Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

STRAUB PÉTER: Adalékok a Balaton környéki 5. századi temetők Felső-Duna vidéki kapcsolatához

azok a csattal együtt a lábfejnél voltak. Kétségtelen, ma már nem lehet eldönteni, hogy a sír előkerülését követően három hónappal készült adatlapon szereplő rajz mennyire hiteles, hogy a találó szerint azoknak pontosabb megjelölés nélkül a lábaknál való előkerülése valóban azon a helyen történt-e. Amennyiben azonban a nagyfibulák és a csat egy ládikában került volna a sírba, kérdéses, hogy a karikaékszerek miért maradtak viseleti helyükön. 14 Részletesen összefoglalja B. TÓTI1 2005, 16-17, további újabb áttekintést nyújt TEJRAL 2005, 125-127; MASTYKOVA 2006, 243 247. 1* A temető legkorábbi részének közvetlen kárpátmedencei genetikai kapcsolatát valószínűsíti KISS 1993, 145; QUAST 1997, 187. Az 1915-ben a városnak a Rajna északi partján fekvő részében feltárt másik temető esetében a leletek alapján szintén hasonlót feltételez a kutatás, amit Max Martin szerint a hiányos sírleírások fibulaviseleti adatai is alátámasztanak. 16 Ugyanígy a korabeli gepida sírokban sem lehet egyelőre következetességet kimutatni, bár kétségtelenül egy viseleti tendencia kitűnik a többi közül (NAGY 2005, 185; B. TÓTH 2005, 17). 17 A béndekpusztai 3. és 5. sír esetében sajnos nem áll rendelkezésre antropológiai meghatározás, utóbbi esetében még az is kérdéses, hogy a fibula egyáltalán ahhoz a sírhoz tartozik-e. 18 Azok ugyanis régi leletmentésekből (Dunapentelc/ Dunaújváros, Miszla, Répcelak) vagy rabolt sírokból (Dabronc, Soponya) származnak, illetve szórványok (Balatonlelle, Brigetio, Dunaújváros, Keszthely-környéke) vagy kincsleletek (Aquincum-Nagyszombat u). A hitelesen feltárt és közzétett fibulás síroknak (Aquincum-Névtelen u, Tác) pedig sajnos nincs embertani értékelésük. '

9 Hasonló szempontból vizsgálja az avar kori pártaviscletet LÖRINCZYSTRAUB 2005, 133; a honfoglalás kori hajfonatkorongokat RÉVÉSZ 1999, 60. 20 A kérdés azonban továbbra is eldöntetlen (ZELLER 1997, 680), az egyes sírok összevetése az embertani adatokkal ugyanis hiányzik (I IEINRICH-TAMASKA 2007, 582-583). 21 Más nézetet vall CLAUß 1989, 564. 22 Helga Schach-Dörgcs az utóbbi években az ezüstkarperecekről és a négyfibulás viseletről is kimutatta, hogy azok a délnémet/északsvájci alemann temetőkben kifejezetten az aduitus korú női sírokban gyakoriak (SCHACH-DÖRGES 2005, Abb. 11; SCHACHDÖRGES 2005a, Tab 1 ). De más területek temetőiben is érdekes összefüggések mutathatóak ki a fibulavisclet, az életkor és a régiók vonatkozásában (JENTGENS 2001, 151- 159), mint ahogy az életkor és az ékszerek anyaga közt is (STAUCH 2008). 23 A Reutlingen típushoz kötésük (SZŐKE 2007, 49) azonban félreértés. Az eredetileg WERNER 1961, Karte 3 által elkülönített típust a későbbiekben felosztja KOCH 1969, Abb. 4, majd lelőhelyeiket különböző szempontok alapján bővíti tovább KÜHN 1974, Karte 13; PRAMMER 1989, Abb. 86; KOCH 1998, Anm. 313. A folyamatos indadíszt imitáló spirálsor, mint díszítés azonban nem annyira etnikum vagy eredetjelző, sokkal inkább az 5. század végének fibulahorizontját képviseli (B. TÓTH 2005, 13-14). Hasonlóképp a kifejezetten alemann sajátosságnak tartott négyszeres spirálmintát (BURZLER cl al 2002, 155) is megtalálni számos Közép-Duna vidéki fibulán (KISS 1996, Abb. 11), mint ahogy a szimmetrikus akantuszminta is inkább kor (NAGY 2005, Abb. 41), sem mint népesség specifikus. Ursula Koch a két változatot X42 kódszámon vonja össze (KOCH 2001, Abb. 13), a két típust külön tárgyalja LOSERT-PLETERSKI 2003, 123-126. Miközben a frank hódítást követő menekülthullám mértékét napjainkban többen óvatosabban ítélik meg (ÁMENT 2005, 6; SCHACH-DÖRGES 2007, 633-634), az esemény kapcsán a dunántúli prelangobard kori emlékanyagban alemann menekültek lehetőségével számol újabban SZŐKE 2007a, 132. Rövid áttekintést nyújt a német kutatásban a vándor kézművesekről alkotott nézetek alakulásáról és azzal összefüggésben az etnikus szemlélet korlátairól VIDA 2006. A témát legújabban összefoglalja Bendegúz Tobias: Frühmittelalterliche Gräber mit Beigabe von Schmicdcwcrkz.eugen (Dissertation, Wien 2008). Különböző északi fibulatípusok esetében a törzsterülettől távol előkerült helyi utánzatokat több helyen is sikerült már kimutatni (STORK 1997. 299; NAGY 2007, 52-53). A dunaújvárosi és aquincumi kcngyclfibulák kitűnő gepida analógiái szerepelnek feldolgozásukban, utóbbinak ismert egy galliai megfelelője is, mint ahogy a - sajnos máig publikálatlan — soponyai madárfibula legjobb párhuzamait is ott találni meg az ásató szerint (BÓNA 1971, 230). A kifejezetten egyes kárpátmedencei germán népek körében népszerű Bakodpuszta típusú fibulának (BÓNA-NAGY 2002, 121-122) szintén onnan ismert egyébként legjobb, eddig figyelmen kívül maradt nyugati megfelelője. A SaintMartin-du-Frêne-i temetőben előkerült pár (SOLEILHAC 1954) lábának arányai és kerek végződése alapján a nemrégiben Szurdokpüspökiből közzétett 5. sír darabjaihoz (BÁCSMEGI-GUBA 2007, 17) hasonlít leginkább. A másik. Honorius solidusos sírnak külön jelentőséget ad korai ékvéséses fibulapárja (TEJRAL 2008, 253), miként a — különböző germán népek közül a Kárpát-medencében leginkább a gepidák körében előforduló (LÖRINCZY STRAUB 2006, 284-285) — sírgödör falába ásott fülkéknek pár évtizeddel később a Felső-Duna vidékén tapasztalható feltű-