Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

STRAUB PÉTER: Adalékok a Balaton környéki 5. századi temetők Felső-Duna vidéki kapcsolatához

Jegyzetek: ' A kifejezetten a Duna vidéki kapcsolatokat tárgyaló, a nyolcvanas évek végéig megjelent irodalmat összefoglalja BOOSEN 1986, Anm. 91; BÖHME 1989, 400, az azóta közölteket részletezi GROSS-SCHMIDT 2005, 10; SCHACH-DÖRGES 2007, 632, 634-635, utóbbi egy szűk vezetőrétcggel számolva. Legújabban TEJRAL 2008, 268 már kifejezetten a Dunántúlról származtatja a bevándorlókat. - A temetőt végül is egy keleti gót — vagy azzal szövetséges —, az 5. század utolsó harmadában Pannoniában a szvébbekkel összeolvadó közösség hagyatékának tekintette (KISS 1995, 319), mely leginkább a szvéb időszakban lehetett használatban (KISS 1999, 121 ). 3 A fenékpusztai 10. sírból előkerült fibulapár cingulumhoz kötése (SZŐKE 2007a. 132) tévedés, viseletéről helycsen MÜLLER 1987. 197. A fibulapár egyik darabja eredeti helyzetében a bal vállon feküdt, a másikat egy rágcsáló mozdította el a koponya mellé (STRAUB 2006, Abb. 2, 1), melyről az ásatási napló is részletesen beszámol (BM Adattára 84.251.1). 4 2006-ban a Fonyód-Bézsenypusztán feltárt, több torzított koponyát szolgáltató temetőben is ezen a helyen feküdt egy-egy fibula- és tüpár (közöletlen, Gallina Zsolt szíves tájékoztatása). ' A fenékpusztai csontanyagon 2007-ben Münchenben elvégzett stronciumizotópos vizsgálatok szerint a 10. sír 4-5 éves korában elhunyt kislánya (PAP 1983, 341) már Fenékpusztán született (a vizsgálatok megszervezésében és elvégzésében nyújtott segítségéért Orsolya HeinrichTamaskanak, Fóthi Erzsébetnek és Mike Schweissingnek tartozom köszönettel, az eredmények részletes publikálása később történik). ° Az ékvéséses lábú, kerek fej lemezén négyszeres spirállal díszített, alemann- és bajor temetőkben egyaránt előforduló Irlmaut-Aubing típust részletesen elemzi KOCH 1968, 20-21; MÜLLER 1976, 105-106. A lábformájában/díszítésében is eltérő és fején csak dupla spirállal díszített St-Sulpice típust — egyéb darabokkal vegyítve — MARTI 1990, 42 43, 162 különíti el. Ennek fej- és lábformájában is egyszerűsödő, kengyelén már díszítetlen fellbachi példányát és annak kapcsolatát a miniatürfibulákkal tárgyalja ROTH 1982, 498. 7 Mások elképzelhetőnek tartják keleti-gót meghatározását (MÜLLER 2003, 293; SZŐKE 2007, 49; HEINRICH-TAMASKA 2008, 95), az előzetes közlés azonban ezt nem támasztja alá. A szerzők helyesen utalnak rá, hogy a gótok 6. század eleji dél-dunántúli visszatérésének nincsenek történeti- és régészeti bizonyítékai (BÓNA 1993, 107; KISS 2005, 293. j.). * A vándorlások történeti hátteréről ld. KELLER 1989, 108; CASTRITIUS 1994, 80-81; GEUENICH 1994, 163, régészeti vonatkozásukról újabban QUAST 2002, 279-280; SCHACH-DÖRGES 2004, 85, 88. 9 Későbbi tanulmányaiban a sajátos avar kori emlékanyag germán komponense mögött már inkább frank (SÁGI 1970, 167-190), majd kelcti-gót (SÁGI 1992, 137) jelenléttel számolt, ám az egyes tárgyak esetlegesen kiragadott nyugati párhuzamaira alapozott etnikai elképzelései nem váltak elfogadottá. 0 Elméletileg elképzelhető lenne, hogy azért nincs torzított koponyájú gyermek, mert — esetleg jobb életkörülményeik miatt — valamennyi megélte volna a felnőtt kort (LOHRKE 2004, 62). A mözsi és a fenékpusztai temetők példája azonban pontosan azt mutatja, hogy éppen a gyermekek esetében a legnagyobb a halálozási arány, feltehetően a beavatkozással járó súlyos mellékhatások következtében (PAP-JÓZSA 2006; CZIGÁNY 2008). Egyébként sem mutatható ki egyértelműen, hogy a szokás összefüggésbe lenne a társadalmi ranggal és így a szociális viszonyokkal (ANKE 1994, 125; STADLER et al 2008, 162). 1 Mivel a basel-kleinhüningeni temető teljes antropológiai feldolgozása és a korai alemann temetők részletes embertani- és demográfiai vizsgálatát tartalmazó doktori disszertáció egyaránt kiadatlan, ez az adat kevéssé ismert. Tény azonban, hogy a szóbanforgó temető különösen erős keleti kapcsolatai révén egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeket valóban alemannak tarthatjuk, ld. 15. lábjegyzet. - Az antropológiai meghatározás szerint a 268. sírban 7-14 éves kislány feküdt (KÖHLER-MENDE 2007, 317). Figyelemreméltó, hogy Béndekpusztán egy egészen kisgyermek esetében is valószínűsíthető a deformáció (LIPTÁK 1961, Tab. 5) s az még a hitelesen feltárt soponyai sírok többségében is kimutatható (BONA 1960, 165). Mindez arra utal, hogy az Attila-kori torzított generáció néhány különösen magas kort megélt személye mellett (STADLER et al 2008, 163) számolnunk kell azzal, hogy a szokást szórványosan gyakorolták még a prelangobard kori Dunántúlon is, mint ahogy hasonló tendencia mutatkozik az 5. század második felének ausztriai embertani anyagában is (W1LTSCHKE-SCHROTTA 2005, Tab. 2). 3 Nagy Margit a répcelaki sír esetében nem tartja elképzelhetőnek, hogy a fibulapár (KISS 2001, Abb. 7-8) a medencén vagy a combcsontoknál feküdt volna (STRAUB 2006, 442). Véleménye szerint hinnünk kell a Radnóti Aladár sírlapján szereplő rajznak, miszerint