Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

lásával kisajátította és kötelezettséget vállalt annak felépítésére és fenntartására, rendeltetésszerű hasznosítására. A bontás 1959 nyarán megtörtént, az áttelepítést Czömpöl Antal ácsmester végezte. A munka műszaki felügyeletét, naponkénti művezetését a Városi Tanács mérnöke hivatali kötelezettségként látta el, Tóth János és Szentmihályi Imre többszöri szemléjével. 1959. november 10-én sor került az építmény műszaki átvételére. Érdemes kissé részletesebben idéznünk ennek jegyzökönyvéből. „Mivel részletes felmérési rajz az épületről nem készült, az Építésügyi Minisztérium utólag állapította meg a pontos felmérési rajz elkészítéséhez a szükséges adatokat, a beszállított faanyagok, az ács által készített felmérési vázlat és a meglévő fényképek alapján. Az épület teljes restaurálásához szükséges, még hiányzó adatokat a Városi Tanács VB. Ipari és Műszaki Osztályának megbízottja szerezte be a Káváson hagyott anyagok felmérése alapján. Alulírottak megállapították a helyszíni szemlék alapján, hogy az épület a rekonstrukciós műszaki felmérési rajzok szerint készült el. A borona-falszerkezet néhány gerendáját ki kellett cserélni, s a többi az eredeti számozás sorrendjében került visszaépítésre. Megállapítást nyert, hogy az eredeti kávási boronaépülct, mely a homlokzati vésések tanúsága szerint 1871-ben épült, részben másodlagos faanyagú épület, ami főképpen abból volt látható, hogy az egyes boronagerendákon régi csapolások és egyéb bevágások voltak láthatók. Mivel az épület fagerendáinak egy része teljesen tönkrement, ezeket a kivitelező ács hasonló méretű, de megfelelő épségü bontott anyagból pótolta, gondosan ügyelve arra, hogy az új gerendák méretei a korábbiaknak megfeleljenek. A talpgerendák alatt beton alapfal készült szigetelő lemezzel, oly módon kivitelezve, hogy a beton alapfalak az épületet környező terepszint alatt maradjanak. Az épület nyílászáró szerkezetei, mennyezet- és mestergerendái, tetőszerkezete megfelelőjavítással az eredeti állapotnak megfelelő helyre kerültek, csupán a szalufák egy részét kellett újakra cserélni, mivel korhadtak voltak. A lécezés is az eredeti állapotban került a tetőre. A főhomlokzat díszesen faragott és színezett gerendázata és deszkázata szinte teljesen épségben került eredeti helyére. Az épület zsúpfedése új anyagból készült, kivételesen gondos, szakszerű kivitelezésben Az épület konyhája füstös volt, melyet 1918-ban alakítottak át, a Göcseji Múzeum gyűjtőnaplója szerint. A konyha feletti mennyezet deszkázatán ma is látszanak a füstöskonyha-nyomok. Átalakítás volt: a kémény beépítése és egy nagy téglakemcncc létesítése. A rekonstrukciónál az eredeti füstöskonyha tüzelőberendezését kívántuk visszaállítani a Kávás-környéki hasonló tüzelőberendezések figyelembe vételével. A szobában is visszaállítjuk - hasonló megfontolások alapján - az elbontott szemeskályhát, melynek egyes darabjai időközben elkallódtak (1918 után). Az épület teljes befejezéséhez a kemence és cserépkályha felépítésén kívül a falak finom sározása és meszelése, a födém sározása, a fóldpadló elkészítése, a pitvar teljes befejezése, az eresz-deszkázat teljes pótlása és az épület mögött az esővíz elvezetés biztosítása szükséges. Az ereszdeszkázat pótlásának nagyobb része nem szerepelt az eredeti költségvetésben." A jegyzőkönyvet Tóth János, Farkas János (a Városi Tanács mérnöke), Szentmihályi Imre és a kivitelező Czömpöl Antal írták alá. A befejező munkák nagyon lassan haladtak, a következő évben szinte semmi látható érdemi változás nem történt. Közben azonban Tóth János elkészítette a szabadtéri néprajzi múzeum tervét. Javaslatát a Göcseji Múzeum 1960-ban megjelent jubileumi emlékkönyvében ismertette. „A zalaegerszegi skanzen a város belterületének déli részén lévő szépen fásított parkba kerül, melynek két dombos oldalát korszerű lakótelep és a hátát gyermekjátszótér szegélyezi. (2008-ban: Május 1 liget - N.I) A hosszú park biztosította a skanzen épületeinek laza elhelyezését az eszményien szép környezetben. A göcseji skanzen hosszú parkjának bejárata a temetőmúzeum előtti térről nyílik. A parkot keskeny belső út osztja ketté. A kávási ház a kerített kálvária temető-múzeuma mögött, hossztengelyével a belső úttal párhuzamosan épült fel, az úttól jobbra. Az út másik oldalára kerül a hottói kovácsműhely, rengeteg régi kovácsoltvas készítményével. A lakóépület és a temetőkerítés közti dombon helyezkedik majd el egy borona présház és az utolsó (csödei) boronafalas pálinkafőző kunyhó. A lakóépület mögött, annak vonalában épül fel a kút, a borona-istálló, a pajta, s a belső út tengelyében a kerített boronaház (egyben őrlakás) eredeti bútorokkal. Az út baloldalán a kovácsműhely mögött épül fel a borona-kásté, a méhes, az ól, a kukoricagóré s ugyanitt, a belső útra merőleges külső Kemény Zsigmond utca (1955-től már: Tomori Pál utca - NJ) tengelyében az egyik göcseji fa harangtorony s egy szép, régi útmenti kereszt. A skanzen egységének biztosítása érdekében a kerített temetőmúzeumot a skanzentől elválasztó utat a temetőkerítés másik oldalán kell vezetni, aminek technikai vagy anyagi nehézsége nincs."

15 Az előkészítő munkák közben, 1960. december 27én késő este az épület ismeretlen okból felgyulladt, tetőszerkezete jórészt leégett, falait, homlokzatát azonban sikerült megmenteni. Mielőtt helyreállítása megkezdődhetett volna, néhány lényeges változás történt. Kiderült, hogy az eredetileg kiszemelt terület kicsi, az épületek csak zsúfoltan volnának elhelyezhetők, egyáltalán nem tették volna lehetővé a