Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Simon András: A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken

ZALAI MÚZEUM 16 2007 71 Simon András A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken A délnyugat-dunántúli régión belül a dél-zalai szőlőtermő tájon, nevezetesen Nagykanizsa, és a várostól északra közvetlenül elhelyezkedő falvak (Nagyrécse, Palin, Homokkomárom) határában, valamint a Nagykanizsától nyugatra fekvő települések (Rigyác, Valkonya, Becsehely, Tótszentmárton, Letenye) szőlőhegyein 1995 óta végzek kutatómunkát a szőlő- és borkultúra néprajzi módszerekkel történő feltárása és értelmezése céljából.

1 A terepen gyűjtött szóbeli emlékanyagot és a jelenbeli (recens) megfigyeléseket elsősorban a múzeumokban fellelhető tárgyi emlékek adataival és adattári, fotótári anyagokkal, valamint a témára és a területre vonatkozó történeti és néprajzi szakirodalom feldolgozásával igyekeztem teljessé tenni.

2 Néprajzi leírások a 20. század legelejétől születtek a témáról. A terepen gyűjtött adatok, megfigyelések napjainkra vonatkoznak, az adatközlői visszaemlékezések legfeljebb a két világháború közötti időszakig, de zömmel a 20. század második felére nyúlnak vissza. Az adattári anyagok illetve a tárgyi emlékek nagy része a 19-20. század viszonyait tükrözi. Tényként állapítható meg - figyelembe véve a történeti és statisztikai források adatait, a szakirodalmi utalásokat és saját terepmunkám tanulságait -, hogy a vizsgált terület szőlőhegyei időszakos vagy állandó jelleggel lakott külterületi helyek voltak a múltban, s e jelenség egyes formáival napjainkig találkozhatunk. A néprajzi kutatás a 20. század elejétől figyelt fel a szőlőhegyeken való megtelepedés jelenségére és kezdett foglalkozni az ennek hatására kialakuló településforma meghatározásával, elemzésével. Az első részletes elemzést Vajkai Aurél adta a Keszthely melletti Cserszegtomajról, mely szőlőhegyi szórványtelepülésből vált önálló községgé. Vajkai e településtípusra a hegyközség megnevezést használta.

3 A magyar néprajztudomány történetében így a hegyközség kifejezéshez kettős értelmezés tapadt: használták egyrészt a szőlőhegyi igazgatási, önkormányzati szervezet, másrészt pedig a szőlőhegyi település jelölésére. Ezt a kettősséget tükrözi a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke is.

4 A településnéprajzi értelemben vett hegyközség helyett Tálasi István a hegyközségi szórvány, majd Égető Melinda és Bárth János a szőlőhegyi szórványtelepülés és a szőlőhegyi tanya egységes, és a hegyközségtől megkülönböztető igényű terminusának bevezetését és következetes használatát javasolja, amit szaktudományunk képviselői elfogadtak, s alkalmaznak.

5 Több évtizedes kutatási eredményeit közölve Filep Antal még hozzáfűzi, hogy „a szőlőhegyi település megjelölésre is szükség lehet, hiszen [...] a szőlőhegyi szórványok zárt, utcás településekké válhattak, a lakosság folyamatos gyarapodásával, beköltözésével a szőlők közötti dűlőket utcákba építhették."

6 A szőlőhegyeken való megtelepedés formáival, típusaival, okaival és következményeivel foglalkozó tanulmányok közül hármat - időrendben: Kovács Katalinét, Égető Melindáét, és Filep Antalét - emelek ki, mint olyan írásokat, amelyek mind módszertanilag, mind pedig megállapításaikat, következtetéseiket illetően mintaszerűek.

7 Égető Melinda a Keszthely környéki kutatások eredményeit figyelembe véve utal arra, hogy e folyamatot a középkori településhálózat török alatti felbomlására, illetve 18. századi újrarendeződésére lehetne visszavezeti. E feltételezést alátámaszthatja az is, hogy „a szőlőhegyi települések jelentős részben elpusztult középkori falvak helyén vagy azok közvetlen közelében jöttek létre."

8 Példa erre Nagykanizsa közvetlen közelében a Vajda nevű középkori falu elpusztulása a török időkben és helyén szőlőhegy alakulása, akárcsak a nagy valószínűséggel Kanizsa 1600-ban történt ostroma idején véglegesen elpusztult Szentgyörgy falu, aminek helyén jött létre a ma is szőlőhegyként létező Szentgyörgyvári-hegy.

9 A hatóságok viszonyulása a kiköltözőkhöz kettősséget mutat: gyakorinak számított a tiltás (Id. a Keszthely környéki szőlőhegyek példáját), hisz ha a jobbágy falubeli telkét elhagyva kitelepült a szőlőbe, a