Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Lantosné Imre Mária: Útmenti keresztek Véménden
190 Lantos né Imre Mária ményt 1807-ben lebontották és anyagát felhasználva, a közösség megtakarított pénzén 1812-ben építették újjá, a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. Később Nepomuki Szt. János nevére benedikálták. Ez a jelenlegi temetőkápolna. A falu központjában álló plébániatemplomot 1796ban építették Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Szepessy Ignác püspök idején, 1834-ben a templomot kibővítették. Új főoltárát 1914-ben állították fel. A hagyomány szerint a bal oldalon álló mellékoltár, Tizennégy Segítőszentet ábrázoló festményét a németek hozták magukkal. A templom Piéta szobrát az első plébános faragtatta. Az ábrázolás a német nyelvterületen elterjedt ún. Vesperbild jellegzetes típusa. A templom előtt áll Szt. Bálint és Páduai Szt.Antal szobra. A határban, a marhahajtó út mellett 1873-ban emeltette a Dreszner család Szt. Vendel szobrát. Jelenlegi gondozója Johann Falk, rendbe hozatta a jellegzetes emléket, a talapzat felirata szerint 2000-ben. A németek kitelepítése előtt a szoborhoz Szt. Vendel napján (okt. 20.) jött ki körmenettel a falu állattartó népessége. A Szetháromság oszlopát Anton Kessler 1906-ban állíttatta. Talapzatán kisméretű Szt. Flórián szobor látható. A katolikusok fogadalmi ünnepei, a többi telepített német falvakhoz hasonlóan átfogták az egész egyházi évet. Tapasztalataink szerint ezek az ünnepek a 19. század elejétől váltak gyakorlattá a pécsi egyházmegyében. Nem véletlen, hogy az egyházi év egyik legjelentősebb ünnepe a Szent Kereszt felmagasztalá sának napja, (május 3.), amikor a helybeliek körmenetben zászlókkal vonultak a Tolna megyei Cikóra, a máriaszéplaki templom romjaihoz. 6 Az útvonal a határban, a gabonaföldek mentén nagyjából megegyezett a szerbek Grábócra vezetett körmeneti útvonalával. A kitelepítéseket követően ezek a gyalogos processziók elmaradtak. Véménden a katolikus németek a következő fogadott ünnepeket tartották: Fábián és Sebestyén (január 20.), Bálint (február 14.), Szt. József (március 19.), Flórián (május 4.), Nepomuki Szt. János (május 16.) Orbán (május 25.), Páduai Szt. Antal (június 13.), Sarlós Boldogasszony (július 2.), Szent Mihály főangyal (szeptember 29.), a templom búcsúja, valamint Szt. Vendel napja (október 20.) 7 A búzaszentelés napján Szent Márk ünnepén (május 25.), bár nem tartottak fogadott ünnepet, körmenettel keresték fel a határbeli kereszteket. A felsoroltak közül kiemelten jelentős volt a „ tűzmester" Szt. Flórián ünnepe. E napon a falu német lakói zenekarral és a templomi zászlók alatt ugyancsak Cikóra indultak. A processziót 1791-óta tartották, amikor a régi templom és a mellette álló plébániaház leégett. Akkor semmisültek meg az anyakönyvek és a plébániai feljegyzések. Nepomuki Szent János ünnepén is rezesbanda kíséretében vonultak a plébániatemplomból, a tiszteletére szentelt temetőkápolnához. A fogadott ünnepek megülése mellett fontosnak tartották a keresztek tiszteletét, különösen az „esőkérő napokon", Aldozócsütörtök előtti hétfőn, kedden és szerdán, az ún. „Bitté"-ken. A három nap minden reggelén 8 órakor magyar, 10 órakor német nyelvű szentmisén vettek részt a templomban, majd körmeneti kereszt és zászlók alatt indultak a feszületekhez. A menet élén a keresztvivő haladt, utánuk a gyermekek, a legények, a leányok, a férfiak, és a plébános a ministránsokkal, őket követték az előimádkozó énekes asszonyok, valamint a nők csoportja. Ez a sorrend a kitelepítésig érvényben maradt. Az idősek emlékezete megőrizte az előimádkozó asszonyok nevét: 1910-20 között Hambergerné Metz Teréz, 1930-40-es években Hauckné Szélig Anna, majd Trábertné Szélig Erzsébet kísérték a processziót. 8 Ok mondták a rózsafűzért, a Mindenszentek litániáját, valamint rövidebb-hosszabb imákat és segítették a közös éneklést. Hétfőn a falu belterületén álló, kedden a Hegyi utcai, a Rákóczi úti, szerdán a Temető utcai kereszteket keresték fel. A kereszthez érve a plébános evangéliumi idézetet olvasott fel, rövidebb homíliát mondott, majd ének kíséretében megáldotta a körülállókat és a keresztet. A templomba visszatérve antifónát 9 és litániát énekeltek, a harmadik napon a Te Dewwmal ért véget a könyörgő napok eseménysorozata. Véménden használták azt a 19. század végéről ismert, német nyelvű imalapot, amelyet Bagó Márton és fia nyomdájában készítettek Budapesten. Nemcsak a keresztjárások alkalmával, hanem magánájtatosságként is imádkozták. 1 0 A keresztek alapítása az egyház engedélyével történt. Az arra kijelölt és rendszerint bekerített területet „az Isten kertjét" helyenként telekkönyvileg az egyház tulajdonába vették. A keresztet állíttató család generációkon át vállalta annak karbantartását és erre alapítványt tett. A plébániai iratok nem őrizték meg a keresztek alapítványi leveleit. Mindössze egy jegyzék olvasható, a felújításukra tett összegekről. 1 1 Térségünkben a homokkő keresztek mállékony állagát legtöbbször olaj festéssel védték. Véménden az útmenti kereszteket a rajta függő korpuszok kivételével, valamint a temető ún. táblás sírköveit is kékre festették. A jellegzetes és egyedülálló helyi hagyomány a 19. század folyamán alakult ki a „kék svábok "-lakta Véménden. 1 2 Ez a szokás részben napjainkig fennmaradt, nemcsak az útmenti keresztek, hanem a temetői homokkő sírkövek esetében is. Véménd belterületén és határában 16 kereszt áll. 13 Ezek a következők: - Wiegan-Kreuz „Kasepher u. Andreus Wiegan 1872."
