Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években
mámorban otthagyja az urát. Az ilyen színdarabokat kívánjuk a papírkosárba! Még a jó zene és a féligmeddig kitűnő táncszámok sem enyhítenek a balul sikerült színdarab vaskos hibáin. 18 Meg kell jegyezni, hogy a helyi sajtó színházkritikusai mindig különbséget tettek az előadások tartalma és a szereplők teljesítménye között, külön értékelték a darabot, a rendezést és a színészi játékot. Gyakran fordult elő, hogy míg az egyiket dicsérték, a másikat megrótták. A Szalay társulat műsorán persze akadtak olyan darabok is, melyek a szigorú erkölcsű kritikusoknak is tetszettek, a színház nevelő szerepéről vallott elképzeléseiknek megfeleltek. Ezek közé tartozott Csathó Kálmán: Fűszer és csemege című színdarabja, melyben ,,a munka és dologtalanság, a szorgalom és léhaság, a polgári életszemlélet és az elrugaszkodott úrhatnámság vívja meg a maga harcát. ... Ilyen színdarabokkal lehet nevelni a közönséget s ilyen alkotásokkal lehet eltüntetni a magyar társadalmat olyannyira jellemző kasztrendszert" - méltatták a darabot. 119 A sajtó közönségszervező tevékenysége nyomán, zsúfolt ház előtt mutatta be a társulat azt a színjátékot, amelyet a kritika tartalmi szempontból igazán méltónak talált a zalaegerszegi előadásra. Ez egy ismeretlen szerző ma már feledésbe merült, vallásos témájú darabja, a Mária volt, amely az 1938-as Szentév alkalmából készült, s amelyet Horváth Gyula, a társulat egyik színésze dolgozott át négy felvonásos színművé. Az egyik főszerepet jutalomjátékként ő játszotta. Az előadás azonban valószínűleg mégsem volt átütő erejű, a tudósító a meglehetősen bonyolult cselekmény ismertetésén túl nagyon visszafogottan írt róla, sem a darabot, sem a színészi munkát nem dicsérte meg. 120 A kritika és a közönség ízlése nem mindig, sőt általában nem találkoztak. Az 1939-es évadban a zalaegerszegi színházbarátok akkor is megtöltötték a nézőteret, amikor a müítészek erkölcstelenségről, „a pesti aszfalt szellemi termékéről", „áporodottságróF írtak, így Szalay Károly társulata végül elégedetten hagyta itt a várost. Összegzésként megállapítható, hogy a színikerületi társulatok alapvetően rendszeres színházba járási lehetőséget biztosítottak Zalaegerszeg színházbarát közönségének. A Budapest nagyszínházaiban sikert aratott slágerdarabokat néhány hónapos késéssel itt is láthatta a publikum. Persze sem a színházi körülmények, sem az előadások nívója, sem a társulatok minősége nem vetekedhetett a nagyvárosokéval. A bemutatott darabok sem a magas színházművészetet képviselték, azonban mégis csak kikapcsolódási, szórakozási lehetőségetjelentettek, s a világot hozták el a zalaegerszegi polgároknak. Jegyzetek: 1 Szabó István: Színház és finanszírozás. In: Magyar színháztörténet 1920-1949. Főszerk.: Bécsy Tamás, Székely György. Bp. Magyar Könyvklub [é.n.] 176-177. p. 2 Uo. 175. p. 3 A vidéki színházi előadásoknak több mint a fele operett volt. In: Zalamegyci Újság (továbbiakban: ZmU), 1937. máj. 23. 5. p. 4 Gajdó Tamás: Kísérletek a kerületi rendszer újjászervezésére és a vidéki színházi központok megteremtésére. In: Magyar színháztörténet 1920-1949. Főszerk.: Béesy Tamás, Székely György. Bp. Magyar Könyvklub [é.n.] 733-738. p. 5 Uo. 739-743. p. ° A kultuszminiszter a magyar drámairodalom felkarolását kéri a vidéki színészettől. In: ZmU. 1935. okt. 15. 2. p. Kilényi Dávid (1791-1852. márc. 31.) Színész, fordító, 1816-tól színigazgató. Az első magyar vállalkozó-direktor, aki évtizedeken át sikerrel vezetett vándortársulatokat. Nánai István: Ruszt. Bp. 2002. 69. p. Béres Katalin: Zalaegerszeg művelődési viszonyai az I. világháborút követő évtizedben. In: Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből. Szerk.: Molnár András. Zala Megyei Levéltár, 2006. 195 196. p. /Zalai Gyűjtemény 61./ A két világháború közötti zalaegerszegi színházi életről szóló levéltári források mindeddig nem kerültek elő, ezért a tanulmány elsősorban a helyi sajtó: a Zalamegyei Újság, a Zalavánnegye és a Zalai Napló e témában írt cikkeire, tudósításaira épül. Színház. In: Zalai Napló, 1933. jan. 28. 5. p.
