Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Sári Zsolt: Életmódváltozások, túlélési stratégiák Muraszemenyén

88 Sári Zsolt jelentett, amellyel új lehetőségek nyíltak meg a korábban summáskodásból plusz jövedelemhez jutó családok számára. A summásmunka elhagyása és az ipari munka vállalása munkaidő felszabadulást, az ingázás ellenére folyamatos otthon tartózkodást és a saját gazdaságban való részvételt jelentette. Az olajiparból származó béreket a korábbi életmód fenntartására, javítására használták fel a hagyományos értékek alapján. A plusz jövedelmet egyrészt a saját gazdaság növelésére (földterület, állat, munkaeszköz vásárlás), valamint bizonyos reprezentáció: új ház építése, ruházkodás-, növelésére használták fel. Ennek ellenére azonban a korábbi életvitel átalakítását követelte meg az egész családtól. A korábbi életmód bizonyos elemeit feladták: ez elsősorban a summáskodás és a napszám volt. Ezen munkák feladásával idő, energia és munkaerő szabadult fel, amelyeket a saját gazdaság munkája és az ipari munka kettőssége átalakítva kötött újra le. Általában a családfő vállalta az olajipari munkát, ezzel a családon belüli munkamegosztás is alapjaiban változott meg. Mivel a család férfi tagja vállalta az ipari munkát és dolgozott három műszakban, így ő a saját gazdaságban végzett munkáját ehhez igazítva végezte. Korábban generációk közötti munkamegosztás jellemezte ezeket a családokat is, hiszen a summásmunkára mindig az egy generációhoz tartozók mentek el egy családból, az olajipar megjelenésével pedig általában egy vagy két (apa és/vagy fia) felnőtt, munkaképes férfi vett részt az ipari munkában. A férfiak tehát új munkarendjükhöz igazították otthoni munkájukat, gyakran a nagy mezőgazdasági munkák idején, házépítéskor napi 2-3 óra alvással nyertek plusz, munkára fordítható időt. Az olajipari munkásság kettős életvitele, a kettős megélhetési stratégia nem mást jelentett, mint azt, hogy a földből való megélhetés elsődlegességét és gyakran kizárólagosságát az önellátás biztosítása és a hagyományos - a közösségi morálnak megfelelő életmód megőrzésének igénye váltotta fel. A saját föld birtoklása is egyfajta biztonságot jelentett, a mindenkori kenyér és élelmiszer megléte, ennek igénye a korábbi életmód hagyománya, az önellátás fenntartása. Az önellátás biztosítása mellett pedig az árutermelés is, mint bevételi forrás folyamatosan jelen van, leginkább az állattartás különböző formáiban. A kezdeti évek nehézségei - a napi gyaloglás (10-20 km), a nehéz fizikai munka, a viszonylag mostoha munkakörülmények - ellenére egyre vonzóbbá vált a falusiak szemében az olajosmunka. Más vidékekkel szemben sokkal gyorsabban halványodtak az ipari munkával, munkássággal való ellenérzések. A szemenyei parasztság viszonylagos rossz mezőgazdasági lehetőségei nem tette őket földhözkötötté, könnyebben szakadtak el a mezőgazdasági munkától. A föld presztízse azonban elvitathatatlan maradt még ezekben az években is, hiszen a béreket a mezőgazdaságba és a reprezentációba forgatták vissza. A szűkös lehetőségek ellenére próbáltak minél több és jobb minőségű földet fölvásárolni, vagy az állatállományukat fejleszteni. Az olajosok életmódját a kétlakiság formálta, a napi ingázás után kellett a mezőgazdasági munkát elvégezniük. „ Úgy hogy mindenki kapott munkát és jó fizetés volt. Ha egy ember elment itten valakinek szőlőt kapálni, kapott egy pengő húsz fillért, vagy egy pengőt, akkor látástól vakulásig. Ha oda elment, ott 8 órában megkereste a két pengőt. A legutolsó munkás is. De akik fúrásnál dolgoztak, még a 3-4 pengőt is megkeresték. Úgyhogy óriásit lendített. "

19 A kettős megélhetési stratégia előnyeit az 50-es években is érezték, hiszen a beszolgáltatásokat a nehézségek ellenére is könnyebben tudták teljesíteni. Az államosítás után tovább fokozták az olajbányászat volumenét, növelték a kitermelt olaj mennyiségét, amihez még több munkásra volt szükség. így egyre több ember felvételére került sor. Ezt erősítette a mezőgazdaságban jelentkező egyre mélyebb válság, a parasztság ellehetetlenítése. Új fejezetet jelentett a MAORT államosítása, az 50es években zajló egyre intenzívebb iparosítás. Egyre több családtag került be az iparba, hiszen egyre nagyobb lett az ipari foglalkoztatottak aránya. Megváltozott a felvétel rendje is: önéletrajz és felvételi elbeszélgetés alapján kerültek be az emberek az üzemekbe. A hatvanas évek elején azonban a termelőszövetkezet vezetőségének kellett nyilatkozatot adni, hogy a szövetkezetnek nincs szüksége a munkaerőre és engedélyezi az iparba történő felvételt. Az iparosítási hullámmal egyre több ember megélhetésének alapját jelentette az olajipar - majd egyéb ipari létesítmények létrejöttével más iparágak is - és megindult a mezőgazdasági tevékenységek elhagyása is. Ebben az időszakban a zalai olajbányák megnyitása után megindul az alföldi szénhidrogén bányászat is, ezért jelentős számú, már tapasztalatot szerzett munkás egy-egy hónapos időszakra e távoli bányákban végzett munkákat: ilyenkor egy hónapig munkásszállón laktak, majd egy hónapig otthon, a lovászi üzemben dolgoztak. A 60-as évek első éveiben a fokozott iparosítás, a szövetkezetesítés - a TSZ első éveinek nehézségei eredményeként egyre intenzívebb elvándorlás indult meg a településről. A „maortosok"-nak az alföldi olajbányászat új munkalehetőségeket jelentett, többen költöztek családostul elsősorban Szegedre, Orosházára, Kiskunnhalasra, Eger és Hajdúszoboszló környékére. Emellett azonban az olajipar megtartóerő is volt, hiszen helyben is biztos munkahelyet, fix