Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MEGYERI ANNA: A Kaszter gyógyszerész család Zalaegerszegen a 19-20. században

ebből 98 reáljogú, 18 gyökjogú

70 és 1190 személyjogú. E mellett még 31 fiókgyógyszertár működött.

71 Horváthék átmenetileg Kecskeméten is éltek, majd egyre súlyosbodó betegsége miatt haza költöztek, s hamarosan elhunyt. Horváth Sándor A Horváth házaspár fiát, „Sándort 18 éves korában elvitték katonának, tüdőlövést kapott, de hazajött, meggyógyult, kikezelték. Egyetemre ment a háború után. majd hazatért Zalaegerszegre, és az 1930-as években vitézi jogon kapta Tolnán a gyógyszertárt. Legényember maradt, szeretett mulatni, szórakozni. Nagyon szeretett fényképezni, volt egy férfi, akivel jóban volt Egerszegen, a Schrantz, aki nagyon jó fotós volt.'"

72 Sándor előszeretettel fényképezte unokatestvéreit, játék közben, később báli ruhában is. „A Sanyi örökké fotografált. A Serényivei

73 volt nagyon jóba. Avval mentek mindig együtt fotózni. Meg a Schrantz bácsival is mentek fotografálni. Az is egy nagy fotós volt. Egy elhanyagolt külsejű férfi volt, de állítólag nagyon intelligens volt."

74 1935-ben engedélyezték Horváth Sándor számára Tolnán a második patika létesítését, bár kérvényét már 1929-ben beadta. Nagyon megfontolták a döntést, második gyógyszertárat csak ott engedélyeztek, ahol a népesség biztos megélhetést nyújtott két gyógyszerész számára, úgy, hogy a meglévő egzisztenciáját ne veszélyeztesse. Tolnán már volt egy patika, az 1830ban alapított Szentháromság nevezetű. Horváth Sándor Szűz Mária gyógyszertára 1935-1949 között működött.

75 „Horváth Sándor Tolnáról, az államosítás után, amikor mindenét elvették, Bátára került, akkor vette magához pénztárosnak özvegyen maradt húgát, Katót. Később Bátaszéken kaptak egy egyszobás lakást, Sándor nyugdíjasként élt ott, Kató még pár évig pénztáros volt egy patikában. Amália nagyanyám később Budapestre költözött édesanyámhoz, havonta kapott ellátmányt az örökrészéből." Kaszter Ilona és dr. Horváth Ferenc A másik leányt, Ilonéit (1886-1946) a polgári után a soproni felsőbb leányiskolába küldte tanulni az édesapja. „Majd azt gondolta, körülnéz, hogy hol lehetne egy olyan intézetet találni, ahol nem apácák tanítanak, azt akarta, hogy az anyám az életre nevelődjön. Az én nagyapám nem volt bigott, nem volt túlzottan vallásos, de hát katolikus emberek voltunk. Abba a [stuttgarti világi leánynevelő intézetbe, amit kinézett] kerültek Berlintől Angliáig, Kanadától Norvégiáig, mindenhonnan lányok. Az általános műveltség elsajátítására nevelte a lányokat. A zene, a nyelvek, az irodalom ismerete volt a lényeg, és gyönyörű kirándulásokat tettünk." A családban megőriztek egy Singer és Wolfner kiadású Emlék-albumot 1901-ből, virágos, szeccszsziós, papírkötésben. Kaszter Ilona karácsonyi ajándéka volt, majd hamar megtelt leánypajtásai, udvarlói bejegyzéseivel, rajzaival. Egy másik, finom selyemfonallal hímzett, bőrkötéses albumba érzelgős nótaszövegek mellé préselt növényeket ragasztott Ilona a Stuttgarti intézetben 1902-ben, majd itthon is folytatta a növények gyűjtését, zalaegerszegi, és romhányi bejegyzések, ott gyűjtött növények találhatók benne az 1904-1907 közötti időszakból.

76 Az 1913-ban született leánya, Ilona, azaz Zsuzsi 25 évvel később ugyanabba az intézetbe került. Édesanyja kísérte el, Bécsen és Münchenen keresztül, ahol természetesen mindent megcsodáltak, Stuttgartba. A Schmidt - Krüger testvérek intézetében felejthetetlen évet töltött, még 80 évesen is abból táplálkozott. A véletlen összehozta ott édesanyja egyik hajdani, svájci barátnőjének leányával is. Nagyapja az év leteltével egy nagy európai utat is finanszírozott számára, bátyjával utazhattak Hollandiába. Bár az imádott feleség és édesanya elvesztése, 1 890 után hosszan tartó gyász honolt a Kaszter házban, ám a századforduló táján megjelenő újságokban mind több híradással találkozhatunk, amely arról árulkodik, hogy rendszeresen részt vettek a kisváros társasági életében. Kaszter Ilona nagylányként került haza a Stuttgarti intézetből, nemcsak a városban rendezett bálokba mutatták be, hanem házi táncmulatságokat is tartottak. Ezeket édesapja is támogatta, hiszen ismét eladó leány volt a háznál. Egy ilyen mulatságot le is fotografáltak, a képen ifjú hölgyek táncolnak lovagjaikkal. A táncolók mellett két zenész is látható. Hegedűvel Ödön, furulyával pedig a társaság barátja szórakoztatta a fiatalokat. A tapétás, parkettás szobában jobb kéz felől egy terített asztalon gazdag büfében szolgálhatták ki magukat a fiatalok. Balról egy sötétebb ruhába öltözött nő ül egy fotelben, figyelve a fiatalokat. A táncolók felett egy szépen keretezett családi kép látható. A férfiak frakkot, csokornyakkendőt viselnek, a leányok világos báli ruhát, kettőjük derekát sötétebb selyem öv hangsúlyozta ki. Balról a második pár női tagja Ilona. A kép felirata: „a III. négyes után reggel 9-kor." Ilona közben férjhez ment, társául dr. Horváth Ferenc (1878-1946) jogot végzett fiatalembert választotta. Leánya a következőket mondta el édesapjáról és családjáról. Horváth Ferenc Győrben született, postafőnök volt az édesapja, felesége nagygyimóti Lamport Jusztina. Tőle került a családba a rokokó, gyönyörű, berakásos tabernákulum, amit mindig a leg-