Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kostyál László: Elutasítottból professzor. Kisfaludi Strobl Zsigmond és a képzőművészeti akadémia

ZALAI MÚZEUM 16 2007 249 Ko sty ál László Elutasítottból professzor Kisfaludi Stróbl Zsigmond és a képzőművészeti akadémia Kisfaludi Stróbl Zsigmond (1884-1975) a 20. századi magyar képzőművészet nemzetközileg egyik legismertebb képviselője, akinek fordulatokban gazdag pályája szorosan összekapcsolódott az évszázad magyar históriájának kacskaringóival. Ahogy hazánk hányódott a világtörténelem Szkyllái és Karübdiszei között, úgy sodorták a hullámok az őket mindig meglovagló szobrászt is egyik parttól a másikig. Briliáns tehetségű, nagy tudású, rendkívül termékeny művész, Shaw-portréja vagy a Végvári harcosokat ábrázoló háromalakos, impozáns szoborcsoportja kétségkívül a magyar szobrászat kiemelkedő eredményei közé tartozik. A Gellért-hegy ormán álló monumentális Szabadság-szobra ma is fővárosunk egyik jelképének számít. Támogatott alkotója volt a háborúban álló Monarchia katonai vezérkarának, a tanácsköztársaságnak, a két világháború közötti Horthy-érának és ezzel párhuzamosan az angol felső tízezernek ugyanúgy, mint utóbb a Rákosi-, majd a Kádár-korszaknak is. A különböző társadalmi berendezkedések vezetői reprezentációs igényeik kielégítésére egyaránt igényelték szolgálatait, és ezek fejében a legmagasabb kitüntetésekkel halmozták el. Megmintázott) ainak hosszú sorában ott találjuk többek között Görgey Artúrt, Horthy Miklóst, Pázmány Pétert, a jövendő II. Erzsébet angol királynőt, Chamberlaint, Lord Rothermere-t, Mussolinit, Sztálint, Lenint, Vorosilovot, Münnich Ferencet. Művészete stilárisan csupán igen csekély kilengéseket mutat, ezektől eltekintve egységes, a ráaggatott „klasszicizáló, neobarokkos akadémizmus" vagy a „"szocialista realizmus" jelzők esetében inkább az adott korszak eltérő tematikáját és hangsúlyait takarják. A hatalmas, alighanem másfélezrest is meghaladó oeuvre teljes feltárása és objektív értékelése még a jövő feladata, aminek megkezdésére az emberi és a művészeti szempontokat nem ritkán összekeverni tűnő hazai szakemberek (e kérdést a Zalai Múzeum 15. kötetében próbáltam tisztázni

1

) mindeddig nem vállalkoztak. Az erre irányuló, e sorok írója által megkezdett kutatások egyik előmunkálata Kisfaludi Stróbl akadémiai oktatásban betöltött szerepének jelen vizsgálata. A művész 1924-től harminchét éven keresztül tanított a Képzőművészeti Főiskolán, ahol a magyar szobrászgenerációk hosszú sorának volt mestere. Professzori státuszát számos helyen - interjúkban, katalógusokban, meghívókon - büszkén emlegette. Az alábbiakban az akadémián töltött éveit, tanári működésének jellemzőit, tanítványaira gyakorolt hatását próbálom feltérképezni. Stróbl Zsigmond rendkívüli hallgatóként nyert felvételt az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző 1905/1906-os tanévére. Ekkor huszonegy esztendős volt, három évet elvégzett már az Iparművészeti Iskolában, majd egy tanévet Bécsben töltött, ahol a Stadtgewerbe Schuleben a jónevü Anton Breneck tanítványa volt. Szegény vidéki tanító fiaként 1901-ben, érettségi nélkül érkezett a fővárosba tanulni, s az elméleti alapok hiánya miatt már az Iparművészeti Iskolába is csak rendkívüli hallgatónak vették fel. Ott a második és a harmadik tanévben ugyanaz a Lóránfi Antal a mestere (előtte Mátrai Lajos), aki a Mintarajziskola tanári karának is tagja volt, és akinek itteni első évében is tanítványa maradt. Stróbl törzslapja szerint az első évben a mintázás mellett - e tárgyból, az első félév végén kapta az egyetlen szekundát főiskolai tanulmányai során - alakrajzra is járt (Hegedűs Lászlóhoz), a második évtől már csak mintázásra, immár Radnai Béla növendékeként.

2 Elméleti tárgyakat egyáltalán nem hallgatott, és gyors fejlődése ellenére művészeti tanulmányait sem fejezhette be. Az 1907/1908-as tanévben - önéletírása szerint - tanárai engedélye nélkül állított ki a Műcsarnokban, ami a szigorú előírások értelmében főbenjáró vétségnek számított. A második szemeszter végén ezért már nem is értékelték előmenetelét, a következő évre pedig felvételi kérelme elutasításra került. „Már éppen eleget tud" - került rá a sommás ítélet az elutasító határozatra.

3 Dicstelen körülmények között kellett tehát távoznia az éppen abban az évben