Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Gráfik Imre: A kézműipar és a népművészet hatásterülete - Műfajok, mesterségek rendszere
A kézműipar és a népművészet hatásterülete 117 kenység „... a foglalkoztatáspolitikával és a személyes egzisztencia megteremtésével szorosan összefüggő jelenségcsoportként írható le-jóllehet eddig is a népi iparművészetről szólottam. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a népművészeti örökség megőrzésének, a nemzeti kultúrába integrálásának programja (ugyancsak folyamatosan az 1950es évek óta) fontos szervezője volt a klubokhoz, művelődési házakhoz, alkotótáborokhoz kapcsolódó szabadidős tevékenységeknek, ennek részeként az amatőr művészeti mozgalomnak. Mely-mint program-deklaráltan része volt ugyan a szocialista kultúrpolitikának, de voltak ellenzéki felhangjai is..." 2 3 A kézműipar/kézművesség és a népművészet hatásterületére szűkítve vizsgálódásunkat, kiindulásként egyetértően hivatkozunk arra a kutatási háttérre, miszerint: „Az európai népművészeti kutatások kezdetét az 1867-es párizsi világkiállítás időpontjához szokta kapcsolni a tudománytörténet. A magyar népművészeti kutatások intézményes formában 1872 táján az Iparművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya megalakításával, az 1873-as bécsi világkiállításra való felkészüléssel indulnak meg, amint ezt a népművészet felfedezésével foglalkozó szakírók megállapították." 2 4 Ez egyben azt is jelentette, hogy „A hazai népművészeti tárgy gyűjtések, kutatások, egyáltalán a népművészet befogadásának, értékelésének mind eszmeiideológiai, mind pedig gyakorlati vonatkozásai a kortárs európai eszmeáramlatokkal és művelődéspolitikai, illetve gazdasági elgondolásokkal álltak összhangban." 2 5 Azóta azonban sok minden történt. Problematikánk szempontjából a legfontosabb és a legmeghatározóbb az, hogy - térben és időben ugyan nem egyenletesen, de - megváltoztak a társadalmi-gazdasági körülmények, a termelés és a fogyasztás feltételei, s ennek következtében az életmód és az életforma. Ezek az összefüggések az alábbi modellben vázolhatok fel: Életmód és életforma ü j Ä ái jpHr M j j \1 Társadalmi-gazdasági körülmények A termelés és a fogyasztás feltételei Társadalmi-gazdasági körülmények A termelés és a fogyasztás feltételei Egy adott kézműves alkotás, mint lehetséges népművészeti tárgy valójában mindenkor ebben a triádikus viszonyrendszerben realizálódott. A tárgyból kiinduló, illetve a tárgyat középpontba helyező megközelítés szempontjából a fenti összefüggésrendszer más megfogalmazásban a készítés-használat-funkció viszonylatnak feleltethető meg. 2 6 A változás azonban az újkori ipari forradalom hatására egyrészt dinamizálódott, másrészt kiterjedt, s természetesen ma is tart. A kutatásnak ebben a folyamatban kell a mindenkori összefüggéseket vizsgálni, elemezni és értékelni. A konkrét tárgyakra vonatkozó áttekintést kézenfekvőnek tűnhet a köz- és az ismert magánygyűjtemények anyagára alapozni. E tekintetben azonban szükséges néhány tényt figyelembe venni. Eltekintve a népművészeti tárgy-olykor kissé erőltetettnek tűnőértelmezési nehézségeitől figyelembe kell vennünk, hogy: 1. A kétségtelenül legnagyobb hazai közgyűjtemény, a budapesti Néprajzi Múzeum Mesterséggyűjteményének alakulástörténetében a rendező elv az volt, hogy a tematikus elkülönülés során alapvetően az eszközök, szerszámok, az úgynevezett minták és nem a (kész)termékek gyűjteménye. Ez alól kivételt lényegében csak a fafaragás területe jelent, de ez is csak részben. 2 7 A népművészet szempontjából tehát a múzeum teljes gyűjteményi anyagát vizsgálni kell. Ugyanez vonatkozik minden más közgyűjtemény néprajzi anyagára és a néprajzi magángyűjteményekre is. 2. A közgyűjtemények műtárgyállománya a tudományos közzététel tekintetében messze elmarad a kívánatostól. Vonatkozik ez a műtárgykatalógusok, kiállítási katalógusok és az elemző tanulmányok által történő publikálási lehetőségekre egyaránt. Jelentős előrelépést e téren a mütárgyállomány úgynevezett digitalizálása jelenthet. 2 8 3. Az eddig ismeretlen műtárgyak feltárásán alapuló új lehetőségeket részben mutatják az úgynevezett megyei népművészeti monográfiák. 2 9 Ezek megítélésében-elismerve hozadékukat-egyes vélemények hiányérzetüket is megfogalmazzák: „Az 1987-ben 'Népművészeti örökségünk' címmel indított, a megyék népművészetét bemutatni kívánó grandiózus vállalkozás jelentős mértékben gazdagítja tárgyismeretünket. Az érdeklődés változatlanul tárgycentrikus és nem elméleti, a leírások továbbra is az anyag, a technika, a formaadás helyi sajátosságaira irányulnak. A művészetelméleti értelemben vett műfajok helyett legfeljebb tárgytípusok bemutatására kerül sor, jobbára a szokásos beosztást követve. A fa, textil, kerámia témakörök tartalmi bővítése örvendetes, hiszen olyan technikák is bemutatásra kerülnek, amelyek korábban ritkán fordultak elő (pl. a fémművesség), illetve olyan tárgycsoportok is a vizsgálat
