Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
VALTER ILONA: A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása
ZALAI MÚZEUM 17 2008 229 Valter Ilona A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása Zalaegerszegtől mintegy 10 km-re, Egervár mellett, a mocsaras völgyü Sárvíz patak bal partján fekszik Vasboldogasszony falu. A Vas megyéhez tartozó falut néhány környező községgel és Egervárral együtt a 20. század közepén csatolták Zala megyéhez. A falu közepén, tágas térségben, templomkertben áll a Boldogassszony tiszteletére szentelt római katolikus templom, amelyről a települést is elnevezték. Történeti források a faluról és templomáról A falu első említése Sár néven 1274-ből ismert, ekkor a szentgotthárdi apátság birtokában volt. Az apátság nem kizárólagos birtokos itt, hanem Sári Istvánnak és Mihályfi Mártonnak is voltak itt birtokai. A közöttük történt egyezség során említik az apátság malmát és birtokát. Az, hogy az ebben az oklevélben említett Sár nem önálló helységnév, bizonyos abból, hogy a középkori oklevelek a Sár nevet majdnem minden Sárvíz-menti községre alkalmazták, és rajta mindig egy más néven is nevezett községet értettek. Hogy a mi esetünkben Sár azonos Boldogasszonyfalvával, az azért kétségtelen, mert a Sárvíz mellett másutt nem volt birtoka a szentgotthárdi apátságnak, és mindkét név alatt mint malomtulajdonos szerepelt az apátság, és mindkét helyen a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kőegyház állt (KALÁSZ 1932. 142). 1 Egy 1353-ban kelt oklevélből arról értesülünk, hogy Péter szentgotthárdi apát decemberben egy másik malom számára csatornát ásatott, de előbb a szomszédos birtokos Egervári Mihály malmát gátastól tönkretétette (KALÁSZ 1932. 143). A dolog perrel végződött. 1354. április 29-én a Vas megyei bíróság Egervári Kalmerius fia Mihály kérésére kiküldte Unyani Henrik fia Pétert a dolog kivizsgálására, aki április 28-án megtudta, hogy a szentgotthárdi apát Mihály Pál nevű jobbágyát karácsony előtt kedden erőszakkal elvitte. Az apát boldogasszonyfalui (villa Boldugazonfolu) jobbágyai azt állították, hogy erőszakos elvitel tekintetében vállalták az elégtételadást, de nem tették meg. Péter apát április 27-én Egervári Mihály Sár folyón lévő malmának claustruáját szétvágatta és leromboltatta, a vizet az árokból elvezettette és magának malmot emeltetett, Egervári Mihály malmát tönkretéve. Az apát árkot ásó jobbágyait Unyomi Péter megkérdezte, miért követnek el ilyen nyilvánvaló hatalmaskodást, mire azt felelték, hogy nem szívesen teszik, de uruk személyesen ott volt és őket erre kényszerítette. 2 A per végül olyan egyezséggel végződött, hogy Egervári Mihály a birtokot érintő Sárvize felső szakaszán, Péter apát az alsón építhet magának malmot (KALÁSZ 1932. 143). 1371-ben és 1376-ban említi a falut („possessionis Bodugazunfolua") egy határjárás, mint a szentgotthárdi apátság birtokát, amelynek egyik oldalon a Sár a határa (KALÁSZ 1932. 143). A falu 1381-ig zálogban volt Víri Imrénél és Péternél, akiktől a rossz kezelésmód miatt Simon szentgotthárdi apát visszaváltotta. 1409-ben a Vasvárott tartott nádori közgyűlésen Egervári István bepanaszolta a szentgotthárdi apátot, hogy Simon nevű boldogasszonyfai („in possessione Bodugazzonfalua") jobbágyával ellopatta egy tíz forintot érő kelyhét. Ugyancsak e falu jobbágyaira panaszkodott 1409-ben Ollári Miklós is. A birtok Szentgotthárdtól való távoli fekvése és így kevésbé ellenőrizhető volta az apátsági jobbágyokat az előbbihez hasonló tettekre ösztönözte. Az újabb panasz szerint Ördög Sebestyén, Szabó László, János, Györgyfi Lukács, István és Gergely, Vasvári János, Pósa György és Bertalan, Fabiánfi János és Bakófi Bertalan kirabolták saját falujuk egyházát, a boldogasszonyfalvi templomot (KALÁSZ 1932. 143). Ők az első név szerint ismert lakói Vasboldogasszonynak. 1410-ben viszont az apátsági birtokot érte sérelem: Pál apát szerint Egervári István szentlőrinci és nagyfalusi jobbágyaival az apátsági birtokon a szántókat és az erdőket tönkretétette (KALÁSZ 1932. 143).
