Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Németh József: Horváth Elek úti levelei Zalából 1827-ben
Horváth Elek úti levelei Zalából 1827-ben 315 Hajdan, midőn Bocskai pártütő serege pusztítá a hazát, s kárhozatos fegyverét rokon vérrel fertőzteté, Hagymásy Kristóf, ki annak veszélyes zászlója alá állott, az akkor itt élt jámbor szerzeteseket kegyetlen gyilkolásainak véres áldozativá tévén, s részszerént elkergetvén, lakhelyöket jószágaikkal együtt elfoglalá, míg végre Batthyány által vissza nem helyheztetnének. Békével bírák azután szinte József császár idejéig, melyben mint több más szerzetesek, eltörültetének. Végre, mint tudod, a most uralkodó kegyes fejedelem által visszaállítatának, hogy honunk ifjú polgárait a tudományokban és jó erkölcsökben neveljék, mely rendeltetésöknek mi pontosan megfelelnek, bőven tapasztalánk Szombathelyen. Látám itt a nyári ebédlőben (mert két ily szoba van ezen épületben, egyik deszkákkal padlatolva földszint, a konyha mellett, s ez a téli, a másik palakövekkel ((schitus)) kirakva az emeleten, s ez a nyári) látám, mondom, a nyári ebédlőben a képét említett Hagymásynak, kinek morc tekintete nyilván hirdeti dühös lelkének vonásait. Ennek alacsony telhetetlensége, mely birodalmait minden igazságtalan módokkal nagyítani vágyék, tette öldökléseinek irtózatos áldozatjává Újlaky veszprémi püspököt is, a Türjéhez közel fekvő, de már omladék sümegi várban, midőn azt Horváth Bálint, Hagymásy cimborás küldöttje fokosával homlokba vágván, életétől megfosztotta. Azonban Némethy Gergely, ki Türjéhez nem messze tanyázott, megtudván a gyilkosságot, dandárával Sümegre sietett, s a várt elfoglalván Hagymásy célját megsemmisítette. Innen mentek aztán ezen pártosok Szombathely ellen, melyet, megrettenvén a gyáva lelkű Tury Ferenc, minden ostromlás nélkül általadott. Látod-e, hogy még a történetek is visszavezetnek Szombathelyre? /.../ De mégis, maradjunk még egy kevéssé Türjén, s ha majd egy óra múlva elindulok innen, akkor induljon hozzád levelem is, hogy midőn én tőled ismét tovább haladok, az legyen legalább nálad helyettem. Drinóczy György, 6 ki ezen préposti biroknak mostani gondviselője, most is az a kedvezést mutogatni nem tudó, de annál egyenesb lelkű barát, ki mindég volt. O tüzes gazda, s a botanikának nagy barátja. Tele szobája foliant nagy kötetekkel, melyekben papiros közt tartja virág- és fügyüjteményjét. Körülötte hevernek a botanikus könyvek. A virágok lesajtolásában és szárításában szinte békétlen. Jóízűt neveték, midőn minapi ittlétemmel egy vastag szárú, nagy kalapú bársonyszín virágot egész óráig szinte verítékezve láték általa téglázó vassal lapíttatni, csakhogy minél előbb száraz gyűjteményjei közé tehesse. O kertész is nagy. Egész gyönyörűséggel nézém két öl magasságú csitkevesszőkbe szemezett és oltott sok nemű piperés rózsáit. Kopics Ignác 7 a házi gazdaságot igazgatja, s vendégeit szíves barátságával szinte halmozza. Szabó János 8 kötelessége pontos és ügyes teljesítése mellett nyájas, vidámkedvű, társaságos férfíjú, ki mindenkit kacagásra fakaszt a nélkül, hogy a tiszta erény feddhetetlenségét csak gondolattal is sértené, nem színlett egyenességét derült képe is mutatja. Ez a lelki hivatalt vezeti, ő ezen városnak fáradhatatlan buzgó plebánusa, derék poéta s lelkes magyar literátor, kinek több míveit olvashatád már a Felső Magyarországi Minervában. 9 -Kellemes vala köztük lételem, de a lovak megérkezének, s nékem szükség vala utamat folytatnom: itt kell ezen derék férfiakat is hagynom, s veled is beszédemet félbeszakasztanom. Keszthelyen több napokat kívánok tölteni. Élj addig is, míg ismét tudósítlak, frissen s felölem emlékezve. Keszthely szeptember 13-kán 1827. Kedves Barátom! Elindulván Ttirjéről a szőlőhegyek között Sümegre vezető postaúton, mely itt nagyon homokos, de a dombra felérvén igen jó, menénk egy kis ideig, de tüstént, hol a szőlőhegyek végződének, utunk jobbra csavarodék, s Rendek-Sümegnek és magának Sümegnek kellemes látása szép képet rajzola előnkbe, míg végre merő hegyekre és völgyekre jutánk, melyeket a rengeteg erdők terebélyes nagy bükkökkel töltve lepének. Lángadozék lelkem hevében s fonón ölelni vágyék Kisfaludy Sándort, midőn balra egy rengeteg erdővel borított hegynek keleti részén Tátika omladozott várát megsejdítém. Végre Kannacsra érkezvén, nemsokára azon túl Rezi hegy aljára, hol ismét Rezi vár düledéke gyújtogatá bennem a nemzeti tüzet, innen a keszthelyi temérdek kiterjedésű szőlőhegyek alá érénk. Hölgyem még soha nem látván a magyar tengert, szinte repesett örömében, midőn mondám neki, hogy nemsokára elterjed előttünk annak gyönyörű látománya, s míg különféle tárgyakról enyelegve folytatánk beszélgetésünket, íme felbukunk a domb legmagasabb tetejére, s e pontban a Balatont is fényleni látánk a nap sugaraiban. Minő érzést gerjeszte ez ily tüneményt soha nem látott hölgyemben, csak abból is képzelheted, hogy én, ki e gyönyörű látásban már több ízben részesülék, soha lelki felemelkedés nélkül nem jutok e látó pontra. Míg ebben én és hölgyem s velünk kisded gyennekeink is gyönyörködének, feltűnik a keszthelyi hajdani fára templomnak magánosan álló zömök tornya, 1 0 fel ama halhatatlan Festetics Györgynek kastélya s tágos kiterjedésű kertje az egész várossal, és csakhamar elérénk a paemonstratensisekhez. Egészen eltelék szíve örömében a ház s gimnázium igazgatójának, Söjtörynek, 1 1 az én példátlan jószívű s feddhetetlen erkölcsű barátomnak, de mind ennek, mind az egész társaságnak szíves barátsága engem sem kevésbé érzékenyített el. Midőn literátor literátor barátival
