Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOVÁCS ZSUZSA: A Göcseji Falumúzeum és a magyarországi skanzen mozgalom

komplexumait, amelyek azok táji- és településtörténeti sajátosságait is reprezentálják. Megállapította, hogy az építőanyagok adottságai és tájanként nagyon lényeges különbözőségei, a tüzelőberendezések és a füstelvezetés módozatai, táji- és történelmi eltérései jelentősen árnyalják a parasztság építőkultúrájának képét, így szükséges az előbbiek vizsgálata és tudományos koncepcióba építése. Az elmondottakból az is következik, írta Hoffmann hogy, az egyes táji együttesekben felsorolt porták épületkomplexumai társadalmi típusokat is hivatottak reprezentálni, mégpedig zömmel a parasztságét, figyelembe véve az osztályszerkezet alakulásának típusteremtő hatását. Ezzel összefüggésben aránylag kevés ipari foglalkozásnak állíthat emléket a szabadtéri múzeum, hiszen ezt a fejlődést az ipar munkamegosztó hatásának rendkívül csekély mértéke jellemezte. Az előadás csak 1970-ben hangzott el, de Szentmihályi múzeumra vonatkozó terveiből és gyűjtéseiből mégsem kétséges, hogy személetét is ez a szakmai látásmód hatotta át. Az etnográfus a következőképpen ír az épületkiválasztás szempontjairól a Göcseji Falumúzeum tudományos koncepciójában: ,,A tudományos program hangsúlyozza a falumúzeumunk sokoldalú feladatait. Célunka 19. századi göcseji népi építkezési kultúra, főleg a hagyományos faépítkezés és életmód bemutatása a berendezett épületekkel. (Az újabb típusú téglaépületek áttelepítése esetleges későbbi jeladat lehet.) Az épületek és a berendezés kiválasztásánál figyelemmel voltunk a parasztság rétegződését tükröző különbségekre: pl. helyiségek mérete, melléképületek száma, a berendezés szintje. A tüzelőberendezések tekintetében a füstöskonyhás ház volt a jellemző, így valamennyi házunk kémény nélküli. Szerencsére a hazánkban ma már egyedülálló háztípust, a füstösházat (Rauchstube) is be tudjuk mutatni. A tüzelőkkel ellentétben a házak alaprajzi formái nagyon gazdagok Göcsejben. A program hangsúlyozza a főbb alaprajzi változatok bemutatását, főleg a lakóházaknál - egyenes, hosszú, széles- és csonkakontyos, hajlított, kerített, de más épületeknél is (harangláb, pajta, ól, kút). Az eltérő oromfórmákat is számításba vettük (kontyolt, csonkakontyolt). Az építőanyagok/falazatok is változatosak, bár a legtöbb épület keresztvéges boronafalú. Néhány népművészeti értékű homlokzatot külön is bemutatunk. Rekonstrukció csak abban az esetben végezhető el, ha feltétlenül szükséges és hitelesen kivitelezhető. Több esetben (kerített ház, füstöshöz, kástu, berendezések és néhány tüzelő) a részleges vagy teljes rekonstrukció elkerülhetetlen, nem is szólva az elkorhadt faanyagok és zsuppfedelek pótlásáról. Komplett porta már nincs, így a porták épületei - bár ezt kiküszöbölni igyekeztünk - különböző községekből kerültek be. Az épületek kiválasztását nagyon alapos, többszöri terepmunka és gondos mérlegelés előzte meg. "

17 Szentmihályinak a boronaépítkezés felkutatására irányuló néprajzi terepmunkája jóval korábban elkezdődött, mint a falumúzeum építéshez szükséges gyűjtés, hiszen figyelme a Göcseji Múzeumba kerülésétől, 1950-től fogva az épített örökség felé fordult. Már első gyűjtései egyikén felfigyelt Káváson a Dömök féle házra, amely később a falumúzeum egyik legelső épülete lett.

18 Az építészet felé forduló érdeklődésének oka az egyre intenzívebb olajipar nyomán szinte napról napra átalakuló, a 19. századi formájából pillanatok alatt kilépő falvak látványa volt. így mire a szabadtéri múzeum konkrét terveinek elkészítésére került a sor, a néprajzos múzeumigazgatónak több ezer fényképe és tucatnyi gyűjtőnaplója állt a rendelkezésére, amelyekhez a falumúzeum építésekor további, kiegészítő gyűjtésekre, és pontos épületkiválasztásokra volt szükség. Terepmunkája során törekedett arra, hogy ahol lehetséges volt, a tulajdonosoktól kikérdezze azokat az információkat, amelyeket a házzal, annak történetével és a családdal kapcsolatban tudni lehetett. A kiválasztott házak bontásakor pontos bontási naplókat

19 vezetett, amelyekre nagyon nagy szükség volt az újjáépítésnél, hiszen a bontásokat legtöbbször nem építész, hanem ács felügyelte. A tudományos koncepció „Berendezési terv" című fejezetéből kiderül, hogy amíg maguknak az épületeknek a kiválasztása jól átgondolt, szisztematikus rendbe illesztett néprajzi elgondolás mentén haladt, ez korántsem mondható el a házakban elhelyezett kiállításokkal kapcsolatban: „A berendezések aktuálissá válásával 1967-68-ban készítettem el. Teljes részletességű kidolgozására nem volt idő, így a kivitelezésnél rögtönzések is adódtak. A terv kialakításhoz és kivitelezéséhez, a házak berendezéséhez a Néprajzi Múzeumból (K. Csilléry Klára, Boross Marietta, Bíró Friderika) és a nagykanizsai múzeumból (H. Kerecsényi Edit) jelentős segítséget kaptunk. A 16 berendezés kialakítása a megnyitásig, újabb rendkívüli feladatot jelentett. A múzeum gyűjteménye megközelítőleg elegendő volt, de azt sorozatos gyűjtésekkel még ki kellett egészíteni. A berendezés ma már csak rekonstruálható, ezért Göcsej különböző területeiről került be, hasonlóan a portákhoz. (Jelentős táji különbségek Göcsejben nincsenek.) A berendezés fő szempontja, ahol ez nem erőltetett, az épületek korának és volt lakóinak társadalmigazdasági helyzetéhez alkalmazkodik. Így vannak közép, gazdag és szegényparaszt házak illetve berendezések. Tehát nem népművészeti kiállítást akartunk rendezni, hanem kor és vagyoni helyzet szerint differenciáltunk. A 18. századi fütsösház berendezése külö-