Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Horváth László: Kelta agyagcsörgő Nagyrécséről
34 Horváth László Az agyagcsörgő felületére még félnedves állapotban mintákat karcolt a készítője (2. kép). Az ügyetlen ábrázolás központjában kétségtelenül egy pénisz látható, melyet meg-megszakadó hullámvonalak,inkább cikk-cakk vonalaknak tűnnek-és egy térkitöltő önálló hullámvonal egészít ki. A csörgő hegyes tojásalakú fomiája is okozhatta a gondot az amúgy sem ügyes „mesternek", akinek elsősorban először a péniszt kellett ábrázolnia, a többi minta csak mint térkitöltő elem juthatott az eszébe. Az is bizonyosnak látszik, hogy ezt a „Móricka-rajzot" nem gyakorolhatta, egyedi alkotásnak tűnik. A csörgőket-legyen az fémből, agyagból, vagy valamilyen szerves anyagból-a szakirodalomban, mint zajkeltő tárgy szokták meghatározni. Különböző területen történt a használatuk: beszélhetünk ritmust adó hangszerről, amikor csupán a zenélésnél adta a csörgö a ritmust, minden különösebb gondolati háttér nélkül. Sokszor a vallási szertartásoknál kapott szerepet a csörgő, vagy egyáltalán a zajkeltéskor, a csörgésnél az volt a cél, hogy a rosszat, a bajt elhárítsák. Leggyakrabban azonban gyerekjátékként használták őket, aminek ékes bizonyítéka, hogy legtöbbször gyereksírokból kerültek elő ( MANDERA 1969: 120; PAULI 1975: 186). Tehát egy csörgő lehet hangszer, a vallási szertartás egyik eszköze és végül gyerekjáték. Általában a viták is a funkció körül szoktak kialakulni. A keleti Hallstatt kultúra területén a zajkeltő eszközöknek nagy divatja volt, amikor a különböző formájú agyagcsörgőkön kívül fémből készült csörgőket, több viseleti darabon, ékszeren csüngőket („Klapperblech") helyeztek el, melyek mozgatásakor ugyancsak zajt keltettek. A kutatók szerint ezek a gonosz, a baj elleni védelemre szolgáltak (SPINDLER 1996: 380; MAIER 2004: 141-142). A kutatás ugyancsak amulettnek, talizmánnak véli a vaskori sírokban talált egyes tárgytípusok (csörgő, üvegkarperec, vaskarperec) együttesét ( PAULI 1975: 186). Agyagból készült csörgővel a különböző időszakokból, kultúrákból és területekről egyaránt találkozhatunk. Ezek a legkülönbözőbb formákban fordulnak elő. A kelta korszakot megelőzően a bronzkorban és a kora vaskorban gyakoriak voltak a madár alakú csörgők, melyeknek kultikus szerepet is tulajdonítottak. A Kárpát-medence bronzkori madár alakú ábrázolásai között a csörgőket is feldolgozták (GUBASZEVERÉNYI 2007). A keleti Hallstatt kultúra idejéből és területéről számos agyagcsörgő került napvilágranéha a bronzkori hagyományokat folytatva vízimadár alakúak ezek-majd a korai La Ténc időszakból kisebb számban fordulnak elő (pl. SCHAFF 1972: 208, Abb. 14, 9) és fokozatosan kimennek a divatból ( FRIES 2003: 49-50), nem tűnnek azonban el teljesen, mint az alábbi és a nagyrécsei példányok is bizonyítják. A kelták emlékanyagában aránylag ritka leletnek számítanak az agyagcsörgők. Formájuk változatos, azonban a leggyakoribb a golyó alak. Ilyen, kör alakban rovátkolt díszítésű kis csörgő (3,3 cm átmérőjű) került elö a híres münsingeni kelta temető egyik korai (Münsingen la) gyereksírjából (HODSON 1968: Pl. 12, 646). Ennél mintegy 200 évvel fiatalabb az az ugyancsak golyó alakú agyagcsörgő, mely Novo mesto-Kapiteljska njiva 595. sírjából látott napvilágot, ez a kis csörgő azonban díszítetlen (KRIZ 2001: 65, 139, No. 390; KRIZ 2005: 17). A késő La Téne időszakból több lelőhelyről sok golyó alakú agyagcsörgőt ismertetnek Németországból, melyeken néha kis lyuk van ( MANDERA 1969: 118; HEUN 1999: 67). Egy bikónikus formájú csörgőről is említést tesznek egy Schirrhenerweg-i korai La Téne gyereksírból, Elzászból ( PAULI 1975: 57). Különleges formájú az Offenbachból származó két példány, melynél a kissé szabálytalan hengeres test két végén szarvszerü nyúlványok vannak (HHUN 1999: 67, Abb. 34), vagy a dietzenbachi 7. sír állatfejes agyagcsörgője, belsejében a csörgést biztosító kavicsokkal (HEUN 1999: 67). A nagyrécseihez hasonló nagyságú tojásalakú csörgő került elő 2008 tavaszán Hattersheim am Main kelta temetőjének egyik hamvasztásos sírjából. A híradások szerint ez Dél-Németország egyik legnagyobb sírszámú kelta temetője és a lúdtojás nagyságú agyagcsörgő a temető közép La Téne (LT Cl) periódusra keltezhető, 56. számú, hamvasztásos sírjából látott napvilágot az ásatás utolsó napján. A agyagcsörgő alakja is feltűnést keltett, mivel eddig zömmel gömb alakú csörgőket ismertek erről a területről. A sírban lévő kalcinált csontszilánkok vizsgálatára csak később kerülhet sor. 4 Magyarországról a nagyrécsein kívül csak Búcsúról (Vas megye) ismerünk kelta agyagcsörgőt. Egy kelta temető egyik szórthamvas sírjából került felszínre a különleges formájú, csillag alakú agyagcsörgö. A sírban talált mellékletek (vas övlánc horogban ill. karikában végződő hosszú és egy-egy karikában végződő rövid tagja, két vasfibula, egy bronzkarika) és a csontmaradványok alapján a temetkezés a LT C periódus elejére keltezhető fiatal felnőtté lehetett (ILON 2008: 289-290). Az övlánc miatt Ilon Gábor feltételezi, hogy az elhunyt fegyveres fiatal férfi volt, és a csillag alakú (asztrális szimbólum) agyagcsörgő a halott valamilyen különleges szerepére is utalhat. A lelet közlője több variációt is felvet: fegyveres számára amulett; védelem és gyógyítás kapcsolata; papi-varázsló-orvosló ember, megjegyezve azt, hogy ezek a feltételezések nagyon mocsaras területre vezetnek. Két szellemes rekonstrukciót is készített a csörgő hordására, használati módjára (ILON 2008:
