Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában

Gabona piacz - Főtér-Erzsébet királyné tér 277 bőr-, bor- és terménykereskedő cég, melyet Ebenspanger Lipót és Leó vezetett. Ebenspanger Lipót kir. kereskedelmi tanácsos, újnépi nagybirtokos volt, birtokán mintagazdaságot vezetett, fa- és állattenyésztéssel foglalkozott a cégvezetés mellett. Ismert közéleti ember, mint Zala megye 3. legtöbb adót fizető virilistája tagja volt a megyei bizottságnak, városi képviselő, a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának, a Kaszinónak évtizedeken keresztül elnöke, több bank másodelnöke, igazgatósági tagja. 1904-ben ujnépi előnévvel magyar nemességet nyert az uralkodótól.

132 Elek Lipót (az Ebenspanger nevet 1899-ben Elekre módosította) 1913-ban bekövetkezett halála után fiai, ujnépi Elek Emő és Géza örökölte a házat. A családi kereskedőcég mellett az épületben működött a Danneberg és Weisz-féle gabonakereskedés, a Hirschler és Lustgarten nürnbergi rövidáru kereskedés, s 1911-ig Kaufmann Mór férfiszabó üzlete s „dúsan felszerelt" szövet raktára.

13

3 1883-ban a földszinten nyílt meg a város harmadik, a „Megváltóhoz" címzett patikája Király Ferenc vezetésével. A következő évben Mándák Gyula gyógyszerész vette át, a századforduló idején Reik Gyula vezette először „Megváltó", majd 1911 -ben már „Salvator" néven.

13

4 A szomszédos, udvari részen álló szerb templom elé az egyházközség 1852-53-ban emelt először egy térre néző, vert falú-a kataszteri térkép szerint földszintes-lakóházat, melyet a következő év elején bérbe is adtak (Fő tér 20.). Az épületet 1856-ban kibővítették egy újabb szobával. Az összesen 32 főből álló görögkeleti szerb közösség 1870-ben a Nagykanizsai Takarékpénztártól felvett kölcsönből a ház mellé az udvarban egy ú. n. „Damensalon"-t épített.

13

5 Ezzel együtt az egész házat felújították, átalakították, így jött létre a ma is látható épület. Az emeleti bérlakások mellett a földszinti helyiségeket üzleteknek, irodáknak adták ki. (11. kép) Már az 1860-as években kávéház működött a földszinten, a tér déli oldaláról, a Blau- házból ide költözött Kohn- féle kávéház. Az újsághíradásokból tudjuk, hogy már ekkor is volt egy hölgy-terme (Damen Salon), ahol a kanizsai kereskedők gyűltek össze rendszeresen.

136 A kávéház az 1870-es években is tovább működött. Szomszédságában építette fel 1875-ben Knortzer Frigyes új Arany Szarvas Szállodáját, s 1879-ben vállalkozása bővítésére több évre kibérelte a szerb házat is a kávéházzal együtt.

13

7 Knortzer kávézója helyén 1887-ben Killer Henrik rövidáru üzletet nyitott, de 1894-ben újra vendéglátóhely nyílt az üzlethelyiségben, a Blau- házból ide költöztetett Hein Mihály kávéháza.

13

8 Knortzer Frigyes szállodás azonnal panasszal fordult az Alispáni Hivatalhoz, hogy a vállalkozása számára „sérelmes és káros" tanácsi engedélyt a kávéházi üzletre vonják vissza Hein Mihálytól, s az ő kávéházától „kellő távolságban" jelöljenek ki számára helyiséget.

13

9 A fellebbezést (Knorter kifogását) elutasították, Hein tovább működtethette a kávézót 1898-ban bekövetkezett haláláig. Az utolsó évben súlyos betegsége hátráltatta az üzlet vezetésében, halálakor a család szorult anyagi helyzetbe került. 1898 októberében elárverezték lakásuk bútorait s a kávéház berendezését és készleteit is. A fennmaradt árverési jegyzőkönyvből s az ekkor készült lajstromból ismerjük a 2 üzlethelyiség berendezését, eszközeit, készletét. A felsorolt tárgyak egy igazi „békebeli" kávéház hangulatát idézik fel. Az egyik helyiség fehér márványlapos kerek és fali asztalokkal, nádszékekkel volt berendezve; „márvány platnival és tükörrel" ellátott „cassa", 2 arany keretes fali óra, 6 arany keretes fali tükör, 52 nikkel fogas, újságtartó állvány, szivartartó, „credenz", s egy biliárdasztal egészítette ki; a másik helyiségben feketebarna márvány asztalok, fekete nádszékek s egy „egyszerű" biliárd asztal állt 2 nagy tükörállvánnyal, 63 aranyozott fogassal. A helyiségeket kétágú aranyozott luszterlámpák világították meg. A kerthelyiségben 19 márványlapos és fehér festett fa asztallal és kerti fa székekkel várták a vendégeket. Hein Mihály halála után egy hosszú évekig elhúzódó jogvita keletkezett özvegye és hajdani barátai, üzlettársai között. Hein Mihályné özvegyi jogon szerette volna tovább folytatni a kávéházi ipart, ezt kérvényezte is, de egy tévedés miatt az engedélyt már Szeitl Jánosnak adták meg, ki „Otthon" elnevezéssel 1899 augusztusában meg is nyitotta üzletét. Az 1888. június 22-én jóváhagyott, „A fogadó, vendéglő, étkezde, kávéház és kávémérés iparokról" szóló városi szabályrendelet szigorúan meghatározta, hogy Nagykanizsa város területén „kávéház nyithatásra" csak 4 engedély adható ki. A kereskedelemügyi miniszter, majd a városi tanács végül elismerte az özvegy igazát, de mivel a rendeletben meghatározott számú engedélyt már kiadták, neki nem tudták megadni az iparjogot.

140 Végül-a Hein-vita miatt-módosítani kellett a városi szabályrendeletet, 1904-től öt kávéház nyitását engedélyezték.

14

1 A hat évig elhúzódó pereskedés jól mutatja, milyen értéket jelentett abban az időben egy kávéházi iparűzési engedély. A 20. század elején Steiner József Fiume kávéháza működött itt, mellette a Kerületi Betegsegélyző Pénztár helyisége.

14

2 1907-ben a kávéházban nyitották meg a város első (rövid életű) moziját, az Apolló Mozgóképszínházat. Majd 1908 januárjában a kávéház felett, az Iíjűságképző Egylet helyiségének nagytermében Kálmán Pál újságíró (a Zalai Közlöny szerkesztője) vállalkozásában nyílt meg a „pazar gazdagsággal berendezett" Uranus mozi, mely 1912-ig működött itt. 1909-ben az egylet helyiségeit a Társas-