Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye) 35 próbálkozott meghatározni az átalakulási folyamatot a würrtembergi késő kelta korszak grafítos fazekainak feldolgozásakor. Három sorozatot („Reihe") állított össze, melyek a korábbi dudorszerű peremektől a legfiatalabb variánsig, a sarló formájú peremekig mutatják be a száj rész alakításának folyamatát (WIELAND 1996, 128-129). A manchingi anyag újbóli értékelésével U. Geilenbrügge különített el három fázist: a 2a. fázisban a jellegzetesen megvastagodó dudorperem, a 2b. fázisban a magas, megnyúlt dudorperem, míg a 3. fázisban a sarlóalakú perem, négyszögletesen megvastagodó perem a karakterisztikus forma (GEILENBRÜGGE 1992, 105-106). A dürrnbergi telepanyagot C. Brand dolgozta fel, a Hallstatt kori előzményekből kiindulva a későbbi grafítos fazekakon belül öt csoportot különített el a formai és a díszítőjegyek alapján. A szájperemnél alapvetően négy formát különböztetett meg (kör, ovális, hosszú háromszög, rövid háromszög alakú, helyesebben keresztmetszetű), ezt összehasonlította a nyakrész és az oldal-felület díszítésével, s ennek eredményét egy háromdimenziós oszlop-diagrammon ábrázolta. Az így kialakított sorrend egyben kronológiai különbségeket is jelentett (BRAND 1995, 44, 85, 87, Abb.54, 55; BRAND 2002, 107-108). Magukat a grafítos fazekak peremprofíljait sorozatban, forma szerint csoportosítva mutatta be (BRAND 1995, Abb. 38). A magyarszentmiklósi grafítos anyagú-fésűs fazekak, vagy grafítos bevonatú, valamint a grafit nélküli utánzataik töredékeinél a szájperem profilja alapján a következő típusokat lehet megkülönböztetni (mindegyik típusnál jelezzük a párhuzamát is): Grafítos anyagú 1. Kör keresztmetszetű duzzadt perem, alatta lapos bordával, fésűs dísszel (46), párhuzama: BRAND 1995, 38b, d.; WIELAND 1996, Abb.45, Reihe 1,236. 2. Rövid háromszög keresztmetszetű perem, alatta borda fésűs díszítés nélkül (99), vagy kettős árok fésűs díszítéssel (44), párhuzama: BRAND 1995, 38a, b; WIELAND 1996, Reihe 3, 245. 3. Lapos, vízszintes tetejű T-profílú perem, alatta rovátkolt lécminta, fésűs díszítés (45), párhuzama: a perem analógiáit a dürrnbergi II. fázisban (HaD/LT A), a 2.2.2 korábbi típusú kétrészes, korongolatlan fazekaknál találjuk (BRAND 1995, Abb. 32), de azok kissé ferdén befelé lejtenek. A kelta anyagban ritka profilhoz megközelítően hasonlót ismerünk AlsóAusztriából és Manchingból (KAPPEL 1969, Abb. 46, 1; Taf. 16, 300), de nem túl nagy a különbség a kifelé lejtős, rövid háromszög keresztmetszetű példányokat tekintve (BRAND 1995, Abb. 38a, b). A rovátkolt borda, vagy léc-minta, amely a korai LT kerámiánál gyakori díszítő elem, minden-képpen csupán a korai LT Dl-ig található meg a grafitos-fésűs fazekaknál, utána eltűnik (WIELAND 1996, 130). A dürrnbergi anyagnál is a rovátkolt borda, vagy lécminta az utolsó két fázisban már nem szerepel a díszítőelemek között (BRAND 1995, Abb. 54, 55). Magyarszentmiklóson ez a darab lehet a legkorábbi grafítos-fésüs fazék, még a LT С jellemzőit viseli magán. 4. Erősen duzzadt, nagyjából kör keresztmetszetű, belül élesen levágott perem (49,97), alatta nincs díszítés, párhuzama: WIELAND 1996, Abb.45, Reihe 3, 245). 5. Jellegzetes sarló alakú perem (48, 98), alatta az egyik töredéken árokkal kísért lapos borda van, párhuzama: BRAND 1995, Abb.38a, c; WIELAND 1996, Abb.45, Reihe 3, 245, 194. A grafitos-fésűs fazekak oldaltöredékei között vannak finomabb és durvább, keskenyebb és szélesebb árkolású darabok (54, 95). Grafítos bevonatú 1. Köralakú, kifelé duzzadt perem, alatta borda és fésűs dísz nélküli (53), párhuzama: BRAND 1995, 38b, d; WIELAND 1996, Abb. 45, Reihe 2, 714. Grafit nélküli 1. Köralakú, kifelé duzzadt perem, alatta fésűs díszítés (74), párhuzama: BRAND 1995, 38b, d; WIELAND 1996, Abb.45, Reihe 2, 714. 2. Két fésűs díszű aljtöredék (57, 133) tartozik még ehhez a csoporthoz. A magyarszentmiklósi kelta településen előkerült grafitos-fésűs fazekak és utánzataik a LT Dl-re keltezhetők, egyedül a 45. számú lehet valamivel korábbi. Tálak A magyarszentmiklósi kelta település ásatásakor alapvetően három táltípus töredékei kerültek napvilágra: 1. Behúzott peremű tál. Összesen négy darab (110, 115-117) tartozik ehhez a tálformához. A 12. forma (Hunyady osztályozása szerint) a legelterjedtebb tálforma a késő vaskori Európában (BONIS 1969, 176-177; GABLER 1982, 73). Korai vaskori előzménye kétségtelen, az egész LT A-C periódusok alatt előfordul, de a késő LT időszakban lesz a legkedveltebb forma (MEDUNA 1980, 94; DIZDAR 2001, 119). Manchingban például ez a második leggyakoribb tálforma (PINGEL 1971, 79), hasonlóan sok behúzott peremű tál fordult elő a würrtembergi késő LT anyagban (WIELAND 1996, 146, 148), Berching-Pollanten hasonló korú településén (LASCH 1999, Taf. FG 8-12), de Szlavóniában, Vinkovci környékén is