Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

STRAUB PÉTER: Adalékok a Balaton környéki 5. századi temetők Felső-Duna vidéki kapcsolatához

apának vagy a férjnek a társadalmi helyzetét kell, hogy tükrözze (BRATHER 2002, 153), így a dunántúli aranyozott ezüstfibulás női sírokhoz nyugati bevándorlók esetén olyan rangos fegyverzetű (aranymarkolatú kardos, fejszés, lándzsás, stb.) férfisírok is szükségeltetnének, melyek Alemannia-ban egyébként jól ismertek. A fenti kétségekre magyarázatot adhat Jaroslav Tejral elképzelése a hun birodalom szélbomlását követően a Közép-Duna vidékének egyes földrajzi régióiban létrejött hasonló struktúrájú germán királyságok régészeti emlékanyagának (TEJRAL 2008a, 60-61) egyezéséről. Ez véleménye szerint arra vezethető vissza, hogy a közös kulturális gyökerek egy olyan keleti-germán kultúrkomplexum kialakulását eredményezték, melyen belül a temetkezési szokások, a leletanyag és a viselet rendkívül szoros összhangban állhatott. Ez kisugárzott a nyugati germán területere is, mint ahogy viszont az úgyszintén igaz, számolnunk kell alemann hatással a Duna vidékének korai Meroving fejlődésében (TEJRAL 1999, 273-274; TEJRAL 2002a, 511 ; TEJRAL 2008, 264, 267). A svájci és németországi sírleletek vegyes összetételének egyik okának a bevándorlók heterogén összetételét vélik (THEUNE 2004, 232-233). Az a tény, hogy köztük nem találni kizárólag idegen lelctanyagú sírokat (QUAST-KNAUT 2005, 15) azonban elméletileg könnyen magyarázható a bevándorló népcsoportok) fentiekben már említett nagyon gyors asszimilációjával,

31 aki(k)nek Közép-Duna vidékén maradt következő generációja az 5. század utolsó negyedében a felhagyott keleti-gót szállásterület északkeleti részén (KISS-FAZEKAS 2005, 270) akadálytalanul megtelepedhetett. Amennyiben pedig azok kapcsolatot tartottak volna nyugatra vándorolt rokonaikkal, magyarázatot nyerne a forrásokban a 6. században is feltűnő alemann-szvéb/sváb azonosság mellett a korszak divatjának kétségtelenül egyik legelterjedtebb tömegcikkének számító kengyelfibulák nagyfokú hasonlósága is. A fentiekkel remekül összevág legújabban Dieter Quastnak a dunántúli langobard anyagban úgyszintén feltűnő alemann-frank típusú kengyelfibulákra adott magyarázata. Akár arról legyen szó, hogy pontosan az előbbiekben vázolt pár évtizeddel korábbi kapcsolatok nyomán a 6. századra a Dunántúl már a Meroving kultúrkörbe integrálódott, vagy pedig, hogy a presztízstárgyakat — legfőképp a fibulákat — a langobardok átvették, pusztán ezen idegen ékszerek nem feltétenül kell, hogy bevándorlókat jelentsenek (QUAST 2008, 372), különösen, ha azokat a helyi szokások szerint viselték. A balatonszemesiekhez hasonlóan remek nyugatigermán párhuzamokkal rendelkező fent említett fibulás sírokat a magyar kutatás a Sárvíz völgyében, illetve attól nyugatra a korábban szomszédos gótok településterületének szélén 473 után a langobardok feltűnéséig megtelepedő dunaiszvébekkel kapcsolja össze (BÓNA 1993, 106; KISS 1999, Abb. 1 ). Bár a 6. század elejére vonatkozó történeti források beszámolóit nehéz lokalizálni,

32 mindenképp számolnunk kell velük a Dunántúlon, hiszen az 568-ban az Alboin vezetésével az avarok elől Itáliába költöző langobardokhoz csatlakozó népek közt is szerepel nevük (História Langohardorum II. 87).

33 Az 5. század végén Fejér- és Somogy megyében feltűnő leletanyag hasonlósága a Sárvíz túloldalán Északkelet-Pannóniában elkülöníthető prelangobard kori szvéb leletanyaggal (VIDA 2007, 324) szembetűnő, biztosabb etnikai körvonalazásukhoz és a Felső-Duna vidéki kapcsolatok irányának pontosabb tisztázásához azonban újabb lelőhelyek lennének még szükségesek a jövőben. Függelék: A Béndekpuszta fibulatípus és formai analógiáinak lelőhelyei (1. kép) 1. Keszthely-Fenékpuszta 10. sír (STRAUB 2002, Taf. 2. 1 ) 2 3. Hács-Béndekpuszta 19. és 20. sír (KISS 1995, Abb. 13. 1-2, 8-9) 4. Letkés-Vízfogó (PAPP-SALAMON 1980, Taf. 54. 1 a-b) 5. Ringelsdorf-Kuse, szórvány (STUPPNER 1990, Abb. 1429) 6. Waidendorf-Mühlgraben, szórvány (ALLERBAUERJEDLICKA 2001, Abb. 969) 7. Brou múzeum gyűjteménye, szórvány (SÉMAINVILLE 2003, Fig. 7. 1) 8. Bräunungen 51. sír (FINGERLIN 2001, Kat. 4.15.2.2) 9. Elstertrebnitz 9. sír (MINDENBERGER 1959, Abb. 20) 10. Praha-Libcn (SVOBODA 1965, Tab. 33. 2) 11. St-Sulpice 5. sír (KÜHN 1940, Taf. 61.17) 12. Ostrich, szórvány ((KÜHN 1940, Taf. 61.15) 13. Mainz, szórvány (LINDENSCHMIT 1858, Taf. 8. 9) 14. MünchenAubing 225. sír (DANNHEIMER 1998, Taf. 25. 225/3-4) 15. Hemmingen 51. sír (MÜLLER 1976. Taf. 12. 5-6) 16. Barbing-Irlmauth, szórvány (BOTT 1952, Taf. 1.3) 17. Nagold 2. sír (VEECK 1931, Taf. 21. A 15)