Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Sári Zsolt: Életmódváltozások, túlélési stratégiák Muraszemenyén

Eletmódváltozasok, túlélési stratégiák Muraszemenyén 87 vonzóvá vált a szegény paraszti rétegben, hiszen ebben az időszakban a mezőgazdasági munkában a napszám 1 pengő volt, a munka viszont gyakran kora reggeltől késő estig is eltartott. Muraszemenyén az olajipar hatása már a kezdetekben jelentkezett, az 1930-as évek elején az olajkutakhoz az Alsószemenye határában fekvő kavicsbányából szállították el a köveket. A szűk határral rendelkező település birtokstruktúrája erőteljesen elaprózódott a 30-as évekre. A hosszú summásmunka sem tudta teljes egészében megoldani a munkaerő, a megélhetés nehézségeinek problematikáját. A. Gergely András „strukturális szétesésnek" nevezte a társadalmi változásokat, amelyeknek a legfontosabb jellemzője a kisbirtok aprózódása, ezáltal a létalap megszűnése volt: amelynek keretében „vagy a néma forradalmat, vagy a széthulló családot kellett vállalnia a földműves falvak lakosságának".

17 A harmincas évek második felében ezért jelentett az olajipar dél-zalai megjelenése reményt és életszínvonal javításra lehetőséget az ittenieknek. Míg 1930-ban mindössze 113 fő élt az iparból (ebből 37 kereső) addig 1941-ben már 223 fő (ebből 53 kereső). Az olajipar felborította azt az életvitelt, amire a paraszti közösség korábban berendezkedett. Először fordult elő, hogy a mezőgazdasági termelésen kívüli munkavégzés jelentette a megélhetés legfőbb forrását. Az „olajosság", mint fogalom él a muraszemenyei nyelvben és gondolkodásban. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni ennek kritériumait jellemzőit. A muraszemenyei olajosság négy nagy szakaszra osztható: L, 1936-1948, 2., 1948-1960., 3., 19601985., 4., 1985-1992. Az első korszak a kapitalista, magyar-amerikai közös vállalat alapításától az államosításig tartó időszak. Muraszemenye a sikeres olaj fúrásoktól néhány kilométerre fekszik, így a munkástoborzás elérte a települést is. Már a fúrások előtti években a kavicsbányászat révén részvettek a munkálatokban helyi parasztok. A MAORT már ezekben a kezdeti időkben is jól fizetett, magasan a mezőgazdasági bérmunka fölött. „ Volt úgy hogy kettő, volt úgy hogy négy [lova volt a férjemnek]. Aztán megnyílott a kavicsbánya, 36-ban, akkor volt az esküvőnk, aztán megkeresték ezek a MAORT-os urak, kavicsot kellett szállítani Bázakerettyére, és oda szekérrel fuvarozott a férjem. Sőt édesapám is, mer neki is volt egy pár lova. Aztán később, amikor ott is jobban beindult az üzem, a munka, akkor még más idegen fuvarosokat is kellett hívni, mert nem tudták ketten elszállítani a kavicsot. Kettőt [fordultak egy nap]. Hajó időben elindultak, meghat a lovaknak is kellett pihenni. Meg minden nap nem mentek. Még a háború végéig. Akkor aztán elállamosították a kavicsbányát. Mer nem volt nekünk kavicsunk. A kavicsbánya, ahol van, egyes gazdáké volt. Nekünk is volt benne sok, idébb is egy rész, odébb is egy rész. Az rét volt korábban, ott kezdtek el bányászni. A párom úgy szokott csinálni, hogy mellettünk levő réteket, volt hogy tulajdonjogilag megvásárolta, de volt hogy csak a kavicsot bányászta ki. Ki-ki hogyan oda adta. Kézzel, lapáttal [bányásztak]. Ilyen nagy lapátot fogtak. Azzal szórták rá a kocsira. Azzal hordták át Bázakerettyére. Ott építették a kutakat. Ott volt a legelső olajfúrás. Azért kellett a kavics. A kutak alapját abból a kavicsokból építették. Aztán később már, hát annyira ment az üzem, ki kellett szállítani a kavicsot, ide a faluba, mert az autók nem tudtak behajtani. Ott volt egy árvíz, az elöntötte az egész rétet. És nem tudtak az autók bemenni. Teherautók. Úgy egyezkedtek a férjemmel, hogy kiszállítatja. Ki is szállította, mert ő akkor fogadott fuvarosokat, hívott fuvarosokat. Kiszállították lovaskocsival a fuvart, oda, ahol a kápolna van, most egy nagyon szép ház van ott. Oda szállítatta ki a kavicsot, onnan hordták el az autók. Aztán később jött a háború, államosították. Nem volt így bejegyezve a férjem, mint vállalkozó. így maszekolt. Jól megfizette a MAORT, jól fizetett."^ Az 1940-es évek elejétől pedig már az olajmunkások toborzása is megindult. Természetesen leginkább a kutakkal rendelkező településekről kerültek ki a munkások, de a környező, 10-20 kilométeres körzetben lévő falvak - így Muraszemenye - lakói között is többen jelentkeztek ipari munkásnak. Az első munkásfelvételek a bázakerettyei (1939) és a lovászi (1941) üzemek megnyitásával indultak el. Muraszemenyéről nagyobb arányban a lovászi üzembe jelentkeztek, hiszen ez a település feküdt közelebb (1 lkm). Az olajipar a falu különböző paraszti rétegei számára jelentett változtatási lehetőségeket. A visszaemlékezések alapján valószínűsíthetjük, hogy a kis- és törpebirtokos, valamint a földnélküli agrárnépesség férfi tagjai jelentek meg először az olajiparban. A magas jelentkezési arány miatt azonban gyakran csak a harmadik, negyedik alkalommal nyertek felvételt, sokan azonban a kezdeti kudarcok miatt letettek a munkás életformáról. Mit jelentett ez az életforma? Milyen előnyei és hátrányai voltak? Alapvetően kettős megélhetési stratégia alakult ki néhány év alatt: az olajosság és a gazdálkodás kettőssége. Az olajosság előnyei: állandó havi bérezés, amely folyamatosan emelkedik, biztos munkahely, szociális juttatások, nyugdíj. Hátrányai: kötött és kötelező munkaidő (három műszak: 8-16,16-24 és 24-8 óra között), ingázás (eleinte gyalog, kerékpárral, majd teherautóval és autóbusszal). Az előnyöket és a hátrányokat is figyelembe véve azonban az olajipari munka olyan biztos anyagi forrást