Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Simon András: A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken

A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken 75 2. Falubeli lakóház vagy lakrész, szőlőhegyi gazdasági épületekkel, a határ különböző pontjain szétszórt birtokrészekkel. A szőlőhegyi birtok ilyenkor - a kaszáló, szántó, erdő, stb. mellett - csupán az egyik, de többrétű hasznosítású külső gazdasági telephely a vegyes gazdaságban. A falusi gazda itt szőlőt, gyümölcsöt termeszt, esetleg szénát kaszál. Egyosztatú, a 20. századra azonban inkább kétosztatú szőlőbeli építmény áll a területen. Ezekben ritka a nagyméretű bálványos szőlőprés. Többnyire nem nagymérvű borkészítésről lévén szó, a két világháború közti időktől itt gyári vasprést használtak, vagy valamelyik közeli szomszéd présházában főfás préssel „bérpréselést" kértek. A kétosztatú hajlék felszín feletti épület, egyik helyisége a bor, valamint a szőlőművelés és borkészítés eszközeinek tárolására szolgál (belső pince vagy egyszerűen belső), a másik pedig konyha és pihenőhely (többnyire ággyal) funkciójú. Az ilyen épület néhány éjszakás kintalvásra is alkalmas, de erre ritkán került sor, inkább csak az idényszerű szőlőmunkák alkalmával az idős családtag esetében. A tipológia szerint ezt az épülettípust a szőlőhegyi felszíni szőlőfeldolgozó- és bortároló építmények présházpince csoportjába tudjuk beilleszteni. Mivel a leírtak alapján, kimondottan présház funkciót nem tölt be a helyiség, a bor tárolására használt felszín feletti pince viszont megtalálható, érdemes lehet ezt az altípust - meghagyva a présházpincék főcsoportjában pincehajléknak nevezni. Az eddig bemutatott két típusban a szőlőhegy a falubeli porta tartozék jellegű gazdasági telephelyeként értelmezhető. Célszerű mindazonáltal hangsúlyozni, s talán a típusmegnevezésben is feltüntetni, hogy a falubeli lakóházhoz helyben is csatlakozik kisebb-nagyobb gazdaság. 3. Szőlőbeli lakóház, helyben csatlakozó gazdasági épületekkel, a határ különböző pontjain szétszórt birtokrészekkel. Ez a típus állandó szőlőhegyi kintlakást tesz lehetővé. A már önmagában is vegyes szőlőbeli gazdaság a határ más részein, de sok esetben egyazon szőlőhegyen szórtan kiegészül egyéb művelési ágak színteréül szolgáló telkekkel. A lakóépület, mely egyben a szőlőfeldolgozás és bortárolás funkcióját is magába foglalja, legalább háromosztatú: középütt találjuk a présházat a bálványos szőlőpréssel, e helyiségből egyik oldalra nyílik a szoba, másik oldalra pedig a bor tárolására való belső pince. A présház egyben a konyha szerepét is betölti, eredetileg alacsony padkájú, szikrafogóval ellátott nyílt tüzelője volt,

25 amit a kémény megjelenésével először a sütővel és főzőfelülettel (platni) ellátott, lábakon álló csikóssparhelt váltott fel. Ez nyáron a présházban/konyhában, télen pedig a szobában állt. Az 1960as évektől jelent meg gyári termékként az asztali tűzhely, s kb. a 70-es évek közepétől a teatűzhely. A kenyeret és a kalácsot udvarban álló kemencében sütötték. A gazdaság, a gazdálkodás volumenének és időbeli változásának megfelelően jöttek létre és alakultak át a szőlőhegyi épületek. A 19. században épült (gerendájában datált) présházpincék egy része alatt - a présház aljzatán lévő, felnyitható ajtóval ellátott fődpince szolgál a bor tárolására. Ez vertikálisan egy újabb helyiség megjelenését mutatja, mely hűvösebb hőmérsékletet tartva, alkalmasabb a bor tárolására, ugyanakkor a csak felszín feletti helyiségekből álló épület belső pincéje a földpince meglétével kamra (komura) funkciójú lesz: edények, egyéb konyhai használati eszközök, zsírosvéndő kap helyet itt. Kifejezőnek és helyesnek érzem - megkülönböztetendö a csak felszín feletti helyiségekből álló pérsházpincétől, ill. annak főcsoportján belül - ezt az altípust a Vincze István által használt présházas földpince terminussal illetni.

26 A présházpincék ill. présházas földpincék présház része födém nélküli, nyitott volt a főfás szőlőprés elhelyezése és vertikális mechanizmusa miatt. A kamra/belső pince és a szoba lepadlásolt volt, a padláson (héj, hí) csöves és szemes kukoricát, gabonát, szemes terményeket (bab), diót, időszakosan használt eszközöket (rosta), hordócsap, hordódugó tömítéséhez használt gyékényt, s használaton kívüli edényeket, tárgyakat tartottak. A padlás eleje a présház felől mindkét oldalon nyitott volt, a présházból odatámasztott létrán lehetett feljutni. A szobán kettő, a présházon és a belső pincén egy-egy kis ablak volt. A présház a hátsó falba kialakított kerek lyukon át, a pince pedig a szintén kerek vagy szögletes nyíláson szellőzött. A szőlőhegyi épület egyes helyiségeinek lehetséges funkcióváltozására példaként egy a Bacónaki hegyen állt présházas földpincét említek, mely állandó lakhelye volt az itt élő sokgyermekes parasztcsaládnak. A gazdaság átalakulása okozta funkcióváltásra utalnék a ház történetében: a komura vagy belső pince nevű helyiség egészen az 1960-es évek végéig istálló volt, bejárata természetesen nem a présházból, hanem az udvarról nyílott. 2-3 tehenet tartott benne a család; a bevétel fontos részét jelentette a tejhaszon. A parasztgazda-házaspár idősödvén, majd a gazda elhunytával felhagyott e néhány marha tartásával, s az épületrész bejáratát átalakítva, a présházból nyíló kamra lett az istállóhelyiségből. Az udvaron helyet kaptak még olyan gazdasági célú létesítmények, mint a baromfiudvar a baromfiólakkal, a disznóól (hidas) illetve a szénapajta.