Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években

nyeként kétszer is bemutatták, második alkalommal olcsó előadásban, azaz egy jeggyel ketten nézhették meg a drámát.

111 Darvas Ernő színháza egy eredeti premiert is tartott a zalaegerszegi színpadon. A kanizsai napilapban, a Zalai Közlönyben rendszeresen publikáló Dávid Magyar József:

112 Dr. Vagánykisasszony című, szociális témájú zsengéjét mutatták be. A darab is gyenge volt, s a színészi játék is hagyott kívánnivalót; alig tudta valaki a szerepét, elsősorban a súgóra figyeltek a szereplők, a játékra alig.

113 Az 1936. február 25-én tartott előadáson Fodor László 1935 októberében, a Pesti Színházban bemutatott Érettségi c. színművével búcsúzott a Darvas társulat. A színház és a direktor elégedett volt az egerszegi turnéval, hiszen a közönség „szokatlanul szép számban látogatta a színházat ". A siker ellenére a következő évadban mégsem Darvas Ernő, hanem Deák Lőrinc színikerületébe került a város, és még 1936 őszén megérkezett a színházlátogató közönség számára jól ismert társulat az újabb vendégszereplésre. Megnyitó előadásukon zsúfolt nézőtér előtt, a Budai színkörben az év nyarán bemutatott és nagy sikert aratott Szilágyi László Budai Dénes: Csárdás című operettjét tekinthették meg az érdeklődők. Mind a közönség, mind pedig a kritika lelkesen ünnepelte nem csak a darabot, hanem a színészek játékát, a kifogástalan szereptudást, a jó zenekart és a kiváló rendezést.

114 A biztató kezdet ellenére a következő napokban mégis alig volt látogatója a színháznak. Mint már fent említettük, Deák Lőrinc idő előtti távozással zsarolta meg a várost, ezért a sajtó és a polgármester is nyomást gyakorolt a polgárokra, mindenekelőtt a hivatalnokokra és a „hatóságok képviselőire", hogy színházlátogatásra buzdítsa őket, mondván hosszú ideig nem kapnak rendes társulatot, vagy az is előfordulhat, hogy évekig nem adnak kijátszási engedélyt Zalaegerszegre, ha nem nő a színházba járási kedv.

115 A szezon alatt három napos fellépésre cirkusz érkezett a városba. Fellépésük idején a színtársulat nem lépett színpadra, de a direktor, hogy a kieső veszteséget pótolja, megszervezett egy zalalövői tűmét. A társulat programja most is a szokásos kommersz darabokból állt, operett kínálatukban nem volt egyetlen klasszikussá váló zenedarab sem. A színigazgató, Deák Lőrinc által írt Erzsike katonája című operett is bemutatásra került, a helyi sajtó „kellemes darab "-ként aposztrofálta. Prózai műsorukon elsősorban kortárs magyar vígjátékírók művei szerepeltek: Szántó Armand Szécscn Mihály: Budapest - Wien című „ostoba és ízléstelen" zenés vígjátéka, Földes Imre - a Nemzeti Színházban már sikert aratott műve, az Ifj. Horváth Pál, Csathó Kálmán: Az én lányom nem olyan című színmüve stb. Bemutatták egy külföldi szerző, Henry Bernstein: Nem én öltem meg című színdarabját is. Ez az előadás egyike volt a társulat legjobb teljesítményeinek. Búcsúfellépésükön Heltai Jenő: Néma leventéje került előadásra. Az 1937-1938 és az 1938-1939-es évadban a már ismert Szalay Károly direktor és csapata kapott játszási engedélyt Zalaegerszegre. Mivel az Arany Bárány színpadát a polgármester bezáratta, megfelelő fellépőhely híján az első évben a társulat be sem jött a városba. A következő évadban, 1939. május-júniusában is csak hosszas tárgyalások után, különböző engedmények fejében tartott négy hetes szezont az Edison mozi színjátszásra átalakított, rossz akusztikájú színpadán. A május 5-én tartott bemutatkozó előadás előtt Szalay Károly köszöntötte a közönséget s azt ígérte, hogy a szezon során „a művészi szépet, az erény diadaléit és a jóízű tréfát" akarják nyújtani. A helyi kritikus pedig azt várta, „hogy az erkölcsi követelményeket a művészi követelmények mellett minden vonatkozásban szigorúan" érvényesítsék.

116 Azonban sem az ígéretek, sem az elvárások nem teljesültek maradéktalanul. A bemutatott darabok jó része tartalmilag harmatgyenge volt, s az elvárt „magas erkölcsiségnek" sem felelt meg. Herczeg Ferenc: Utolsó tánc című színművét nem csak azért bírálta az erősen konzervatív szellemű Zalamegyei Újság, mert a rendező egy az egyben lemásolta a Nemzeti Színház előadását: nemcsak a kellékek voltak ugyanazok, de az öregedésbe belenyugodni nem tudó asszony és a lánya szerepét itt is ugyanaz a színésznő játszotta. (Míg Budapesten Bajor Gizi, Zalaegerszegen Komáromy Piri, akinek e kettős szerep „túlságosan nehéz vállalkozást jelentett. ") A mű erkölcsi tartalmával is baj volt. A korosodás elől a kalandokba menekülő férjes asszonyt ítélte el a darab, s ennek kapcsán írta a kritikus: „Megkérdezzük az írótól: addig talán helyes a házasságtörés, míg fiatal a féleség és nem kerül pénzbe a bűn? 17 Elmarasztaló kritikákat kapott László Aladár: Mindig a nők kezdik című vígjátéka, Csongor Béla: Gellérthegyi kalandja, Ábrahám Pál - Földes Imre: Viktória című operettje. Ez utóbbi Európa szerte nagy sikereket aratott, Zalaegerszegen, legalábbis a kritika számára elfogadhatatlan volt. „Hát ez az a bizonyos liberális színházszellem, ami ellen már évtizedek óta küzdünk. Az ilyen színdarabok dobták bele a köztudatba, hogy a legtisztábban indult házasság is fölösleges teher már akkor, ha elmúlt a szerelem, ezek a hebe-hurgya fércművek csavarták félre a férfijellemet, mintha csak az volna a valamire való ember, aki el tudja csábítani a férjes asszonyt s csak az a feleség volna igazi asszony, aki egy felvillant szerelmi