Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Simon András: A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken

72 Simon András jobbágytelek után járó feudális szolgáltatások alól is kivonta magát. Ugyancsak tiltás jellemezte a Győr megyei szőlőhegyekre való kitelepülést a 18. század első harmadáig, azt követően viszont a kintlakást engedélyezték, szerződésekkel szabályozták a bencés apátsági valamint a földesúri birtokokon.

10 Zalai példát vizsgálva Kovács Katalin a kiköltözés okai között - az adózás alóli kibújás esetleges szándéka mellett - a túlnépesedés és földhiány gondját, valamint a többgenerációs családból való kiválás, önállósulás igényét is hangsúlyozza.

11 Kovács Katalin a település fogalmának alapelemeiként értelmezett lakó- és munkahely egymáshoz való viszonya alapján, a megtelepedés, kintlakás négy fokát, típusát különbözteti meg: az első esetben a falubeli portán található minden lakó- és gazdasági épület, a határban pedig a különféle birtokrészek; a második esetben a falubeli lakóház meglétén túl gazdasági épületeket találunk a szőlőhegyen, s egyéb birtoktesteket a határban; a harmadik típusban a lakó- és gazdasági épületek is a szőlőhegyen kapnak helyet, a határ más pontjain pedig további birtokrészek fekszenek, végül negyedikként a gazdasági funkciójú birtokrészek a szőlőhegyi lakó- és gazdasági épületek egységéhez közvetlenül kapcsolódnak.

12 Az első két típusban a szőlőhegy mint tartozék jellegű üzem, a második két csoportban viszont már mint állandóan lakott települési egység jelenik meg. A szőlőhegyen való ideiglenes vagy állandó kintlakás fontos mutatói a gazdasági- és lakóépületek. A vizsgált területre vonatkozóan a három katonai felmérés térképszelvényeit összehasonlítva azt látjuk, hogy az első adatfelvétel idején (1782-1785) maguk a szőlőhegyek elnevezésükkel együtt láthatók, de épületek - esetenként szőlőhegyi kápolnát és keresztet kivéve - még nincsenek. (1. kép) A II. katonai felmérés a 19. század derekán zajlott, ekkor már néhány épület felfedezhető ugyanezeken a szőlőhegyeken, a III. adatfelvételkor (1872-1884) viszont már egyértelműen látni lehet a szőlőhegyi birtokokon álló lakó- és gazdasági épületeket. (2. kép) A kataszteri térképek ugyancsak jól mutatják a beépítettséget, így pl. Letenye esetében az 1864-es kataszteri térképen szépen kirajzolódnak az egymás mellett sorakozó épületek. (3. kép) 1909-ben jelent meg Zala vármegye Községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. A táblázatos füzetecske a községhez tartozó puszták, telepek, majorok és egyéb lakott helyek megnevezését is felsorolja. Területünkön ilyen szőlőhegyként szerepel Korpavár faluhoz sorolva Förhénczhegy, Nagyrécséhez sorolva Baczónakhegy még más, tőle keletre eső 6 szőlőheggyel, míg Becsehely, Letenye, Homokkomárom, Rigyác esetében csak majorok, puszták sorakoznak a táblázatban. A saját terepmunka során gyűjtött adatok, visszaemlékezések, valamint a korábbi, mások által végzett gyűjtések adattári anyagaiban fellelhető információk alátámasztják, hogy a kintlakás jelensége elsősorban a Kanizsához közel fekvő Förhéncen, Cserfőn és Bacónakon voltjellemző egészen a 20. századig. A néprajzi terepmunka módszerével a két világháború közötti időszakig visszatekintve tudtam információkat szerezni. Cserfő és Förhénc viszonyaira Anek Teréz 1975-ben gyűjtött kéziratos anyaga ad még az említett időszakra számszerű információkat.

13 Mind a förhénci, mind a cserfői, mind pedig a bacónaki hegyhátak a 20. század elején viszonylag zárt présház-, illetve pincesor formájú beépítettséget mutattak. Förhéncen, Cserfőn és Bacónakon egyenként kb. három és félszáz, épülettel ellátott telek volt. A szőlőhegyeken megtaláljuk a Kovács Katalin által adott négyes csoportosítás mindegyik típusát. Mielőtt a szőlőhegy használatának e típusok szerinti módjait megvizsgálnánk, szükséges a szőlőhegyi telekről, a művelési ágakról és a szőlőhegy külső képéről szólnunk. Vizsgált területünk szőlőhegyein nem kizárólagosan szőlőtermesztés folyt, hanem vegyes gazdálkodás. Különösen igaz a szőlőhegyen való kintlakás esetében az, hogy a lakó- és gazdasági épületekkel ellátott szőlőbirtok önellátó, illetve helyi piaci igényeket ellátni képes paraszti kisüzemként működött.

14 A gazdálkodás lehetőségeit befolyásolták a természeti adottságok: a tengerszint feletti magasság, a domborzati viszonyok, s az éghajlati jellemzők. A szőlővel beültetett dombhátak 290-300 m tengerszint feletti magasságot érnek el, észak-déli tájolásúak, köztük szélesebb vagy szűkebb völgyek futnak. A szőlőhegyi parcellák a dombtetőtől a völgy talpáig nyúló szalagtelkek, melyek a keleti vagy nyugati domboldalon fekszenek. E domboldalakon - a felsorolt természeti tényezők által befolyásolva övezetesen alakították ki a gazdák az egyes művelési ágak területeit. Ez az övezetesség több évszázados tapasztalat során alakulhatott ki és rögzülhetett. A szőlőhegy gerincén fut a - dombsorok vonulatához képest nagyjából keresztirányban, vagyis nyugatkeletre, illetőleg délnyugat-északkeletre haladó országútról nyíló, a hegyre felvezető - szekérút vagy helségut, melynek két oldalán sorakoztak a présházpincék {pincék). Építésüknek gyakori módja volt, hogy hosszanti hátoldalukkal olyan szorosan simultak az úthoz, hogy esőzéskor a víz a zsupptető üstökéről közvetlenül az út oldalába csurgott. Elhelyezésük másik módja az volt, hogy hátukkal a birtok északi mezsgyéjéhez igazodtak, bejáratuk pedig déli tájolású volt. A présházpincéhez - a gazdaság jellegétől függő-