Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOVÁCS ZSUZSA: A Göcseji Falumúzeum és a magyarországi skanzen mozgalom

elmúlt idők idcalizálásával gyönyörködtessenek, hanem, hogy reflektáljanak a változó idők, gyorsan változó jelenségeire. Ehhez át kell lépniük a 20. századba, az évezred történéseit pedig a legutóbbi évekig kitolva kell a látogatók elé tárni és benne már nemcsak a parasztságnak, hanem a legszélesebb társadalmi rétegeknek az életmódját megmutatni. Az igazgató szerint ez a múzeumtípus a legalkalmasabb arra, hogy párbeszédet teremtsen, reflektáljon a társadalmi problémákra, és jelentős részt vállaljon az értékteremtő, értékközvetítő folyamatokban.

11 A nagyvonalú terveket nemsokára tettek is követték, hiszen hamarosan nekiláttak az Erdély tájegység tudományos koncepciójának kidolgozásához, az áttelepítendő épületek felméréséhez, és elkezdték kidolgozni a 20. századi falu tudományos terveit. Az erdélyi építészet és életmód bemutatásának szükségessége kézenfekvő, ha arra gondolunk, hogy a hagyományaiban, népművészetében, folklóralkotásaiban gazdag országrésszel milyen sokat foglalkozik a néprajzi szakirodalom. Igen újszerű kezdeményezés azonban a 20. századi falut és annak társadalmát bemutatni szándékozó tájegység. A témaválasztás fontossága nem kétséges gyorsan változó mindennapjaink ismeretében, ahol a korszak sajátossága, hogy nemcsak a tárgy, hanem a változás és a társadalmi dinamika is megragadható és bemutatható. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban ez a korszak alapvetően típusépítészeit alkotásain, vagyis a FAKSZ-, az ONCSA-, majd a kockaházakon és a mögöttük meghúzódó társadalmi tényezőkön keresztül lesz megragadható.

12 3. Az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma 3.1. A Göcseji Falumúzeum Zalaegerszegen az országos múzeum létrehozásához képest az események sokkal gyorsabban zajlottak. Tóth János 1960-ban a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyvében megjelentetett cikkében még csak a terveit veti papírra egy Zalaegerszegen létesítendő múzeum lehetőségének,

13 nem sokkal ezután pedig már konkrét intézkedések történnek a falumúzeum létrehozásának érdekében. 1963-ban megszületik a határozat a múzeum Zalarétcn történő felépítéséről, amit 1964-ben a terület kisajátítása követ, egy év múlva pedig Szentmihályi korábbi, néprajzi kutatásait felhasználva már javában folynak a falumúzeumba telepítendő épületek kiválasztásának munkái. Még ugyanebben az évben, vagyis 1966-ban kezdik el felépíteni az első épületeket. 1967-re a tervezett létesítmények nagyrészt el is készülnek, így egy hétre megnyitják a múzeumot, hogy a néprajos muzeológus szakma képviselői véleményt mondhassanak az elkészült munkákról, és betekintést engedjenek az épülő kiállításokba a kíváncsi zalaegerszegi közönségnek. Egy évvel később, a tervezett időpontra elkészült a Göcseji Famúzeum, és 1968. augusztus 19-én megnyitott.

14 A falumúzeumi tervek kidolgozásakor Tóth János és Barabás Jenő vettek tevékenyen részt a munkában, később azonban, úgy alakult a helyzet, hogy a szabadtéri kiállításegyüttes gyakorlati létrehozását, egyetlen néprajzos végezte, Szentmihályi Imre. O a munkát felügyelő skanzen bizottságban nem is vezető-, hanem beosztotti szerepben dolgozott, ami később nagyon sok konfliktus okozója volt, hiszen a Skanzen bizottságban, ahol a néprajzos mellett jogász, építész, és más szakemberek dolgoztak, sokszor a néprajzi érvek a legkisebb súllyal estek a latban. Később Balassa Iván a Göcseji Falumúzeumról az Ethnographia hasábjain megjelentett szakmai kritikájában a millenniumi falut megalkotó Jankó Jánoshoz hasonlítja Szentmihályi munkáját, aki elődjéhez hasonlóan egyedül volt kénytelen munkáját végezni.

15 Nem volt ez másként a többi vidéki szabadtéri múzeum esetében sem, azonban meggyőződésem, hogy a Balassa Iván által írásba is foglalt kritikában a zalaegerszegi falumúzeummal kapcsolatban hangoztatott hibák egy része kiküszöbölhető lett volna, ha több szakember is részt tudott volna venni a munkában. Szentmihályi gyűjtési és múzeumtervezési módszere abba a néprajzi tradícióban gyökerezik, amely irányadó volt ekkor a magyarországi szabadtéri néprajzi muzeológiában. Ezeket a szakmai elveket világosan fogalmazza meg Hoffmann Tamás „A magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapelvei a századfordulón és ma"

16 című előadásában, amely a Néprajzi Múzeumban, egy szakmai továbbképzés keretében hangzott el. A dolgozat bevezető részében az európai előzményeket bemutatva, majd a magyar parasztság történelmének összefoglalója után Hoffmann Tamás megállapította, hogy nem tartható az a koncepció, amellyel a millenniumi falu épületeit típusok és etnikai szempontok szerint kiválasztották, hiszen Magyarország lakosságának építészeti kultúráját ma már nem az etnikai származás táplálja, hanem azok a gazdasági és társadalomtörténeti tényezők, amelyek a népesség sorsát és életmódját szabályozták a feudalizmus rendszerében. Arra törekszünk, írta, hogy a történelmi változásokat és azok építészeti kultúrára gyakorolt hatását próbáljuk a muzeológia sajátos lehetőségei között értékelni. Az előzmények tanulságaként fogalmazta meg Hoffmann Tamás, hogy a felépíteni kívánt skanzenben nem csupán reprezentatív épületeket, netán tájilag jellemző vagy jellemzőnek vélt portákat és építményeket kell áttelepíteni, hanem az épületek olyan