Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Haász Gabriella: Múzeumi gyűjtemények és nyilvántartás a XIX–XX. század fordulóján. A sümegi Darnay Múzeum példája
222 Haász Gabriella csekély számán is lemérhető. Az I. világháborúval befejeződtek ásatásai, leletbegyűjtései. Az államsegélyek könyvelésének befejeztével nem ismeretes egyelőre, hol és hogyan adminisztrálta tovább a múzeum kiadásait. A gyarapodási napló és a leltári füzetek éves adatai közelebb visznek ahhoz, hogy a Darnay Múzeum tárgyainak mennyiségét, legalábbis ami a kiállításon szereplő tárgyakat illeti, meghatározzuk. Az Ingyen Naptár kalendárium 1909-es költözésről szóló beszámolójában 30 000 db-os gyűjteményről esik szó. Ennek azonban ellentmond a vezetett nyilvántartás; a leltári füzetek és az évente elküldött jelentések alapján egyaránt. 26 A 30 000-es darabszámtól messze elmaradt a leltárba vett anyag mennyisége, nemcsak 1909-ben, hanem még az 1910-es évek közepén is. A különbözetre magyarázatot adhat, hogy tudjuk: Darnay és vaskereskedése célpontként szolgált azoknak, akik a múzeumi gyűjtésről akár csak hallva valamit, bevitték vagy elcserélték az általuk talált darabokat. Darnay Kálmán évről évre meg is emlékezik a kalendáriumaiban ezeknek az „egyéb régiségeknek, pénzeknek" a beérkeztéről, még 1909 után is. Azonban sem a gyarapodási napló első részében, sem a leltári füzetekben nem jelennek meg ilyen tömegesen. Az átvett, de félretett, a régész által kevéssé jelentősnek ítélt tárgyak így szaporodtak, és a kiállításokból is kiszorultak. Erről a másodlagos anyagról nincsenek számszerű adatok, amelyek rávilágítanának, a hivatalos nyilvántartáshoz képest mennyi lehetett az aránya. Az 1915 végi múzeumi állományt Darnay a jelentésében 4 csoportban összegezte. A régiségtárba beleszámolta a hadtörténeti, közép- és újabbkori tárgyakat, amely így 18 608 db-ot tett ki. 27 A leltári füzetek igazolják ezt az összegezést; egy évvel később az 5 nagy gyűjtemény listái a pénzekkel és a különálló tárgysorozatokkal 19 273 db-ot tettek ki. Jelentőségben kiemelkedett a régészeti gyűjtemény, 7800 db-ot megközelítő anyagával. Utána következik a Kisfaludy-relikviákat is magában foglaló iratgyűjtemény, több mint 4200 db-bal. A leltári füzetek közül csak azért nem a régészeti témájúak a legvaskosabbak, mert korszakok szerint erősen széttagolódott az anyag. így a „Magyar irodalom halhatatlanjai..." című, 36 lapból álló füzet a legnagyobb összefüggő emlékcsoport. A korábban vezetett és nyilvántartott kéziratgyűjtemény egy jelentős hányada ebbe a füzetbe lett átírva, és folytatódott. Ami pedig az ottani hiányok miatt nem tűnt fel: nem csupán az irodalmi hírességek írásos emlékei voltak a gyűjtés tárgyai, hanem Darnay korának közéleti személyiségeié, tudósaié, publicistáié, még politikusaié is - bár közülük sokan inkább a „Magyar történet kimagasló alakjai..." füzetben tűnnek fel. Összegzés A sümegi múzeum értékelésénél kiindulhatunk Szalay Imre főfelügyelő idézett követelményeiből. A történelmi múlt és jelen feltüntetése, azaz bemutatása a feladat. A vezetett nyilvántartások szerint ez meg is valósult. A régiségtár magában foglalta a régészetet, a hadtörténetet és a numizmatikát, amelyek időközben önálló gyűjteményekké lettek, és tárgysorozataikkal eljutottak a XIX. századig. A néprajzi és iparművészeti gyűjtések jellemzően Sümeg és tágabb környékének XVIII-XIX. századi anyagi kultúrájára terjedtek ki, legyen szó akár a hímzésekről, céhemlékekről vagy a faragványokról. Esetükben a XIX. század 2. fele vagy pontos évszám 1900 körüliek is - meghatározható, és be is került a leltári füzetekbe. Az ereklyetár, kéziratok esetében szintén hangsúlyosak voltak a Darnay Kálmán mint gyűjtő jelenkorának számító évtizedek. Ez az a gyűjtemény, amelynél nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is folyt a gyűjtés, igaz, még az államosítás előtt. Szalay Imre meghatározása ugyan ezt sem zárta ki, csak „első sorban" jelöli meg a múzeum szűkebb gyűjtőterületét. A Darnay Múzeum ügyrendjét rögzítő szabályzat, mely a tevékenységet és a leltározás formáit határozná meg, nem ismeretes. így az intézmény első korszakának gyűjtőmunkáját a tárgyi anyag megmaradt része és a róluk vezetett nyilvántartások világítják meg. Az 1890-es évek végén az átadásra váró Kisfaludykönyvtár és okmánytár darabjai kaptak elsőnek azonosító címkét, felirattal és számmal. A múzeum anyagának számontartására pedig szinte egyszerre indult a kéziratgyűjtemény, bélyegzéssel és számozással, és a „múzeumi-leltár" könyve, amelybe az akkori fogalmak szerinti régiségtár darabjait írta be a gyűjtő. A régiségtan darabokat nem látta el azonosításként azzal a sorszámmal, amit a könyvben kaptak. A kéziratgyűjteménynél épp a másik oldal, a lajstrom hiányzik, ez csak a megmaradt, számozott példányokból rekonstruálható. A leltárkönyv, ha a mai fogalmakat alkalmazzuk rá, gyarapodási napló és szakleltár is. Gyarapodási napló, mert a sorszámok csak a könyvben szerepelnek, a tárgyakon nem, és a bekerülés sorrendjében állnak a régészeti, hadtörténeti, néprajzi gyűjteménybe sorolandó darabok. Szakleltár, mert a bekerülés körülményei és a tárgy jellemzői is itt olvashatók, csoportokba való besorolással és vázlatos rajzokkal. Maga a könyv, a rovatok alapján, nem puszta felsorolásra, hanem az azonosíthatóságot lehetővé tevő leírásra készült. Annyiban mégis kevesebb a nemzeti múzeumi növedéknaplóhoz vagy a szegedi múzeum naplóihoz képest, hogy ebben vegyesen vannak benne a csak később szétválasztott gyűjtemények.
