járt, hogy magasabb körökben elkezdték színes virágok helyett a fehér mirtuszból illetve annak utánzatából készíteni, templomi, majd speciálisan az esküvői öltözékhez. Fehér változata az elsőáldozási ruhához is „lekerült". Figyelemre méltó, hogy Kapuvárott a koszorú két fő formája-a zárt, gyűrű alak és a nyitott patkóforma— az elsőáldozási öltözékben egyazon időben egymás mellett élt, mint vagyoni megkülönböztető. A nagy múltú, pogány kori felnőtté avatási rítusokat felváltó katolikus bérmálás során lép át az egyén a keresztény nagykorúságba, amikor a Szentlélek vétele által megerősödik, hogy a hitét állhatatosan megvallja. E szentség kiszolgáltatása alkalmával a Rábaközben emlékezet óta ugyanúgy öltöztek a gyermekek, mint elsőáldozáskor. A 20. század elején Kapuvárott is „Vótak azok a kedvesnővérek, igen követőték, hogy minden szépen fehér legyen, készítették elő a gyerekeket, megkívánták, hogy a ruha is mindenkié szép egyforma legyen." Felülről irányított uniformizálás „szólt bele" a népviseletbe. Talán nem is a menyasszonyi ruha hatása ez a fehérség, hanem az általában templomias, régebbi értelmű fehér jelenik meg a bérmálási lányruhán. A felnőtt legényélet különleges korszaka volt a kötelező sorkatonaság idején a pár hónapig tartó regrutaság, amíg besorozott, de még be nem vonult katona volt valaki. Azalatt a fejrevalóján színes selyemszalagokat hordott: hétköznap keskenyebb és csupán arasznyi hosszúakat, templomban viszont széleseket és közel egy méter hosszan lelógóakat. Az első felnőtti korszak a női életben a nagylányság. Ebben az életszakaszban gyakorlatilag minden hajadon ún. Mária-lány volt a rábaközi katolikus helységekben a viseletek virágkorában. Ugyanis a 20. század első felében a Mária-kongregációba mindenki beiratkozott, mihelyt „kimaratt az iskolából", „mer aki be nem iratkozott, lenézték." Az elemi iskola elvégzése utáni december 8-án, szeplőtelen fogantatás ünnepén vették föl ebbe a női ifjúsági szervezetbe a lányokat, aki csak elment az akkor rendezett ülésre. A kongregáció tagjai minden hónap első vasárnapján és minden december 8-án a templomban a misén, valamint hajadonok (természetesen egyházi) temetésekor az utcán és a temetőben is nyakukban viselték a „márjás szalagot", ezüstszínű Mária-éremmel. Az égszínkék taftszalag az első világháború előtt keskenyebb, pár centis volt (11-12. kép), később (legalábbis Kapuvárott) szélesebb, párujjnyi (2, 3, 13, 17. kép). Speciális katolikus, Szűz Mária tiszteletről és szüzességről is valló, újkori jel a templomi ruhán. A „márjás szalagot" közönséges vasárnapokon, főleg télen, színes ruhához is hordták (2. kép), de leglátványosabban a búcsújáróhelyeken érvényesült (IIIS. kép), vagy amikor a férjhez menendő rábaközi lányok körmeneteken-nagyszombaton, áldozócsütörtökön, űrnapkor-„Márjás lány"-ként fehér ingvállban és fehér szoknyában vonultak, a kapuváriak égszínkék selyemkötényben, fehér tüll- vagy színes selyemkendővel vállukon és farukon. Derekukon fehér volt a szalagöv, míg máskor színes. Kapuvárott úgy, mint a barokk kori körmeneteken, „Leeresztett hajjal mentek, gyertyával kerülték a várost." A Rábaközben helységenként eltérő időben jutottak el oda, hogy a Márialány ruha elemeit fokozatosan fehérre cserélték, és egyre jobban hasonlított a legújabb kori, városias menyasszonyi ruhához. Rövid életszakaszt képezett a készülődés a házasságkötésre. A házas állapotba átmenet első mozzanata a lánykérés és ugyanakkor eljegyzés, amelyet a kapuváriak hagyományosan vasárnap tartottak. Azon a