Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

VALTER ILONA: A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása

A 15. században a Tclekesieknek és a Szepctkieknek volt a faluban részbirtoka. 1429-ben és 1431-ben Kerekboldogasszony néven említik a falut, ahol a két család birtokrészei voltak (Kerekbodugazzonfolu, Kerekbogodazzon, Kerekbagazzon) (CSÁNKI 1894. II. 764).

3 Egy 1444. július 22.-én kelt oklevél szerint a Telekesi Pethő, más néven Szentjakabi Pethő család a Vas megyei Telckes, Kisegerszeg, Szentjakabfalva és Kerekboldogasszony (Kerekbodogazzon) birtokokat Telekesi Pethő Anasztázia férjének adta, és ugyanekkor a Vas megyei Telekes birtokon 3 jobbágytelekbe is beiktatták a házaspárt.

4 1451-ben György szentgotthárdi apát határjárást végeztet a falu körül (KALÁSZ 1932. 144). 1454. január 25-én kelt oklevelében a vasvári káptalan elé járult Szántói (dictus) György felesége. Borbála, Telekesi Pethő fiának, Gergelynek leánya, továbbá az említett Botka Györgynek és Borbálának fia János. Mindketten magukra vállalták György István nevü fiának és Zsófia nevü lányának a terhét, és bejelentették, hogy a Vas megyei Telekes, Kisegerszeg, Szentjkabfalva és Kerekboldogasszony (Kerekboldogazon) továbbá a Zala megyei Középszepetk birtokokban az őket akár öröklött jogon, akár vásárlás jogán megillető birtokrészeket azok minden tartozékával 50 magyar forintért eladták Telekesi Pethő fia Gergely fia György fiainak: Jánosnak és Andrásnak, és János fiainak: Istvánnak és Gergelynek (KOTA 1997.160).

5 1459. július 3-án kelt oklevelében a vasvári káptalan bizonyította, hogy Cecilia úrnő, Rumi Péter leánya, most Szepetki Györgynek, azelőtt Beéri Istvánnak özvegye, a káptalan előtt nyugtatta Szepetki György fiait: Jánost és Andrást, hogy az ország jogszokása szerint ura után járó összes jegy- és nászajándéka és minden más ingó és ingatlan vagyona, valamint urának Zala megyei Szepetk, a Vas megyei Kisegerszeg, Szentjakabfalva, Telekes és Kerekboldogasszony (Kerekboldogazzon) nevü birtokaiból járó részek felett őt teljesen kielégítették.

6 Mátyás király két okleveléből megismerhetjük a falu plébánosának nevét. 1472. július 7-én kelt oklevelében Mátyás király megparancsolta a székesfehérvári éneklő- és őrkanonokoknak, hogy - bár Mylcy-i János kánonjogi doktor, zalai főesperes Péter gelsei, Péter alsó-rajki, Illés felső-rajki, Pál isabori, János igrici, Sebestyén ongi, Péter kerecseni, István peleskefői, Lukács boldogasszonyfalvai plébánosokat elébük megidézte - de mivel az ország szokása azt követeli, hogy előbb a rendes bíróság előtt kell pert indítani - a fent nevezettek perébe ne avatkozzanak be (KÓTA 1997. 160. 479. oklevél). 1472. szeptember 23-án kelt oklevelében Mátyás király utasítja a veszprémi püspök vicariusát, hogy a zalavári egyház hatósága alá tartozó gelsei, felső- és alsó-rajkai, kerecseni, igrici, isabori, boldogasszonyi (Lucám de Boldogazzonfalwa) és unyi egyházak plébánosai felett ne bíráskodjanak (NAGY I. VÉGHELYI D. NAGY GY 1890. II. 596). 1488-ban és 1498-ban kelt oklevelekben arról olvashatunk, hogy Szepetki Mihály a Zala megyei Szepetk, a Vas megyei Kisegerszeg, Szentjakab, Kerekboldogasszonyon lévő birtokait (Kerekboldogazzon) elcserélte Telekesi Mihály telekesi birtokaira.

7 Egy 1515-ből származó oklevél birtok eladásról tudósít: eszerint Szentjakabi Bacsó Gergely eladta a Vas megyei simonyi, kerekboldogasszonyi, kisegerszegi, egyházastclekesi, tornyosházai birtokrészeit.

8 Ezek a részbirtokok tehát gyakran cseréltek gazdát Érdekes megfigyelni, hogy a részbirtokosokról szóló oklevelekben mindig Kerekboldogasszony néven szerepel a falu, a szentgotthárdi apátság birtoklásáról szóló oklevelek következetesen csak Boldogasszonyfalvai említenek. A művészettörténeti szakirodalomban elterjedt nézet, hogy a Kerekegyháza, Kerekboldogasszony elnevezés alatt kerek templomot, rotundát kell értenünk a plébánia templom formájaként (GERVERS-MOLNÁR 1972. 55-57). II. Lajos 1526-ban kelt oklevele szerint a szentgotthárdi apátság kegyurának, Szécsi Tamásnak birtokában volt a falu. A községben tüz pusztított, melyben a falu majdnem teljesen megsemmisült. A király ezért lakóit hosszabb időre felmentette mindenféle adó alól. A felső-lindvai Szécsi ág kihaltával a voltaképpen a szentgotthárdi cisztercieket megillető Szécsi birtokok házasság útján Thurzó Elek özvegyére és vejére, Salm Miklósra szálltak, aki társbirtokosa volt Székely Magdolnának. A szentgotthárdi uradalom 130 helységében 542,5 portája volt. 1549-ben Boldogasszonyfalván (Boldogazzonfhva) 16 jobbágy, 8 zsellér, 10 új, 1 egyéb portát írtak össze Salm Miklós birtokában. Ugyanekkor Szentjakab és Kcrekboldogasszony (Kereky Bodogazzon) faluban Pethő Pál 5 jobbágy-, 2 zsellér-, Telckessy András 3 zsellér-, Telekessy Imre 2 jobbágy-, 1 puszta-, Sárffy István 1 jobbágy-, 1 zsellér portát bírt. Ugyancsak ebben az évben Hodász, Szentjakab és Kcrekboldogasszony (Kereky Bodogazzon) falvakban Salm Miklósnak 4, Székely Magdolnának is 4 portája volt (MAKSAY 1990. II. 857-861, 891, 873). 1576-ban újra leégett a település. Ezúttal azonban a törökök gyújtották fel. 28 háza égett el, és nem is épült fel újra. Ezt bizonyítja, hogy 1593-ban csak 3 portája volt (KALÁSZ 1932. 144). A falu leégésével egy időben temploma is megsérült. Egy 1690-ben kelt összeírás szerint a templom elhagyott (puszta), falai szilárdak.

9 Az 1698-ból származó Kazó-féle Canonica Visitatio azt írja „possessio Filialis Boldogasszonyfáról,"