Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában
276 Kuni e s Zsuzsa delet ugyan a Magyar utca elejét is a térhez sorolja, ennek ellenére az északi oldal több háza Magyar utcai házszámot kapott, így pl. a Blau konyakgyár (később Erzsébet tér 12.) Magyar utca 8. számmal szerepelt az 1880-90-es évek irataiban is. A tér elnevezésének változása jól mutatja a város életében betöltött funkciójának változásait is. Kialakulásakor a 18. század elején központi fekvése (utak találkozási pontja) s tágassága volt a döntő. Az 1870-80-as évekre azonban már nem egyszerűen egy „térség", amely helyt adott a heti piacoknak s a híres országos vásároknak, nem csak a város legforgalmasabb piactere, hanem a város gazdasági és hivatali életének központi helye, „fő tere". A téren álló hivatali épületekben (adó-, illetékhivatal, törvényszék, posta, távírda) s a közvetlen szomszédságában álló Városházán intézhették a városlakók hivatalos ügyeiket, a heti piacok, a vásárok és a téren körben elhelyezkedő üzletek nem csak a városlakóknak, a környékbelieknek, a vásárlátogatóknak és a viszonteladóknak is minden igényt kielégítő bevásárlási lehetőséget nyújtottak. A vásárokra idesereglett több ezer ember és az utazók szállását, ellátását a téren sorra nyíló szállodák, vendéglők, kávéházak biztosították. Az 1870-80-as évektől a térrel kapcsolatos városrendezési intézkedések, szépítő törekvések is jól mutatják a városvezetésnek azt a célját, hogy a tér néhány évtized alatt valóban a város díszterévé váljék. Már 1870-ben felmerült a tér északi részén elhelyezkedő ú. n. Csoportházak (az uradalom által épített egykori sótiszti lakások) „kisajátításának" és bontásának terve. (11. kép) Szerettek volna teret nyerni a piac számára, zsúfoltságán enyhíteni, s az így felszabaduló térség-„a közóhajnak megfelelően"-a tervbe vett kőszínháznak is telket biztosított volna. Egy évvel később felvetődött, hogy a Zöldfakertben lehetne felépíteni, ha sikerül az államtól a telket megszerezni. 12 5 Mindenképp a Főtéren szerettek volna megoldást találni a színház elhelyezésére, a tervezés azonban évtizedekig elhúzódott. A Zalai Közlönyben 1882 márciusában megjelent hosszú cikk szerzője lokálpatrióta túlzással „Kis Bécsként", „Magyarország egyik legjelentékenyebb városaként" ír Nagykanizsáról, s ezért szükséges szerinte, hogy a „nevéhez, híréhez és állásához méltó színház épületet kapjon" mielőbb. 12 6 A színházterv azonban még ekkor is csak „remek eszme" maradt. Az 1880-as évekig engedélyezték a Főtéren az ú.n. látványossági bódék felállítását. 1887 tavaszán itt mutatkozott be az „Európa fővárosaiban legnagyobb elismerésben részesített", Párizsból érkezett panoptikum is. 12 7 Az 1880-as évek végén-ahogy Szakonyi József rendőrkapitány jelentésében olvasható-a vásári napokon „a helybeli iparosok és kiskereskedők áruczikkeik és a vidékről beözönlő termelők eladásra hozott terményeik és fogataik által" a közterek „teljesen elfoglaltatnak". Ezért a Főtér helyett a látványos bódék, „muzeum, panoráma, állatsereglet, körhinta vagy lovarda" felállítására a város tulajdonába jutott katonai kórház mögötti térséget jelölték ki. 12 8 A Főtér használatával kapcsolatos szigorodó szabályozást mutatja, hogy amikor 1899-ben Bogyay Elek fényképész-a korábbi évhez hasonlóan-a tér északi részén egy fényképész sátor felállítására kért engedélyt, a rendőrkapitányi hivatal-arra való hivatkozással, hogy a terület csak a piac céljaira használható- megtagadta kiadását. Bogyay pótkérvényében hiába hivatkozott arra, hogy műterme iránt a közönség „nagy érdeklődéssel viseltetett", s az sem a közlekedést, sem a piaci forgalmat nem akadályozza, inkább „a város főterének díszére szolgál". A fényképész a mérnöki hivatal vizsgálatát kérte, véleménye szerint „az ország minden városában a köztereken állíttatnak fel az ilyen sátrak", s a műterem „nem a látványos, kirívó dolgoknak és zajos mulatságoknak tanyája." A piacnak azon a részén egymást érték a zsibárus sátrak, nem érti, miért tiltották el az „épp neki való helytől". A tér piac funkciójára hivatkozik: a Főtér szerinte „nem valamely olyan sétány vagy dísztér, mely minden más hétköznapi esemény vagy jelenség kizárását követelné." 12 9 A 19. század utolsó harmadában jelentős változások következtek be a város életében. A nehéz pénzügyi helyzet ellenére kölcsönöket vett fel a város középületek építésére és bővítésére. 1872-73-ban elkészült az új városháza, a következő évtizedekben új kórházat, iskolaépületeket, a Sugár úton két laktanyaépületet adtak át. Jelentősen fellendültek a magánépítkezések is, a lakosságszám növekedését messze meghaladó mértékben nőtt a lakóházak száma. 13 0 A városrendezési és szépítő törekvésekkel párhuzamosan jelentős fejlődés következett be a Főtéren is. Ebben az időszakban alakult ki nagyrészt új arculata, ekkor épült ki ma is látható nagy része. Nem egyszerűen új középületek, lakóházak magasodtak a téren, a romantika, majd az eklektika jegyében született újjá. A keleti oldalon álló, főként földszintes házak helyén új házsor épült ki. A korábbi „postaház" és a görögkeleti templom között 1867-ben Ebenspanger Manó termény- és borkereskedő építkezett. (Később Erzsébet tér 21.) (11. és 15. kép) Szépvonalú romantikus lakóháza kőkeretes kapuja felett kétkonzolos, romantikus vasráccsal díszített erkély látható. Halála után a házat 1875-ben felesége, majd (1886-ban) gyermekeik, Lipót, Leó és Fáni örökölte, de Lipót még abban az évben megvásárolta testvéreitől. 13 1 Az épület emeletét a család városi lakásaként használták, a földszinten tovább működött az 1834-ben alapított híres
