Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában
Guzsalyok és orsógombok Pannóniában 43 vagy bordákkal díszített hosszabb tag, az utóbbinál mindkét rész henger formájú ( GOTTSCHALK 1993: 484486.). A két típus között időbeli eltérést tapasztalt: az aqulciaiak-ide tartozik a pannóniai darabok többségeaz 1. század második felétől a 3. század második feléig voltak használatban, míg a dorweili típus a 3. századra és a 4. század elejére keltezhető szerinte ( GOTTSCHALK 1993: 484. és 486.). Ez utóbbi bizonyára tovább élt, hisz a brigetioi példány egy 360-370 tájékára keltezhető temetőrészletben került elő (BARKÓCZI 1961: 111.). A dorweili típus másik jellemzője, hogy az egyik vége nem korongban, hanem egy kis, csészeszerüen bemélyített tagban végződik. Haberey feltételezte, hogy ez volt az eszköz felső vége, és ennek eredetileg gyakorlati haszna is lehetett, talán egy kis nedves rongydarabkát tettek bele, és a fonó nő a segítségével nedvesíthette meg az ujjait (HABEREY 1949: 87-88.). Ezt azért említjük, mert készültek díszguzsalyok csontból vagy elefántcsontból is, és az ép darabok egyik végén mindig van egy ilyen, külön esztergályozott, kis csésze alakú rész. 2 0 R. Gottschalk ezeket is összegyűjtötte, és szerinte a 2. század végétől a 4. század első feléig voltak használatban ( GOTTSCHALK 1996: 483. és 489. 1. térkép). 2 1 A fenékpusztai darab Csák Árpád 190l-es feltárása során került elő. A II. világháború végén megsemmisült, de Kuzsinszky publikációjából ismerjük, és tudjuk, hogy a „kerek csontpálcza, szakaszonként rovátkos, középen lapos csontkoronggal ellátva, felső végén csészealakú" egy gazdag nő téglasírjában volt, hisz egy hosszú illatszeres üveggel, egy ovális fejű ezüst gyűrűvel, öt hordó alakú arany gyönggyel és öt Valens érmével együtt találták (KUZSINSZKY 1920: 73. 11. sír és 94. ábra). 2 2 A fotón jól látszik, hogy több, esztergályozott darabból állították össze. Az érmék alapján pedig a 4. század végére keltezhető. Aquincumból egy hasonló, „kis csészében" végződő csonttárgy töredéket (HAMPEL 1891 : VIII. kép 4a-b.) és egy nagyon gazdag női sírból egy másik töredékes példányt ismerünk (KUZSINSZKY 1923: 69. és 5. kép; TOPÁL 2003: 57. és Plate 171. XXVII/11.). 2 3 2. Vasguzsalyok Főleg Keszthely környékén és Valeria tartomány déli részén (Baranya, Tolna megyékben) a késő császárkori temetőkben különböző gyakorisággal kerültek elő olyan 18-32 cm hosszú, egyik végükön hegyben végződő, a másikon néha üreges, többnyire kör keresztmetszetű vaspálcák, amelyek eredetéről és rendeltetéséről különböző elképzelések születtek. A 2000. évi ásatásunk során is találtunk egy ilyen tárgyat. 2000/112. sír. Ny-K tájolású, női sír. A 209X65-93 cm-es sírgödör 119 cm mély volt. A halottat két deszka közé temethették, amit deszkákkal fedhettek be. A nyújtott testhelyzetü, hátán fekvő halott bal karját a medencére, a jobbat az ágyékcsigolyákhoz hajlították bc. A bal alsó lábszár állati bolygatás következtében elmozdult. Vázhossz: 155 cm. Mellékletek: 1. Három erősen kopott kisbronz érem, a jobb alkar környékén, a Constantinus dinasztia 341-346 között vert érméi; 2. A bal alkaron legalább három csont- és egy vas karperec rossz fenntartású maradványai; 3. A jobb alsó lábszár külső oldalán egyik végén hegyesedő, kör keresztmetszetű, erősen korrodált vaspálca. H: 28.3 cm, a sírban mérve még 32 cm; 4. Töredékes üvegedény a koponya mögött, formája nem rekonstruálható. A sír a kopott érmék alapján a 4. század második felére keltezhető (1. kép). 2 4 Legelőször Wosinsky Mór közölt ilyen vastárgyat Lengyelről (6. kép) és Gerényesről. A 26 cm hosszú tárgyról azt írta, hogy „tövén vastag s ellentett élén igen hegyes vaseszköz" (WOSINSKY 1896: 783. és CLXXXIII. t.). Mindkét darab késő császárkori sírból került elő. Dombay szóbeli közlése nyomán nevezték nyársnak (BARKÓCZI 1954: 39. 162. j.; SÁGI 1954: 56. és 75.; PEKÁRY 1955: 19.), de a Pécs környéki temetők közreadásakor-a zengővárkonyi II., a Szentlászlószentegyedpusztai és a fazekasbodai temetőben 7 sírból kerültek elő ilyen tárgyak- már azt írta, hogy korábban ugyan vasnyársnak tartotta ezeket a darabokat, de lehettek pecsenyesütő villák, amelyekkel sütés közben a húst forgatták, vagy akár „kézirokkák", és „fonalat gombolyítottak rájuk." Tekintve, hogy csak női sírból ismertek, tehát női eszközök voltak javasolta, hogy meghatározásuk legyen egyelőre „hegyes, vas házieszköz" (DOMBAY 1957: 289.). További példányokat Sági K. és Sz. Bürge A. tett közzé. Előbbi nyársnak vagy húsvillának tartotta, és mivel több sírban kerámia volt mellette úgy gondolta, hogy erre a hegyes tárgyra tűzve tették az ételmellékletnek szánt húst a sírba (SÁGI 1960: 232.). Utóbbi óvatosabban fogalmazott, és vagy idézőjelek közé tette, hogy „vasnyárs" vagy „vasnyárs szerű házieszköz"-nek nevezte (Sz. BURGER 1968: 94.; Sz. BURGER 1972: 75.; Sz. BURGER 1977: 202.; Sz. BURGER 1979.). Gaál A. sem foglalt állást, a Mözs-kakasdombi példány „vas házi eszköz" (GAÁL 1979: 34.). Először Lányi V. összegezte ezt a lelettípust és 12 lelőhelyről 22 példányról volt tudomása (LÁNYI 1972: 199. 7. táblázat 43.). Szerinte a tárgy rendeltetése bizonytalan, húsvilla nem lehetett, és mivel csak női sírokból ismert, inkább a női munkával, pl. a szövés-fonással állhatott kapcsolatban (LÁNYI 1972: 83.). Bóna I. még nyársnak határozta meg ezt a tárgyat, amellyel rablóhúst, souflaki- vagy saslikszerű ételt készítettek,
