Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában
42 Müller Robert lehetett a párkákkal való kapcsolat, de mint említettük ezek a jelképes bronzguzsalyok kivétel nélkül a 4. század második felére, esetleg az 5. század elejére keltezhető sírokból kerültek elő, amikor már a lakosság döntő többsége keresztény volt. Persze még ebben a környezetben is élhettek a mitológiai párkákra visszavezethető babonák, különösen ha hirtelen halt meg valaki, tehát elvágták az élete fonalát. Talán szülésbe belehalt nők sírjába kerültek ezek a tárgyak? Minden esetre jó lenne tudni az elhunytak pontos életkorát. Klóthóval kapcsolatosan kell megemlíteni egy különös korsót, amely 1926-ban a győri Serfőző dombi római kori temető feltárása során került elő, sajnos sírösszefüggés nélkül. A 28.5 cm magas, antropomorf, füles korsó a vörösesbarna, helyenként zöldes színű, hólyagos máz alapján feltehetően a 4. század második felében készült (5. kép). ] 2 A nyak és a fej a kiöntő, előbbit nyakék, utóbbit párta díszíti. A korsó testére applikált karokon két-két karperecet visel, hasán felirat van, amely egy bizonyos Januariusnak kíván minden jót. A tárgyat Nagy L. minden indoklás nélkül felvette a római kori keresztény emlékek közé (NAGY 1938: 90.), majd 1961-ben B. Thomas E. közölte és írta le részletesen, megállapítva, hogy a korsó Klóthót ábrázolja, mert a figura bal kezében egy orsót tart, sérült jobbjában pedig egy guzsaly lehetett, és pogány házassági ajándéknak készült (B. THOMAS 1961: 26-28.). 1 3 T. Szőnyi E. két ízben is foglalkozott a korsóval, bemutatva a Duna mentén előkerült, teljesen hasonló formájú, kidolgozású korsókat, amelyek minden bizonnyal a győri példánnyal azonos műhelyben készültek. Tekintve, hogy azok semmilyen attribútumot nem tartanak a kezükben, ill. az oroszvári (Rusovce) korsón a nő egyik kézében pohár van, úgy vélte korsónk nem Klóthót ábrázolja. Helyesen állapította meg, hogy a győri figura baljával egy felcsévélt, orsógombbal is rendelkező orsót és egy gyapjúcsomóval ellátott kézi guzsalyt tart. A sérült jobbjában lévő tárgy nem határozható meg biztosan. Ezért a győri korsó egy humoros fazekas alkotása, és sem a kereszténységhez, sem a pogánysághoz nincs köze (T. SZŐNYI 1986: 22-24.; T. SZŐNYI 2002: 46-50.). A római kori sírokból ismerünk más, nemes anyagból készült guzsalyokat is, pl. színesfémből, elefántcsontból (HABEREY 1949: 87.; GOTTSCHALK 1993: 486.), de mindenek előtt borostyánból és gagátból készült példányokat. Anyaguk jellegéből adódik, hogy ezeket nem egy darabból faragták vagy esztergályozták ki, hanem több darabból készültek, és középen átfúrva általában egy bronzhuzallal fogták össze őket. Feltehetően nem véletlen, hogy ebből a két anyagból készültek ezek a tárgyak, hisz dörzsölésre elektromossággal töltődnek, és ezért már az ókorban mágikus erőt tulajdonítottak nekik (PIRLING 1976: 106.). Már maga a tény, hogy drága anyagból készültek, jelzi, hogy nem közönséges, a mindennapi használatra szánt eszközökről van szó. Bár van aki úgy vélte, a házi szorgalom jelképeként kerültek a sírba, és a tárgy közepén húzódó bronzhuzal ad annyi tartást ezeknek a tárgyaknak, hogy igazi guzsalyként használhatták őket (GOTTSCHALK 1993: 488.), én inkább azokkal értek egyet, akik dísztárgynak, elsősorban Klóthó jelképeként a sírokba tett, 1 4 tényleges fonásra nem használt guzsalynak tartották (HABEREY 1949: 87.; PIRLING 1976: 106-107.). Ezekre a tárgyakra is jellemző, hogy mindig városi települések temetőiben, szinte kivétel nélkül egyéb mellékletekben gazdag sírokban voltak, tehát előkelő tulajdonosaik nem is szorultak rá, hogy fonjanak. A gagátból készült díszguzsalyok főleg a Rajna-vidéken kerültek elő. 1 5 Tekintve, hogy a borostyánút provinciánk nyugati határa mentén húzódott az Adria partján lévő Aquileiaig, természetesnek tarthatjuk, hogy a borostyánból készült tárgyak a borostyánút mentén sűrűbben fordultak elő. 16 Sopronból és környékéről több példányt is ismerünk. Bella L. közölte a Csengery utcában előkerült darabokat (BELLA 1895: 396. 18-19. kép). 1 7 Jellemzőjük, hogy részben faragott, részben esztergályozott részekből, vashuzallal összefogva állították össze őket és két végükön, ill. középen nyomott gömb vagy korong alakban kiszélesednek. 1 8 Közreadójuk a hasonló tárgyak rendeltetésére vonatkozó korábbi elképzeléseket is közli: jogar, gyógyító eszköz, amely a köszvény kiűzésére szolgál a kézből, füstölőszer, amit a halott elhamvasztásakor a máglyára vetettek, hajékszer. Mivel mindig női sírokban került elő, ő maga is úgy vélte, hogy a kontyot tartotta, díszítette ez a tárgy (BELLA 1895: 397.). Az 1879-ben a Balfra vezető út mentén talált hamvasztásos temetkezésből egy aranygyűrűn kívül különböző borostyánfaragványok és egy 21 cm hosszú „gyöngytagos pálczika" került elő, amit „a frizura támasztékául használhattak" (BELLA 1896: 257.). A gyöngytag jelen esetben azt jelenti, hogy középen és a két végén korongszerű kiszélesedés figyelhető meg. A borostyán úton nemcsak Savariában (Szombathely) és Poetovioban (Ptuj) került elő, de Emonából (Ljubljana) hat, Aquileiából 13 példány ismert ( GOTTSCHALK 1993: 490. 2. térkép, 493, 496-497). 1 9 A Duna mentén futó limes úton is terjedt ez az eszköz, hisz a brigetioi 2. sírban,-a bronzból készült guzsalyt tartalmazó sír közelébentaláltak egy 12 borostyán darabból összeállított, 19.5 cm hosszú, bronzhuzallal összefogott guzsalyt (BARKÓCZI 1961: 103. és XX. T. 1.), és Aquincumból is ismert. Két fő típusát különböztette meg Gottschalk: a Dorweiler és az Aquileia típust. Mindkét típust a három korongszerű, szélesebb tag két részre osztja. Az előzőnél mindkét részben van egy ferde rovátkákkal
