Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Németh József: Horváth Elek úti levelei Zalából 1827-ben
316 Németh József jön össze, elgondolhatod, mi édes érzetek közt haladnak az észre sem vehető órák, ha sok ily kedves napjainkra visszaemlékezel. Alig veheténk időt magunknak, hogy Keszthely nevezetes részeit megláthatnánk, de kíváncsi vágyom csakugyan szenteltete időt arra is. Megtekintém a halhatatlan Festetics Györgynek felette jeles és gazdag könyves tárát, melyben örökös lakásomat óhajtám. Két folyosó formára készült emeletre vezetnek a díszes munkával állított lépcsők a könyvekhez, a szoba boltozatja felette magas, mert a föld színétől mind a két emelet szinte a tető beljéig emelkedik. A gyűjtemény igen jeles mind a régiebb, mind az újabb mívekre nézve, mind a nyelvek tekintetében. Úgy értém, hogy gróf Festetics László, a halhatatlannak fia s Keszthely mostani birtokosa néhány ezer új könyvekkel kívánja azt szaporítani. Szerettem volna a pénzgyűjteményt is megtekinteni, de ahhoz ezúttal nem férheténk, mert a gróf Bécsben vala. Ezen könyves tárt egy nagy s igen jól készült föld golyóbisa is ékesíti. 1 2 Itt láttam azon mívpéldányt, (modell), mely a dicső György emlékezetére állítandó valóságos egyiptomi ízléshez alkalmazhatott s görög rendű oszlopokon álló obeliscust ábrázolja. Ez egy fejedelmi alkotmány leend, s valóban oly hamvaknak, melyeket födni fog, méltó építménye. A dicső Zrínyieknek Csáktornyái várban találtatott régi festett képeit a most uralkodó gróf igen finom mesterkézzel s nagy szorgalommal lemásoltatá, gyönyörködve nézém azokat is ezen könyves tárban s kérném a derék grófot, hogy felesebb ilyes gyűjteményre is terjeszthetné figyelmét. Ugyanezen könyves tárban láthatni a fegyvergyűjteményt is, mely hasonlóul sok jelességeket mutat. A többi között mutattatott egy magyar tiszt által Lipcsénél lekoncolt francia főtisztnek ezüsttel gazdagon futtatott réz páncélja, sisakja és kardja. Innen az udvari kápolnába menénk, mely Sz. Zsófia képe alatt az isteni bölcsesség tiszteletére van szentelve, s drága remek készülete, fényes tekintete s mind a mellett gyönyörű egyszerűsége által szent borzadásra gerjeszti a figyelmes nézőt. Elhagyván a kastélyt, megnézénk a temérdek kiterjedésű mindennemű külföldi s honi fákkal, gyümölcsökkel s növőtényekkel szinte elárasztott, több osztályokra különözött kertet, s Európának minden tartományjaiból összegyűjtött szölőnemeket. Figyelmemet magára voná ezen kertben mindjárt közel a kastélyhoz ama termésköböl épített kút, melyből remek munkával készült két óriási oroszlány tátott szája okádja a vizet. 13 Nem kevésbé bámultam azon is, midőn sok elcsonkított százados fákat pillantván meg, csonkíttatások okát tudakolnám, s értém, hogy iszonyú munkával és költséggel százados helyökből kivetetvén, ide tétettek által a nélkül, hogy csak egy is közülök elszáradott volna. íme barátom, mit véghez nem vihet az erő s emberi munkásság! /.../ A georgiconi jeles intézetet, mely Györgyöt főképpen halhatatlanítá, leírnom nem szükséges, mert azt ha nem láttad is, felőle eleget olvashatál. Amint fenéki révhez megy az ember, nem messze a Balatontól látni omladékait a hajdani keszthelyi várnak. 1 4 Senkinek Keszthelyen szőlőn kívül birtoka nincsen, sem jobbágyi sessiókra az uradalom e helye felosztva, minden a földesúré. Nagy számú nemesség lakja Keszthelyt, mely borkereskedésböl s többnyire fuvarozásból él. A zsidókat kivéve ezen város lakosi magyarok és tiszta beszédűek. Legyen ez elég mára, kedves barátom! Nem is fogod már olvasni írásomat mindaddig, míg rendeltetésem helyére nem érek, mert itt hosszas munkálódásaim után egy kevéssé szabadabban kívánok mulatni, s minden gondtul menten vigadni, hogy így testemmel lelkem is kipihenvén magát, új erőre kaphassak, s nagyobb ügyességgel kezdjek azután ismét munkálkodásimhoz. Élj és szeress! Kaposvár, szeptemb. 18-kán 1827. Felejthetetlen barátom! Megérkeztem végre a múlt éjfélben Kaposvárra, és íme sietek teljesíteni fogadásomat. Három napot tölték Keszthelyen, s csak egynek tetszett. Söjtöry minden igyekezetét arra fordítá, hogy nálok töltött időmet kellemetessé tegye. Kimentünk egyik nap a nevezetes keszthelyi szőlőhegyeket megnézni. Valamint minden gazdaságok a keszthelyi lakosoknak egyedül csak abból áll, hogy minden erejöket és munkájokat is egyedül csak erre fordítják, elgondolhatod azért, mi hangosan hirdeti minden szőlőtőke az industriát. Meglepénk ezeket, mint a seregélyek, s jószívű keszthelyiek halmozák reánk a szőlőt és a szilvát. Itt is, mint általában egész Zalában, szentül megtartatik az a szokás, mely a vendégszeretések tagadhatatlan bizonysága, semmi idegen el nem megy valamely hajlék előtt a nélkül, hogy falatozásra és italra annak tulajdonosától be ne édesgettetnék. Már végre szinte kerültük azok helyeket, hol pincét láttunk, nehogy a sok jószívűség egészségünk csorbulását okozza. Szent Mihály hegyét, mely a többi hegyektől különözve egészen a Balaton partján emeli fel kerekded kopasz fejét, megtekinténk. Déli oldalán, a Balaton felé, ezen hegynek sziklájában egy mély barlang látszatik, melynek üregében Söjtöry barátom vezetése után bé akarék menni, mert igen kellemesek a természet ily tüneményi előttem, de amint bementem, temérdek sok kígyók hömpölyögtek be előttem, és ismét mások a szikla hasadéki közül kandikáltak velem szemközt, levetkezett bőreik pedig szerte lógva látszatának. Természeti irtózásom első anyánknak ezen csábítójától minden tetemimet borzadásba hozta, s a barlang belsejének megvizsgálásától minden
