Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

HORVÁTH LÁSZLÓ: Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.)

milyen helyet foglal el a keleti kelta koine művészetében. A fenti összefoglalást is Szabó M. munkái nyomán fogalmazhattuk meg (SZABÓ 1972, 385-387; SZABÓ 1974, 36-38, KNEZ-SZABÓ 1981; KRUTA-SZABÓ 1982; SZABÓ 1985, 65-68, Fig. 11-12, 14-15.; SZABÓ 1987, 41—46; SZABÓ 1991, 28; SZABÓ 2005, 148-150,161-168). A Kárpát-medencei kelta kantharosok, pszeudokantharosok és a kora vaskori Hallstatt-elöképek nyomán készült füles tálak, csészék, valamint a „trakoszkíta" hatású egyfűlű korsók, csészék füleit, (néha az oldalukat) gyakran anthropomorf, zoomorf, thériomorf, vagy egyéb alakokkal díszítették. A leletkörülmények alapján a kétfülü edényforma a fiatalabb La Tene kultúra idején már lassan elveszítette a vallási életben betöltött funkcióját és fokozatosan a mindennapok edénytípusává vált (HORVÁTH 2007, 34). A továbbiakban az anthropomorf ábrázolásokkal szeretnénk kissé bővebben foglalkozni. Az agyagedényeken fellelhető anthropomorf ábrázolások többfélék, amelyeket a könnyebb összehasonlítás miatt egy táblán (11. kép) mutatjuk be. A Kárpát-medencében jelenleg összesen tíz ilyen kantharost, pszeudo-kantharost, ill. kancsót ismerünk. Az ábrázolásokat a következők szerint csoportosítottuk: /. Emberi maszk féldombormű-szerű ábrázolása Ebbe a csoportba tartozik a zalakomári pszeudokantharos is a fülén lévő emberi maszkkal, amelynél egyedül a jellegzetesen hosszú OIT és a fejtető kis bordával való elkülönítése a homloktól plasztikus, míg a többi anatómiai jelet (szemek, száj) pecsétléssel, ill. lefelé görbülő karcolt árokkal a legegyszerűbb módon érzékeltették (6.kép 1; 7. kép 1; II. kép 1b). A szem és a száj ilyen módon történő ábrázolása a La Téne-kor keleti kelta területeire jellemző (KNEZ-SZABÓ 1981, 86). Az összes ábrázolás közül talán a zalakomári sorolható a letisztult geometrikus stílusba, ahol még a plasztikus kifejezési mód is szerepet kapott. Mindezt a fül szélességének érintetlen hagyásával érték el, mert úgy készítették, hogy maga a fül-rész lett a fej. Mindenesetre a zalakomári maszkábrázolás absztrakcióra törekszik, teljesen leegyszerűsített, sematikus, eredeti stílusában elüt a többi, kissé ügyetlen kivitelezésű plasztikus ábrázolástól. Hasonlít azoknak a Kr.e. 4. századi fogadalmi bronzszobrocskáknak a fejére, amely szobrocskák Dél-Umbriából kerültek a Dunántúlra (HORVÁTH 1972a, 1-2. kép; SZABÓ 1972, 389; KÁROLYI 2004, 149. kép). A közismert Novo mesto-i (Szlovénia) pszeudokantharoson a féldombormű-szerű emberi maszk az edény nyakán a két ellentétes oldalon kapott helyet és a szalagfület kosszarvú kígyófejekkel, valamint bekarcolt növényi mintával (kardstílus) díszítették (11. kép 6a-b) (KNEZ-SZABÓ 1981; GÜSTIN 1984, 330, Taf. 46, 2). A novo-mestoi és a balatonedericsi pszeudo-kantharosok anthropomorf ábrázolásai - hasonlóan több ilyen típusú Kárpát-medencei példányhoz - a kutatás szerint itáliai hatásra vezethetők vissza, tudniillik párhuzamai a bolognai Certosa-temető Kr.e. V. századra keltezhető sírjaiból kerültek napvilágra (KNEZSZABÓ 1981, 84 skk; SZABÓ 1987, 41—46; SZABÓ 2005, 53). Ugyancsak ebbe a csoportba sorolható egy körösszegapáti egyfülü kancsó, amelynél a ful és a szájperem találkozásánál féldombormü-szerű emberi fej van (11. kép 4 a-b) (NEPPER 1976, 24, 22-23. kép). A „szkíta" eredetű edényformán lévő „itáliai" hatású maszk jellemző példája a keleti kelta területen tapasztalható művészeti szinkretizmusnak (SZABÓ 2005, 166-168). Az egyik kosdi füles korsón lévő emberi maszk fordított helyzetű, felfelé és egyben kifelé néz (11. kép 5 a-b), hasonlóan az itáliai párhuzamára, a certosai temető egyik sírjából előkerült kétfülü edényhez (KNEZ-SZABÓ 1981, 85, Abb. 12). 2. Emberfej teljes ábrázolása, ,,körplasztika" A híres balatonedericsi pszeudo-kantharos fülét az edény belseje felé néző, „realisztikus" ábrázolású férfifej (11. kép 2a-b) díszíti, amely „fotogén" volta miatt méltán került több kiadvány címlapjára (Pl.: SZABÓ 1974; HORVÁTH 1987b; SZABÓ 1992). Hasonló „körplasztika" lehetett a maszkoknál sokkal finomabban kidolgozott dettai fej, habár ennél nem lehet eldönteni, hogy egyszerűen a fülön helyezkedett-e el, mint a balatonedericsi, vagy az emberi fejnek volt-e még folytatása a testben (II. kép 3) (MÁRTON 1933, 106, 20. kép)'? Szabó M. a balatonedericsi ábrázolást, mint fentebb említettük, ugyancsak az itáliai hatásnak tulajdonítja (KNEZ-SZABÓ 1981, 85-86; SZABÓ 2005, 53). 3. Teljes alakos ábrázolás Három edényt és egy töredéket sorolhatunk ebbe a csoportba, mindegyikre az a jellemző, hogy a füle egy „hídba lemenő" emberalakot formáz. A kakasdi kantharosnál az egyik fül csavart, míg a másik férfialakot ábrázol (11. kép 9 a-b), a kosdi egyfülű kancsón ezzel szemben, talán félreértésből, egy női alak képezi a fület „hídba lemenő" módon (11. kép 8 a-b). A blandianai (Maroskarna, Románia) pszeudo-kantharos egyik füle övvel és torquessel ellátott férfit, a másik pedig egy torqueses női alakot ábrázol (11. kép 7 a-b), de az alakok kéztartása eltér az előzőektől. Egy Rozvágyról előkerült fültöredék (II. kép 10) is hasonló pszeudo-kantharoshoz tartozhatott.